Záporra gólzápor

A mérkőzést megelőzően Studniczky Ferenc, a Magyar Jégkorong Szövetség elnöke ünnepélyesen köszöntötte a magyar csapat jubiláló játékosait: Svasznek Bencét 50., Ladányi Balázst, Horváth Andrást és Tokaji Viktort 100. válogatottsága alkalmából. Ezt követően Ocskay Gábor a szezon legtechnikásabb magyar játékosának járó Miklós Kupát, míg az Alba Volán FeVita legjobbjának választott Budai Krisztián a Gulliver Kupát vehette át.

A jégkorongban szokatlan módon a találkozó kezdete előtt mindkét mérkőző fél nemzeti himnuszát lejátszották – egy hirtelen jött zápor „zenei” aláfestésének kíséretében. Amint a címben is említettük, a zápor után gólzáporral folytatódott az este. Már a mérkőzés elején kiderült, hogy a két gárda között óriási játéktudásbeli különbség van, a magyar válogatott szinte akadálytalanul juthatott el Belic kapujáig. Ez persze így nem igaz, de csak azért, mert a negyedik percben Peterdi és Vas például nagy igyekezetében egymást bodicsekkelte a mintegy 400 fős publikum meglepetésére. Az ötödik percben aztán megszületett a vezető gólunk: egy jobb oldali akció után a fiatal Kovács szépen lőtte ki a hosszú oldalt. (1-0) Hamarosan emberelőnyben egyenlíthetett volna Horvátország, üresen maradt egy csatár a harmadunk kék vonalánál, ám kissé körülményesen vette át a pakkot, így odalett a helyzet. A 9. percben aztán már nem volt ilyen szerencsénk: Budairól egy kösza lövés pont középre pattant ki, az érkező Lovrencic-nek már nem volt nehéz dolga. (1-1) Kerek húsz másodpercig tartott déli szomszédaink öröme, Sille ugyanis egy álomszerű támadás után bombagólt ragasztott a bal felsőbe. (2-1) Két perc múlva Ocskay is feliratkozott a gólszerzők közé, midőn a támadó zóna közepéről félmagasan a kapu bal oldalába zúdította a játékszert. (3-1) Egy perc sem telt el, és Ladányi a kapu mögül Peterdihez játszott, aki közelről Belic mögé kotorta a korongot. (4-1) A harmad vége előtt még Ladányi a kedvenc helyéről meglőtte szokásos gólját. (5-1)

A második játékrész elején kissé dekoncentrált benyomást keltett a magyar csapat, túljátszott helyzetek és egy elhibázott szóló borzolta a nézők kedélyét. Ráadásul a horvátok megszerezték második góljukat is, Kopajtic révén. (5-2) Még szerencse, hogy Csibi egy egyéni akciót követően közelről, fonákkal mattolni tudta Belic-et, kinyitván újra a gólzsákot. (6-2) Mert nem volt megállás: emberhátrányban is valódi hokisulit tartott a Sille-Palkovics-Ocskay trió. (7-2) Egy perccel rá Szuna távoli lövése megpattant egy ütőn, és a pakk hulló falevélként esett a megviselt horvát portás háta mögé. (8-2) Ritkán látható gól volt, annyi biztos. Újabb perc ketyegett le, Ocskay elhúzta Belic orra előtt a játékszert Tőkési lehelletfinom passza után, és a kapuba emelt. (9-2) A folytatásban is rengeteg magyar helyzetnek tapsolhatott a nézősereg, a gólt mégis ellenfelünk szerezte. Sevic a kapu előtti tömörülésben egy hatalmasat csapott Horváth András kezére, Árkovics azonban nem látta ezt. Az így árván maradt korongot már könnyedén terelte az időközben beállt Halmosi mögé a ravasz horvát védő. (9-3) A megszokott módon 20 másodperc múlva jött a magyar válasz: a fiatal Fekete Dániel szép egyéni akciót fejezett be góllal. (10-3)

A befejező harmadot, akárcsak az elsőt, Kovács Csaba gólja nyitotta meg: az Alba Volán csatára Kangyal kék vonalas lövésébe piszkált bele a kapu előtt. (11-3) Egy perc elteltével Vas indult meg nagy lendülettel, majd futtában egy iszonyatosan nagy gólt vágott a bal felsőbe.(12-3) Szegény Belic kapust úgy jellemezhetnénk, mint egy régészt: romokban a karrierje. És még nem volt vége: ugyan a szövetségi kapitánya által egész mérkőzésen korholt Teuber szépített valamit az álláson (12-4), mégis Palkovics csodás fonákgólja (13-4) és Fekete második találata tette fel a pontot az i-re. (14-4)

Összességében elmondhatjuk, hogy a magyar válogatott félgőzzel is simán verte a nála lényegesen kisebb játékerőt képviselő horvát együttest, ám az elkövetett védelmi hibákból tanulni kell, mert egy jobb csapat ellen végzetesek lehetnek.

Mestermérleg, Dusan Kapusta: A felkészülés szempontjából a legideálisabb időpontban, két hét közös munkát követően játszottuk ezt a tesztmérkőzést. Ennek megfelelően hasznosnak ítélem, jó meccs volt, bár előzetesen nem számítottam ekkora gólkülönbségre. Sajnos a védekezésünk a nagy előnyünk birtokában ki-kihagyott néha, emiatt egy kis kritikával is illettem a csapatot a találkozót követően, de ilyen fölényes vezetésnél nehéz 100%-osan összpontosítani hátul. Persze törekedni kell rá. Azon dolgozunk, hogy ezeket a hibákat ne kövessük el mégegyszer. A Lengyelország elleni összecsapásokon az eredmény és a mutatott forma egyaránt fontos lesz, és remélem, hogy minél több taktikai elemet is viszont fogok látni a gyakoroltak közül.