Visszatekintés az elmúlt öt hónapra

Az értékelésem felemás, hiszen az eredmények között is vannak nagyon pozitívak, de sajnos negatívak is. Általában mindig a negatívval kezdem, hiszen eléggé maximalista típus vagyok. Négy célkitűzésünk volt a szezon előtt: az egyik, hogy a Continental Kupában a harmadik fordulóba megpróbáljunk eljutni - sajnos nem sikerült, ráadásul úgy, hogy egy harmad volt igazán rossz, de az pont a Dunaferr elleni meccsen lett 0-4. A Magyar Kupa-döntőt sajnos elveszítettük, ráadásul nagyon gyenge játékkal. Az Interligában az alapszakasz 16 meccséből 13-at megnyerve, 3 vereséggel az első helyen végeztünk, ráadásul a két legjobb szlovén csapat ellen idegenben tudtunk nyerni. Ezt követőleg azonban egyrészt december végén, a két ünnep között a Jesenicétől, másrészt most, szombaton a Ljubljanától vereséget szenvedtünk, ami számomra mindenféleképpen csalódás. A bajnokságban 10 mérkőzést játszottunk, de ebből kettő volt igazán komoly, a két Dunaferr-elleni: őket le tudtuk győzni ott is, itthon is. Ugyanakkor most jönnek majd az igazán mérvadó találkozók, azok után lehet majd a szezonról végső értékelést adni. Összefoglalva: eddig nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott a csapat, meggyőződésem, hogy ennél sokkal többre képes ez a társaság. Remélem, hogy a hátralevő négy Interliga-meccsen és a bajnokságban is jó játékkal fogják a szavaimat alátámasztani.

A szezon előtt a légióskeret teljesen kicserélődött, a magyar játékosok közül is 4-5 jégkorongozó érkezett. Hogyan értékeli, mennyire illeszkedtek be az új fiúk a csapatba, megtörtént-e a tervezett előrelépés?

