Értékelés a DVTK elleni eldöntő után

Antti Karhula: Jó mérkőzést játszottunk, az elején kicsit lassan kezdtünk és többször hibáztunk, elsősorban a támadásokban voltak problémáink. Aztán egyre jobbak lettünk, több időt töltöttünk a DVTK kapuja előtt. Nem volt olyan sok edzésünk a hétvége előtt, ráadásul egészen más stílusú jégkorongot játszunk, mint az ellenfelünk. Holnap jön a döntő, a hétvége előtt arról beszéltünk, hogy ez a két nap van hátra szezonból, szeretnénk a holnapi napot kiélvezni, hiszen ez lesz az utolsó nap, amikor ez a csapat utoljára együtt játszik.

Tokaji Viktor: Nagyon büszke vagyok a csapatra, főleg a fiatalokra, hogy elő tudtak lépni és így meg tudtuk nehezíteni a Fehérvár dolgát. Lehetünk csalódottak, hiszen az eredményjelző nem tükrözi hűen a mérkőzést. A mérkőzés nem indult túl jól számunkra, de a kapott gól után magunkra találtunk, a saját játékunkat kezdtük játszani és láttuk, hogy van itt keresni valónk, kiegyenlített csata folyt a jégen. A második harmadban felborult a pálya, de a harmadik játékrészben újra azt a játékot láttam a srácoktól, amit szerettem volna. Két fordulópont volt a találkozón, az egyik az 1-1-nél kihagyott üreskapu, ami után gyorsan kaptunk egy gólt, a második pedig az, amikor emberhátrányban még egy kiállítást kaptunk, a Fehérvár ebből tudott meglépni, mondhatjuk azt, hogy ez a mérkőzésünkbe került. Ezután már nem tudtunk megújulni, és bár az utolsó másfél percben próbáltuk ledolgozni a kétgólos kiállítást, a Fehérvár volt annyira rutinos, hogy betaláljon az üres kapuba. A szombati mérkőzést úgy fogjuk fel, hogy a magyar bajnokkal játszhatunk az éremért, inkább úgy mondanám, hogy ez egy kisdöntő, ahol egy olyan csapattal kerülünk szembe, akik megnyerték a magyar bajnokságot. Talán ők többet pihennek, de ezzel nem foglalkozunk, hiszen nekünk van a fiatalabb csapatunk. 

Erdély Csanád: Érződött rajtunk a kihagyás, nehéz visszarázódni egy ilyen szezon után. Az első harmadunk arról szólt, hogy visszanyerjük a tempót és fel tudjunk pörögni. Talán itt az agyaknak gyorsabban kellett volna járni az elején, de azok után, hogy 40-50 kemény mérkőzést játszunk, mentálisan is megterhelő újra felpörögni. Ez nem csak rajtunk, hanem az összes csapaton látszott. Annak örülünk, hogy jó mérkőzést játszottunk. Az elején megpróbáltuk elérni, hogy szerezzünk egy-két gólt, és kicsit megnyugodjunk, ez a második harmadra sikerült is. Ekkor találtunk vissza a saját játékunkhoz és bár voltak időszakok, amikor a DVTK dominált, jól tudtuk hárítani a támadásokat. A kapuban ebben nagy segítséget nyújtott Kornakker Dániel.

Ritó László: Egy ilyen szintű ellenfélnél megbosszulják magukat a kihagyott helyzetek. Úgy jöttünk ide, hogy döntőt szeretnénk játszani és megnyerni a Magyar Kupát, főleg ilyen szezon után. Az egész csapat nevében mondhatom, hogy mindenki csalódott, de holnap lehet javítani és teljes erőbedobással megyünk a bronzért. Nem éreztem nagy különbséget a két csapat között, mindkét oldalon nagy helyzeteket alakítottak ki a felek, a különbség abban volt, hogy a Fehérvár belőtte a lehetőségeit, mi pedig nem.