Szeptember 11. – Útravaló az örök 19-estől

Idén ezen a napon kezdődik az Ifj. Ocskay Gábor Emlékhétvége is. Talán nehéz lenne ennél pontosabb időpontot találni arra, hogy újra összegyűljünk, meccseket játsszunk, régi történeteket idézzünk fel, és közösen emlékezzünk  arra, aki ilyen mély nyomot hagyott Fehérváron és az egész magyar jégkorongban.

Egy sportoló pályafutásából először általában az eredmények maradnak meg. Bajnoki címek, válogatottságok, nagy mérkőzések, gólok és olyan pillanatok, amelyek bekerülnek a sportág történetébe. Ahogy telnek az évek, egyre inkább azok a dolgok kerülnek előtérbe, amelyeket már jóval nehezebb számokkal vagy statisztikákkal kifejezni.

Ifj. Ocskay Gábor öröksége is ilyen.

A pályafutása ma is emlékeztet arra, mit jelent kötődni ahhoz a közösséghez, amely felnevelt, és milyen értéke van a munkának, az alázatnak, a felelősségnek és a klub iránti hűségnek. Egy mez viselése önmagában is megtiszteltetés, de igazán azok adnak neki jelentést, akik hosszú éveken keresztül a teljesítményükkel, a hozzáállásukkal és a személyiségükkel képviselik mindazt, amit egy klub jelent.

A sport közben folyamatosan változik. Játékosok érkeznek és távoznak, csapatok alakulnak át, új generációk nőnek fel a lelátón és a jégen. Egy klub életében ezért különösen fontosak azok a történetek és személyiségek, amelyekhez évtizedekkel később is vissza lehet nyúlni. Segítenek megmutatni a fiatalabbaknak, mit jelentett korábban ezt a címert viselni, és felidézik azok számára is, akik ott voltak, hogy miért vált számukra ennyire fontossá ez a csapat.

A 19-es Fehérváron ilyen örökség.

Az előttünk álló emlékhétvége ezért sem pusztán a múltról szól. Lesznek a jégen olyanok, akik ismerték Kiscsicsót, és olyan fiatalok is, akik csak történetekből vagy felvételekről ismerhetik őt. Ott lesznek a lelátón régi szurkolók és olyan gyerekek, akiknek már egy másik generáció játékosai jelentik a Hydro Fehérvár AV19-et. Talán ettől marad valóban élő egy hagyomány. Attól, hogy az emlékezés nem ér véget egy képpel, egy mezszámmal vagy egy megemlékezéssel, hanem továbbadunk belőle valamit azoknak is, akik később érkeztek.

Szeptember 11. ebből a szempontból útravalót is adhat. Dolgozni akkor is, amikor azt kevesen látják. Megbecsülni azt a közösséget, amelyhez tartozunk. Tisztelni a csapattársakat, az ellenfelet, a szurkolókat és azt a címert, amelyet valaki a mezén visel. Úgy jelen lenni egy közösség életében, hogy annak a nyoma sok évvel később is megmaradjon.

Ifj. Ocskay Gábor ma lenne 51 éves, szeptember 11-én pedig újra együtt lesz a fehérvári jégkorongos közösség 

Talán ez a legszebb módja annak, hogy azt mondjuk: Isten éltessen, Kiscsicsó!