Szép győzelem remek játékkal
- 2005.10.21. 00:00
- FehervárAV19
Az Alba Volán-FeVita öt sérült játékosát nélkülözva fogadta az Interliga listavezetőjét, a Slavija Ljubljanát. Csapatunk a szezon eddigi legjobb játékát nyújtva közönségszórakoztató győzelmet aratott.
Alba Volán-FeVita - Slavija Ljubljana 4-1 (3-1, 0-0, 1-0)
Székesfehérvár, 1200 néző, vezette: Árkovics, Wolf, Abonyi
Alba Volán-FeVita: Budai - Ondrejcik, Kangyal, Vaszjunyin, Gröschl, Kiss, Sille, Svasznek, Rajz, Ocskay, Palkovics, Ennaffati, Buril, Németh Á., Majoross, Simon, Borostyán, Tőkési, Kövér. Vezetőedző: Pat Cortina.
Slavija Ljubljana: Misic - Vidmar, Cesnjak, Kontrec, Augustincic, Stopar, Kar, Lajevec, Perutti, Adlesic, Zupan, Bevk, Pesjak, Koulovsky, Burnik, Kralj, Snoj, Cebulj, Simunovic. Vezetőedző: Matjaz Mahkovec.
Figyelemre méltó eredményekkel a háta mögött érkezett Székesfehérvárra a Slavija Ljubljana, így igen jó mérkőzésre volt kilátás. Érezték azt a nézők is, akik szép számmal látogattak ki a jégcsarnokba, és bizakodva várták Árkovics vezetőbíró kezdő buliját.
Hamarosan már a sípját is használnia kellett Árkovicsnak, Lajevec akadályozása után. A korán jött emberfórt nem igazán tudtuk kihasználni, sőt hátul kezdtünk szöszmötölni a koronggal, amire kis híján rá is fizetünk: Budainak szabálytalan eszközöket is be kellett vetnie az ellenfél megállításához. A létszámkülönbséges szituációkból nem lett gól, és bár a Volán többet támadott, az első igazi helyzetünkre az ötödik percig kellett várni. Ekkor Vaszjunyin, Majoross és Kövér is betalálhatott volna, de nem találták jól el a pakkot. A 8. percben is megúszta a Ljubljana, ekkor Kiss és Simon okozott hatalmas zavart, Misic már a hátán feküdt, de csak nem sikerült begyötörtni a vezető gólt. Nem úgy egy perc múlva, amikor Palkovics távolról lövésre szánta el magát, és a bomba csodásan vágódott a hosszú felsőbe. Fantasztikus, ritkán látható gól volt! (1-0) "Palkó" lendületben maradt, le sem ment cserére, és egy újabb találatot készített elő. Majoross parádés indításával kilépett egyedül, a kapus hasra vágódva ütötte el előle a korongot, ám éppen Vaszjunyin elé, aki távolról beemelte az üres kapuba. (2-0) Közvetlenül a buli után Vaszjunyin lépett ki, ám lövés helyett passzolt, így nem lett három közte. Sőt: a 12. percben Sille ült ki két percre, a Slavija felállt, és veszélyes lövésekkel kísérletezgetek. Az egyik ilyen utáni tömörülésben Budai szemkápráztató bravúrok egész sorozatát mutatta be, valósággal meghazudtolta a fizika törvényeit. Ám - ilyen a kapussors - húsz másodperc múlva balszerencsésen alakultak az események: Lajevec nem túl erős próbálkozása a két mammut között valahogy utat talált a gólvonal mögé. (2-1) A szépítés nem törte meg a Volán-lendületét, továbbra is gyönyörű támadásokat vezettünk. A 19. percben Ocskay-Rajz-Sille háromszögelésnek tapsolhattunk, utóbbi lövése felpattant Misicen, de nem hullott be a kapuba. Húsz másodperccel a harmad vége előtt brilliáns Volán-akció futott a jégen: Ocskay-Kiss-Gröschl volt a korong útja, Gröschl csinált egy parádés cselt, majd Misic mögé ütötte a játékszert. (3-1) Ez a rendkívüli gól méltó lezárása volt a harmadnak, messze a szezon legjobb játékát produkálta a Volán ebben a húsz percben.
A második játékrész ott folytatódott, ahol az első abbamaradt: Volán-támadásokkal. Előbb Gröschl, majd Tőkési okozott gondokat a Slavija hátsó alakzatának. Ellenfelünk alig-alig jutott el Budai kapujához, igaz, akkor meghűlt az ereinkben a vér, ahogyan a 27. percben elsuhant keresztbe a pakk. A 11. percben Sille vezetett emberhátrányos támadást, majd visszatette a korongot az időközben büntetését letöltő Buril elé, aki iszonyatos erejű lökettel kínálta meg Misicet, de pont hasba találta a portást. Sille a későbbiekben is aktívan bekapcsolódott a támadásokba, a 35. percben Ocskaytól kapott jó átadást, bravúrra volt szüksége a szlovén hálóőrnek. Élvezetes volt a meccs, teljes mértékben uraltuk a játékot, az történt a jégen, amit mi akartunk. Ennek a játékrésznek a végére is maradt még Volán-helyzet: Ennaffati emberelőnyben került lövőhelyzetbe, a kísérlet nem sikerült valami jóra, de kis híján így ment be: alig öt centivel a kapu fölött suhant el a korong. A dudaszó előtt közvetlenül, még mindig emberfórban hatalmas tüzijátékot rendeztünk, a kapus már rég verve volt, de az üres kapu elől egy bevetőtő játékos takarította el a pakkot. Nem született tehát gól ebben a harmadban, de egyáltalán nem volt unalmas a játék.