A szezon elején úgy láttam, hogy nagyon jól sikerültek az igazolások, különösen a három új légiósra, Fedorra, Ondrejcikre és Rusznyákra gondolok. Eleinte nem is voltak problémák, Rusznyák játéka a Continental Kupában kiemelkedő volt. Ám ezt követően jött az egy hónapos eltiltása. Utána január elején, a Zólyom elleni presztízsmérkőzésen nagyon jól játszott ő is, a csapat is; erre a találkozóra különösen figyelt mindenki, így nagy bravúrral nyerni tudtunk. Úgy vélem, hogy az a Zvolen az Interliga legjobb csapata volt. De utána sajnos valahogy elfogyott a tűz és a lelkesedés a légiósokból is. Teljesítményük az utóbbi mérkőzéseken kimondottan csalódást keltett - főként a januári mérkőzésekre gondolok, beleértve a kupadöntőt is. (Igaz, a Dunaferr elleni Interliga-meccsen a csapat két harmadon keresztül kimondottan jól játszott.) Ezzel együtt nem mondanám, hogy a vereségek a külföldiek nyakába varrandóak: sajnos több olyan játékos van a csapatban, akinek az eddigi összteljesítménye az én mércém szerint csalódás.
Talán az okozhatta a problémát, hogy jelen pillanatban 14 csatárunk van, ha teljesen egészséges mindenki. Ez szándékos amúgy, komoly versenyhelyzetet szerettünk volna teremteni. Vannak azonban néhányan, akik nehezen veszik fel a kesztyűt, beletörődnek abba, hogy esetleg kevesebb játéklehetőséghez jutnak. Nekik olyankor kell kihasználni a bizonyítási alkalmat, amikor megkapják. Hátvédposzton már nem állunk ilyen jól, gyakorlatilag hat hátvéddel játszottuk végig az összes mérkőzést.
A két fiatal, Borostyán és Dunai kevesebb lehetőséget kapott, de gyengébben is teljesített. A kapusposztot illetően: a szezon legkellemesebb meglepetése Budai Krisztián, aki mérkőzésről mérkőzésre jobbnál jobb teljesítményt nyújtott. Amikor a csapat eredményesen szerepelt, akkor ő abban mindig oroszlánrészt vállalt. Az eddig lejátszott 35 mérkőzés alapján csak őt tudom dicsérni maradéktalanul. Palkovics Krisztiánnak is voltak nagyon jó meccsei: eddig ő a csapat messze legeredményesebb játékosa. Egy kis számadat ehhez: tíz szélsőnk van (igaz, Csibi Józsi hamar megsérült), de a többi szélső összesen nem lőtt annyi gólt, mint amennyit Krisztián egymaga. Ez sajnos egyfajta bizonyítvány - de nem Krisztián jó teljesítményére, hanem a többiek közepes vagy annál gyengébb produkciójára.
A többiekről: a centerek között két meghatározó ember van: ifj. Ocskay és Rusznyák. Utóbbi szerintem adós azzal a játékkal, ami az elvárás tőle, de bízom abban, hogy a hátralevő tétmeccseken meg fogjuk látni tőle azt, amit már láttunk itt, de nem olyan sokszor. Nagyon sok mérkőzést kihagyott az eltiltása miatt, ez neki biztosan hiányzik, de neki az ilyen feladatokat meg kell tudnia oldani rutinból. Gábornál látszott az augusztusi angliai sérülés, ami nagyon nem hiányzott. Ő most kezdett valamit megtalálni az igazi énjéből. Eredményességben az első három ember között van (Palkovics, Fedor és ő). Utánuk nagy lyuk van, majd következik Simon, Rusznyák és a többiek. Nagy probléma, hogy többen adósak a pontokkal, támadójátékosok közül főleg Majoross Gergely, Rajz Attila, Kovács Csaba és Fodor Szabolcs. Egy-két-három pontokat gyűjtöttek a tétmeccseken (ebben a Miskolc, Győr, Újpest elleni derbik nincsenek beleértve, holott elvileg persze ezeknek is bele kellene tartozniuk a felsorolásba, de a húsz legkomolyabb mérkőzés alapján mondtam ezt a statisztikát, úgy érzem ugyanis, hogy ezek a mérvadóak).

Ebben a szezonban is megfigyelhető volt, és sajnos a korábbi szezonokban is, hogy azokon a tétmeccseken, amelyeken igazán a Volánt várja mindenki győztesnek, mintha megremegne a játékosok keze, mintha nem tudnák a tétet feldolgozni. Főként a bravúrgyőzelmek jöttek (Grodno, Minszk, Zólyom). Fordít-e a klub fokozott figyelmet a játékosok pszichikai felkészítésére?

Két évvel ezelőtt, amikor Jan Jasko decemberben idekerült, akkor a csapat vakon hitt benne és az elvégezendő munkában, aminek hamar beérett a gyümölcse. Bár nem esélyesként mentünk be a bajnoki döntőbe, mégis megnyertük. Ezt követően elért bennünket az, hogy amikor nyernünk kellett, akkor nem tudtunk, lehetne sorolni a példákat: miskolci kupadöntő, bajnoki döntő, ahova pedig toronymagas favoritként mentünk be, 80:20 esélyeket adtak volna nekünk a fogadóirodák, ha lennének. Számomra is megmagyarázhatatlan volt mindez.
A pszichikai és pedagógiai tényezők döntően fogják befolyásolni az elkövetkezendőkben a teljesítméynünket, ezért a múlt héttől egy pszichológus dolgozik a csapatnál. Heti rendszerességgel először mindenki részt vesz a beszélgetéseken (egyszerre a csapat minden tagja), majd a bajnokság végéig 10-12 ember részesül pszichikai képzésben. Rá is fér ez a társaságra, mert most sok hitehagyott jégkorongozónk van, amit egyébként nem értek. Ezek a játékosok áprilisban a bravúrosan szereplő válogatott meghatározó tagjai voltak, a klubbeli teljesítményük viszont enyhén szólva hagy kívánnivalót maga után. Minden játékos tudja, hogy mivel játszik, bizonytalan lehet az egész fehérvári hoki jövője, ha a hátralevő fontos mérkőzéseken nem tudjuk bizonyítani, hogy itt a profi jégkorongra szükség van.

