Szezonértékelő Ocskay Gáborral - II. rész

  • 2015.04.17. 17:19
  • FehervárAV19
 Az évértékelő második részében többek között a klub anyagi helyzete és jövője, a MOL Liga szereplés, a válogatott, és a honosítás kérdése kerül terítékre.

Minden eredményes jégkorongcsapat egy jó kapussal kezdődik. Az elmúlt szezonban öt hálóőr is megfordult a ketrec előtt, tudható-e, hogy kik őrzik majd a kaput a következő szezonban?

A jelenlegi terveink szerint augusztus elején a Hetényi Zoltán-Rajna Miklós kettőssel vágunk neki az új idénynek. Ez persze még sok mindentől függ, hiszen ehhez egy egészséges, a formáját visszanyerő Hetényi Zolira és az idei szezon második felében látott Rajna Mikire lesz szükségünk. De velük is csak a világbajnokság után ülünk le beszélni a jövőről, ám ha minden összeáll, akkor nem kell külföldi kapust igazolnunk.

 

A klub szándéka, hogy a 2015/16-os szezonban MOL Liga csapatot is indít. Milyen fázisban tart ez a projekt?

Valóban eltökéltek vagyunk, hogy a junior és a felnőtt között még egy csapatot szerepeltessünk, ezzel áthidalva az U20 és az EBEL közötti távolságot. Pénteken Debrecenben lesz egy ligaülés, amelyre az eddigi MOL Liga csapatok mellett mi és a MAC is meghívót kaptunk. Itt mindenki elmondhatja az elképzeléseit és májusban döntenek majd a vezetők a továbbiakról. Ha nem játszhatunk a MOL Ligában, akkor 6-8 fiatal biztosan nem nálunk folytatja a pályafutását, de optimista vagyok. A terveink szerint a 25 fős EBEL-csapat mellett egy 20 fős MOL Liga-kerettel térnénk vissza a magyar bajnokságba, amely félprofi csapatként működne. Ezt a gárdát meg kell támfalazni, nem csak akadémistákból állna. Olyan fiatalokat akarunk igazolni, akik már rendelkeznek némi rutinnal és példaképei lehetnek a még ifjabbaknak. Ilyen az elmúlt évet Újpesten töltő Tóth Gergő, és 3-4 fiatal légiós szerződtetését is tervezzük a hiányposztokra. A munka már javában zajlik, folyamatosan tárgyalunk a kiszemeltekkel. Hetényi Peti már kapott is ajánlatot, ahogy Nemes Benji is fog hamarosan, szeretném, ha ők az új csapat oszlopai lennének. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egy zárt rendszer, mindenki előtt ott a lehetőség, hogy felkerüljön az EBEL-csapathoz. Terveink szerint Tyler Dietrich lesz a vezetőedző, és megvan a kiszemeltünk, aki a munkáját segítheti, de vele még tárgyalási fázisban vagyunk, ezért nem tudok konkrétummal szolgálni. A célunk természetesen nem a liga megnyerése, hanem hogy a juniorkorosztályt már kinövő fiataljaink két EBYSL-győzelem után a felnőtt mezőnyben is megmutathassák, mire képesek. A MOL Liga sokkal fizikálisabb, sokkal erősebb, mint az U20-as mezőny, jó erőpróba lesz ez mindenki számára.

A város nemrég szavazott meg 50 millió forintos támogatást az egyesületnek. Hogy áll a klub anyagi helyzet, van-e fedezet a következő szezonra és a MOL Liga csapatra?

Nem titok, euróban mérve hat számjegyű mínusszal indultunk neki az elmúlt szezonnak és év végén ez meg is jelent a büdzsében. Reményeink szerint a pénteki közgyűlés megszavazza az 50 milliós azonnali támogatást a csapatnak, ami nagy segítség, de a gondjainkat nem oldja meg maradéktalanul. A menedzsmentnek nagyon komoly munkát kell elvégeznie a következő hetekben-hónapokban, hogy gond nélkül lezárhassuk az idei szezont és adósság nélkül kezdhessük a következőt. Az elmúlt idényben a költségvetésünk elérte az 550 millió forintot, de jövőre, a MOL Ligában való indulással együtt 700-750 millió forintra lesz szükségünk a stabil működéshez. Ha szeretnénk eredményekben is előrébb lépni, és 2-3 Sarauer-szintű légióst igazolni, akkor még többre. Bízom benne, hogy május végéig rendeződik a helyzetünk, sokan és sokat tesznek azért, hogy ez így legyen. Addig is igyekszünk élni a lehetőségeinkkel, vannak még terveink az akadémiával, próbáljuk folyamatosan bővíteni a bázist, de látszik, hogy a meglévő infrastruktúrával már nem sokáig tartható fenn a folyamatos fejlődés. A jelenlegi csarnokunkkal az EBEL-ben már nem vagyunk versenyképesek. Elég csak azt megemlítenem, hogy nem tudunk nagy öltözőt biztosítani a vendégcsapatoknak, hanem két kisebben kell öltözniük.

