Vagy mindenki a belét húzza a jégen, vagy...!

Az osztrák jégkorong-bajnokságban immár második idényét töltő Alba Volán ugyan csak a tizedik helyről várja az év utolsó bajnokiját, ennek ellenére Ocskay Gábor szerint 2008 a magyar jégkorong legsikeresebb éve volt, amelyre minden székesfehérvári büszke lehet.
- Hogyan értékeli a mögöttünk hagyott esztendőt, vagy ha úgy tetszik: milyen évet zárt az Alba Volán SC jégkorong szakosztálya 2008-ban?
- Maga az év sikeres volt, annak ellenére, hogy az emlékezetes Salzburg meccs óta sok akadály nehezíti, nehezítette a dolgunkat. Azt viszont nem vártam volna, hogy december 30-án a tabella utolsó helyén állva fogadjuk aktuális ellenfelünket. Bár egy évvel ezelőtt is tizedikek voltunk, de könnyen elérhettük volna a kilencedik, s még a rájátszást jelentő nyolcadik helyezést is. Talán emiatt is bíztam jobban idén az eredményesebb szereplésben. Persze, 2008 értékeléséből nem maradhat ki a bravúros vb-szereplés, valamint az A csoport megemlítése, hiszen a történet így kerek. Nyugodtan mondhatom, hogy ez az esztendő a magyar jégkorong sport legszebb éve volt, s erre minden székesfehérvári büszke lehet. Most az Alba Volán háza táján már csak azért is pesszimistább a hangulat, mert kétszer egymás után kikaptunk legnagyobb riválisunktól, holott ez a társaság már megmutatta, hogy jóval többre képes ennél a teljesítménynél.

- A kívülálló azt gondolná, az idei év könnyebb volt abból a szempontból, hogy a klub tudta, mi vár rá az EBEL-ben, lévén már nem újonc…
- Szakmailag abban bíztam, hogy először sikerül pontot tennünk az edzőkérdésre, majd a játékosok leigazolásából is maximálisan jól jövünk ki. Ez végül annyiban változott, hogy a magyar jégkorongozók leigazolása, megtartása a tervek szerint sikerült is, de a légiósok tekintetében egy lépést sem mozdultunk előbbre.
- Ez azért elég kemény kritika a külföldiekre nézve, bár tény, idén sem ők a húzóemberek.
- A tavalyihoz képest tényleg jobbak, na de azt se feledjük: ez a társaság az első 18 meccsen 21 pontot gyűjtött, s ilyen eredmények mellett a légiósok is könnyebben nyújtottak jobb teljesítményt. S ha már az idei és a tavalyi évet hasonlítjuk össze, el kell mondanom, hogy az A csoportba történő feljutás után sokan úgy voltak vele – nem tagadom, magam is -, hogy a sikernek köszönhetően könnyebben jutunk majd támogatókhoz, megnő a mozgásterünk anyagilag. Sajnos, ebből semmi sem valósult meg, bár sikerült újabb szponzorokat magunk mellé állítani - mi több, arany fokozatú támogatókkal is bővültünk, ami több millió forintról szól -, ez még mindig eltörpül ahhoz képest, amekkora az elvárás velünk szemben. Elég csak annyit mondanom ezzel kapcsolatban, hogy az EBEL-ben nincs még egy csapat az Alba Volánon kívül, amely kétmillió euró alatti összegből gazdálkodik. Így fordulhat elő, hogy még a Graz is képes olyan játékosokat megvásárolni, akit mi nem, s így nagyon nehéz felvenni a versenyt ellenük. De ez nem panaszkodás, sírás akar lenni a részemről, csupán a tényeket sorolom, hogy milyen körülmények között várják el tőlünk az első nyolcba kerülést.

- A kitűzött célok viszont még most is könnyedén elérhetőek. Vagy ön nem így látja?
- Könnyedén semmiképpen sem, de – elérhetőek. Csakhogy most nem a Messiást, vagy Ovecskint kell várni, aki majd megváltja a világot a Raktár utcában, hanem az Alba Volán játékosainak elő kell venniük a tanult dolgokat – ha tanultak valamit -, s azokat alkalmazva legyőzni az ellenfeleket. Most már bravúrok sorozatára lesz szükség a célok eléréséhez. Van még viszont idő, s nincs ravatalozói hangulat, nem arról van szó, hogy fent vagyunk a ravatalon, hanem „csak” betegek vagyunk. Viszont itt vannak a gyógyszerek, szedjük be őket, s mutassuk meg mindenkinek, az Alba Volán képes nagy eredmények elérésére.
- Milyen jövő előtt áll a klub, mi okozhat különösen örömet 2009-ben az Alba Volán szurkolóinak?
- Elsősorban az, hogy hetven év után ott leszünk a svájci A csoportos világbajnokságon a legjobbak között, de azért itt álljunk meg egy pillanatra. Úgy látom, hogy ma nagyon nehéz reális helyére tenni a magyar jégkorongot, mert mindenki magyaros hurráoptimizmussal vélekedik a sportágról, holott nem lett több játékos, nem lett több jégpálya, nem lettek jobbak a körülmények sem. Akkor mitől is várjuk a kiugró eredményeket? Az biztos, hogy ezen az úton kell tovább mennünk, s örömmel tölt el, hogy a város, Székesfehérvár teljes mellszélességgel kiáll a klub mellett. Bízom benne, hogy a most tapasztalható gazdasági világválság nem sodorja el a jégkorong versenyeztetési rendszerét, s nekünk nem lesz más dolgunk, mint építeni a jövőt. Már most több játékossal kapcsolatban – Hetényi, Jobb, Tokaji, Ocskay, Vaszjunyin, Nagy Gergő, Sofron, Hegyi – kijelenthető, hogy a jövőben is az Alba Volánban játszanak, s persze figyelünk az utánpótlásunkra is, hiszen nekünk jövőre is csak az lehet a célunk, hogy elinduljunk az EBEL-ben. Úgy érzem, a nézők borzasztóan csalódottak lennének, ha esetleg egy másik ligában játszanánk 2009-ben…

- Anyagi szempontból a klub a csúcson van, vagy ki lehet még többet préselni a támogatókból, szponzorokból, tulajdonosokból?
- Jelenleg a csúcson vagyunk e téren, s azon dolgozunk, hogy tartozások nélkül, nyugodt körülmények között befejezzük a szezont. Ennek megteremtése az elkövetkező egy-két hónap feladata lesz, amihez természetesen segítségre lesz szükségünk. A jó eredmények kellenek a nézők megtartásához, s akkor a médiában is pozitívan írnak, szólnak rólunk.
- Végezetül árulja el: kivel elégedett maradéktalanul, s van-e olyan, akiben csalódnia kellett?
- Nem az én tisztem erre válaszolni, véleményem persze van, de azt a játékosokkal fogom közölni. Kemény kritikus hírében állok, s el is fogom mondani mindenkinek, kitől mit várunk el a jövőben. A lényeg, hogy valamennyi játékos a belét húzza a jégen, mert ha nem így tesz, akkor már a szezon befejezése előtt lépéseket teszünk!

AG