Más téma, de a szurkolók számára örökzöld. Az emlékezetes Sokol Kijev elleni "mészárlás" óta mintha kissé puhán játszana a csapat (dacára a hétvégi pofonoknak a Ljubljana ellen). Ez tudatosan van így, avagy Ön milyen Volánt szeret látni a jégen: amelyik felveszi a kesztyűt és bunyózik, vagy amelyik ellép és megnyugszik?

Egy valamit le kell szögezni: óriási különbségek vannak az említett események között. Az biztos, hogy a tavalyi Kijev elleni meccs utolsó tíz perce mély nyomokat hagyott bennem, és rajtam keresztül a csapatban is. Akkor ugyanis nagyon kemény közbeavatkozást kellett végrehajtani. Szeretem, ha keményen, agresszíven játszik a Volán, erre képes is, mint azt be is bizonyította a legutóbbi, Dunaferr elleni mérkőzésen. Sportszerűen is lehet keményen és eredményesen játszani, ekkor ugyanis az ellenfélnek állandóan oda kell figyelnie. De különbséget kell tenni a keménység és a durvaság között. Keménység nélkül nem lehet jégkorongozni, a hétvégén Frank Kovács verekedése például kimondottan kellett. Ő egyébként egy kis hitet fog visszahozni a csapatba. Mondjuk lehetett volna büntetni is őt utólag, de az edző is látta, hogy az a pofozkodás ott szükséges volt. A Bled ellen történt utolsó harmadbeli fölösleges kiállítások sorozata (Fedor, Sille) mindenféleképpen büntetendő, mert ezek nem a csapat érdekében történtek, nem vitték előre a szekeret, hanem az amúgy is lent lévő csapatot sújtották egyéni fegyelmezetlenséggel, taszították még mélyebbre.

Végezetül egy szintén örökzöld kérdés: hogyan alakul a klub jövője, ha esetleg kulcsjátékosainkra a világbajnokság folyamán szemet vetnek nyugati klubok?

Természetesen a szakosztályvezetés beszélgetett a témáról. Azt mindenki látja: a jövőnket döntően befolyásolja, hogy a bajnoki cím visszahódítása sikerülni fog-e, ez az anyagi kérdésekre alapvető hatással van. A bajnokság ezért sokkal fontosabb, mint az Interliga. A másik kulcstényező a bajnoki döntőt követő világbajnokság. Szerintem biztosan megkeresik játékosainkat külföldről, de ez természetesen a szezon hátralevő illetve a világbajnokság mérkőzésein nyújtott teljesítményük függvénye. A csapat zömének lejár a szerződése, mindenesetre a kérdésre a választ majd a bajnokság végén lehet megadni. Az mindig öröm, ha minél több játékosunk piacképes. Ugyanakkor nagyon sajnálom is például fiatal játékosunk, Fekti Bálint elszerződését, de egyben nagyon büszke is vagyok arra, hogy felnőtt Fehérváron egy fiatalember, akit A-csoportos országba hívtak, esetleg majd még onnan is tovább. Vannak olyan játékosaink, akiknek van esélyük külföldi szerződésre, mondom ezt az elmúlt évek alapján. Igazából nem tudom, mi lenne az igazán jó, ha el tudnának szerződni külföldre, vagy ha maradnának. De még egyszer mondom, minden ilyen kérdésre a választ csak a bajnoki döntő után lehet megadni.


--kcs