A legutolsó hírek szerint minden akadály elhárult, épülhet a C-pálya, ami nagyban javít a létesítményhelyzeten. Mikorra készül el ez a beruházás?

A jövő hét elején megkezdődnek a munkák, most már sem anyagi, sem egyéb ok nem gátolja az építkezést. Először a talajmunkákat végzik majd el, reméljük, az időjárás is kegyes lesz hozzánk és akkor tíz hét alatt, június 30-ra nagyjából elkészül a pálya. Ezután jönnek a sátrasok, akik 10 nap alatt befejezik a munkát és terveink szerint július vége felé a jégkészítéssel elindulhat a próbaüzem. Ez nem csak a csapataink edzésideje miatt fontos, de a MOL Ligában is csak akkor tudunk részt venni, ha időben elkészül az új pálya.

Hogy látja a fehérvári jégkorong előttünk álló éveit? Mik a következő teljesítendő célok?

Régen nem vagyok már karonülő, nem gondolkozom már nagyon előre az aktív munkában. Maximum a következő két szezont vállalom, utána szeretném átadni a stafétát. Ha mindezt nullás kasszával, azaz adósságmentesen tudnám megtenni, úgy, hogy már az új csarnokban vagyunk, akkor úgy érezném, a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Nem könnyű követni az utat, hogy mindig csak előre, magasabbra törjünk, de a szinten tartás, pláne a visszalépés soha fel sem merült. Örömteli látni, hogy honnan indult a fehérvári hoki és hol tart most - több mint 1700 bérletesünk van, akik jóban-rosszban kitartanak mellettünk. Úgy gondolom, a magyar jégkorong épületébe is nagyon sok téglát tettünk, jó érzés volt látni, hogy a válogatott kétszer egymás után legyőzte az osztrákokat, korábban ez nem volt jellemző.

 

Frank Banham és Andrew Sarauer nemrég megkapta a magyar állampolgárságot. Mi a véleménye a honosításukról? Miben szolgálja ez a magyar hoki előrelépését? Nem érinti-e ez negatívan a fiatal játékosok fejlődését?

Ha megnézzük a honosításokat, és jól emlékszem, Frank Kováccsal kezdődött minden, majd következtek a szapporói hősök, Holéczy, Ennaffati és Sille Tomi, akiknek mind nagy szerepük volt a feljutásban – ezzel részben meg is válaszoltam a kérdést. Banham és Sarauer esetében talán az váltott ki indulatokat, hogy már nem fiatalok és nem rendelkeznek magyar felmenőkkel, de több éve itt élnek, és elmondták, szívesen segítenek, ha tudnak. Azt viszont le kell szögeznem, hogy ettől automatikusan ők még nem vb-résztvevők, a szövetségi kapitány döntése, hogy bekerülnek-e a végleges keretbe. Biztos van olyan fiatal játékos, akit ez érzékenyen érintett, de erre azt tudom mondani, ha nyolc hinta van a játszótéren, amiben nyolc idősebb gyerek hintázik, akkor a fiatal gyereknek fel kell vennie a kesztyűt, meg kell erősödnie és ki kell löknie őt a hintából, nem pedig arra várni, hogy az öregebb egyszer csak kikopik. És még egy fontos szempont! A magyar hokit legjobban a válogatott szereplése határozza meg, ezért kulcskérdés, hogyan teljesítünk Krakkóban. A junior válogatottunk nemrég egy osztállyal lejjebb került, de még nagyobb visszhangja lenne, ha ugyanez a felnőtt csapattal is megtörténne. Természetesen fontos az egyensúly, de ha a mi anyagi helyzetünk megerősödne, akkor sem gondolkodnánk 13-15 külföldiben, hanem ugyanúgy 6-7, de sokkal erősebb légióst igazolnánk. Amikor Fehérváron a 75-76-os generáció felkerült a nagy csapathoz, azt hittem a közönség minden meccsen felállva fogja tapsolni a saját nevelésű fiatalokat. Ez viszont nem így volt, a szurkolókat a világon mindenhol elsősorban a győzelem érdekli. Ahogy az akkori srácoknak, úgy a mostaniaknak is ki kell szorítaniuk a még előttük lévőket, amit sok munkával, alázattal és izzadságcseppekkel érhetnek el. Nagyon jó dolog, hogy végre a válogatottnál is versenyhelyzet van, nagyobb a merítési lehetőség és senkinek sincs bérelt helye. Ez a verseny az, ami igazán előreviheti a magyar hokit.

Végezetül azt kérdezném, mit vár a világbajnokságtól?

A leglényegesebb a biztos bentmaradás, de az optimista énem azt mondja, akár a csoda is előfordulhat. Az biztos, hogy Kazahsztán kilóg fölfelé ebből a csoportból, de a másik öt csapat körbeverheti egymást, és kis szerencsével bármelyik esélyes lehet a feljutásra. De azért is megyek Krakkóba, mert nagyon bízom a fiúkban.

Annyit még hozzátennék, hogy szeretném megköszönni a városnak, a szponzorainknak és a szurkolóinknak a támogatását, hiszen az ő nagylelkűségük és szeretetük nélkül nem érhetnénk el sikereket.