Megvan a harmadik

Pedig minden úgy kezdődött ahogy a nagykönyvben meg van írva. A szlovén játékvezető, Vladimir Trilar fogásért a második percben kiküldte Gebeit, az emberelőnyt pedig a döntő folyamán rendkívül ponterős Rastislav Ondrejcik váltotta gólra nagy tömörülés után. (1-0) A találatot követen nyugodtan, higgadtan játszott a Volán, szép támadások futottak a jégen. Amikor pedig ellenfelünk veszélyeztetett, Budai Krisztián a helyén volt, aki szemmel láthatóan önbizalomtól duzzadóan védte ketrecünket. Öröm volt látni továbbá, hogy a játékvezetés ezúttal korrekt, teljesen egyenlő feltételeket teremtett a déli szomszédunktól ide érkezett sportember. Ha tehette, engedte a kemény játékot, de nem hezitált akkor sem, ha kiállítással kellett megtorolnia a szabálytalanságokat. Így történt ez a 20. percben is, amikor előbb Vas Márton, majd Horváth András szabálytalansága nyomán kettős emberelőnyhöz jutott csapatunk. Úgy nézett ki, hogy ebben a felvonásban már nem sikerül értékesítenünk e kecsegtető helyzetet, ugyanis meglehetősen "rányomtuk" a Dunaferrt saját kapujára. A szlovák sor azonban villámgyorsan körbejáratta a pakkot Halmosi orra előtt, és Rusznyák álompasszát Fedor higgadtan be is lőtte. (2-0)

Lélektanilag remekül jött nekünk a gól, a Dunaferrnek érthetően nem. Dusan Kapusta vezetőedző rendkívül elkeseredetten ücsörgött a padon, be sem ment játékosaihoz az öltözőbe, jó pedagógus módjára hagyta, hogy azok egymás közt megbeszéljék a történteket. A jelek szerint azonban a problémákra nem ez volt a legjobb gyógymód, ugyanis alig kezdődött el a második játékrész, máris gyermeteg védelmi hibából három gólosra növeltük előnyünket. Frank Kovács éppen a büntetőpadról tért vissza, talán pont cseréhez korcsolyázott volna le, amikor észrevette, hogy nem túl magabiztosan terelgeti a pakkot egy védő Halmosi orra előtt. A népszerű "Frankie" ott termett, ezzel úgy megzavarta a tétova bekket, hogy annak földbe gyökerezett a lába. Kovács pedig egy határozott mozdulattal a döbbent Halmosi mellett a hálóba helyezett. (3-0)

A viszonylag nagy különbségű előny meglehetősen kényelmessé tette csapatunkat. Ugyan továbbra is helyenként sziporkázó támadásokat vezettünk, valahogy azt látszott, hogy a koncentráció szintje az elvárt alatt marad. Mint ahogyan az lenni szokott, az ellenfél ezt góllal büntette. Éppen hogy kivédekeztünk egy emberhátrányt a 27. percben, amikor Balaz bevitte a korongot a bal oldalon a harmadunkba. Korongja teljes ziccerben találta meg Peterdit, aki előbb hidegvérrel elfektette Budait, majd megszerezte a Dunaferr szépítő gólját. (3-1) Ez azonban nem hatott ébresztőleg a Volánra, így a padlóról feltápászkodó Acélbikák egyre bátrabban kezdték ráncigálni az oroszlán bajuszát. A 30. percben Balaz gólja kifejezetten aggasztó fordulatot kezdett előrevetíteni. (3-2) Pláne, hogy a játék képe kezdett kiegyenlítődni. Szerencsénkre Szélig Viktor a harmad vége felé azt hitte, hogy egy műeséssel megetetheti a tapasztalt szlovén sípmestert. Ám számítása nem jött be, ugyanis az éles szemű zebramezes rezzenéstelen arccal kiküldte két percre sportszerűtlen magatartásért ellenfelünk csapatkapitányát. Az emberelőnyös helyzetből alig telt el egy perc, amikor Fedor passzából Gröschl tette újra megnyugtatóbbá az állást. (4-2)

A harmadik játékrészben tehát kevésbé kockázatos játékkal, ámde rendkívüli összpontosítással kézben tarthattuk volna a mérkőzést. Ehelyett ismét egy védelmi rövidzárlat: Vargyas -aki továbbra is aligha pályázna Székesfehérvárott díszpolgári címre- lőhetett teljesen szabadon a kék vonalról, a túl sokat nem látó Budai mellett/fölött beakadt a pakk a pipába. (4-3) Mielőtt elhihették volna az újvárosiak, hogy innentől kezdve minden az ő elképzelésük szerint alakul egy álomakció után Kangyal használt ki egy emberelőnyt a 46. percben. (5-3) Ám ennek a mérkőzésnek a hullámvasútján még volt egy lejtő a Volán számára. Alig tíz perc volt hátra, amikor buta hibát követtünk el, túl sokan voltunk a jégen. Majoross mehetett emiatt a büntetőpadra, a Dunaferr pedig emberfórhoz jutott. Első soruk kíméletlenül kihasználta a kínálkozó alkalmat, a gólszerző Peterdi volt. (5-4) Mindent alárendelt a támadásnak a Dunaújváros, és igazuk is lett. Erdősi meglépett Fedor mellett, a szlovák légiós könnyedén utolérhette volna, ehelyett a botjával próbálta meg visszaráncigálni őt. Hiba volt, mert sikerült a centerezés, ahol érkezett Orsó, és kiegyenlítette az állást. (5-5)

Szinte hihetetlen, hogy egy már megnyert mérkőzést így kiengedtünk a kezünkből. Talán túl korán elhittük, hogy itt már nem lehet baj. Mindenesetre az izgalmas összecsapás hosszabbításba torkollt, a hátralevő időben ugyanis egyik csapat sem vállalz indokolatlan kockázatot.

A ráadásból 9 másodperc telt el, amikor az egész mérkőzésen elegánsan játszó Karol Rusznyák elé passzolt Gröschl Tamás. A ma szenzációsat nyújtó rutinos szlovák csatárzseni, akinek ezen az estén minden megmozdulása valósággal élményszámba ment, feltette a koronát teljesítményére: álomszép csuklólövéssel Halmosi mögé juttatta a korongot. (6-5)

Váratlanul izgalmasan alakult mérkőzésen tehát sikerült megszerezni a harmadik győzelmet, ami azt jelenti, hogy kedden Dunaújvárosban akár bajnokavatásra is sor kerülhet.

A találkozót követően a mindig rendkívül önkritikus Tőkési Lajost kérdeztük a védelmi megingások okáról: "Periodikusan játszottunk egész meccs alatt; én magam sem értem, hogy miért volt ez a visszaesésünk a harmadik gólunk után. Vártuk a végét, nem korcsolyáztunk, nem védekeztünk úgy, ahogy kellett volna, ezért kaptuk a gólokat sorban. Szerencsére a végére fölpörögtünk. A negyedik mérkőzés kimenetelét megjósolni most lehetetlen. Ahhoz, hogy bajnokavatás lehessen, ahhoz a fejekben rendet kell tenni. Főképpen a védekezésünkben, mert biztos vagyok abban, hogy az utolsó leheletükig fognak küzdeni. Borzasztóan nehéz mérkőzés lesz, talán még nehezebb, mint a mai."