Kissé rövidnek bizonyult a szünet, nem száradt még meg tökéletesen a jég, amikor folytatódott a meccs. Ennek köszönhetően korongot szereztünk az ellenfél harmadában, ám Palkovics gólba tartó korongját lefékezte egy tócsa, így a már vert Misic védeni tudott. Három perc múlva ismét a nagyon elemében levő Palkovics volt a főszereplő, egy remek feladást centikel lőtt mellé. Az 50. percben Lajevec állt ki fogásért két percre és sportszerűtlen magatartásért 10 percre (megtapsolta gúnyosan Árkovicsot). Az emberelőnyben körbejárt a korong, elért Tőkésihez, aki takarásból kapura bombázott, a meglepett Misic teljesen tehetetlenül nézte végig, ahogy kapujába zúdul a gumidarab. (4-1) A végére még egy Gröschl és egy Kövér-helyzet maradt, de az eredmény már nem változott.
A csapat az elejétől a végéig kiválóan játszott, esélyt sem kínált a Slavija Ljubljanának. Győzelmünk teljesen megérdemelt, sőt, a gólkülönbség könnyen lehetett volna még nagyobb is.
Mestermérleg, Pat Cortina: Jó mérkőzés volt, talán az eddigi legjobb játékunkat nyújtottuk a szezonban. Haladunk, egyre jobban megértjük egymást és a játékrendszert. A sok sérült miatt mindenkinek többet kellett dolgoznia az elmúlt hetekben, e sok munka is kellett a jó eredményhez. A csapat jól védekezett, éberek voltunk, és kihasználtuk korai gólhelyzeteinket. Később is kialakítottunk lehetőségeket, ezek kimaradtak, de volt akkora előnyünk, hogy ne legyen baj ebből. A sérültek, úgy néz ki, csak a válogatott szünet után térhetnek vissza, velük tovább fogunk erősödni.
Tőkési Lajos, a vasárnap születésnapját ünneplő játékos, aki ma hol csatárt, hol védőt játszott - kiválóan - mesélt a góljáról: Emberelőnyben voltunk, Palkó remekül megkerülte a kaput, majd pontosan passzolt hozzám. A kör szélén álltam, gondoltam, takarásból ellövöm. A kapus nem sokat láthatott, szerencsém volt, és bement. Hogy furcsa volt-e, hogy ma hol csatárt, hol védőt kellett játszanom? A válaszom nem. Már edzésen is előfordult, hogy bordó megkülönböztető mezben amolyan "Jolly Joker" szerepkörben játszottam, hol elöl, hol hátul. A sérülések miatt kerültem egyébként előre, az edző így látta jónak, de már régóta gyakoroljuk a letámadást, ezt a hátvédeknek is kell tudniuk, tehát voltaképpen szélsőként sem csinálok nagyon mást, mint védőként - csak kicsit előrébb.
Ágoston Zsolt képei:
Székesfehérvár, 1200 néző, vezette: Árkovics, Wolf, Abonyi
Alba Volán-FeVita: Budai - Ondrejcik, Kangyal, Vaszjunyin, Gröschl, Kiss, Sille, Svasznek, Rajz, Ocskay, Palkovics, Ennaffati, Buril, Németh Á., Majoross, Simon, Borostyán, Tőkési, Kövér. Vezetőedző: Pat Cortina.
Slavija Ljubljana: Misic - Vidmar, Cesnjak, Kontrec, Augustincic, Stopar, Kar, Lajevec, Perutti, Adlesic, Zupan, Bevk, Pesjak, Koulovsky, Burnik, Kralj, Snoj, Cebulj, Simunovic. Vezetőedző: Matjaz Mahkovec.
Figyelemre méltó eredményekkel a háta mögött érkezett Székesfehérvárra a Slavija Ljubljana, így igen jó mérkőzésre volt kilátás. Érezték azt a nézők is, akik szép számmal látogattak ki a jégcsarnokba, és bizakodva várták Árkovics vezetőbíró kezdő buliját.
Hamarosan már a sípját is használnia kellett Árkovicsnak, Lajevec akadályozása után. A korán jött emberfórt nem igazán tudtuk kihasználni, sőt hátul kezdtünk szöszmötölni a koronggal, amire kis híján rá is fizetünk: Budainak szabálytalan eszközöket is be kellett vetnie az ellenfél megállításához. A létszámkülönbséges szituációkból nem lett gól, és bár a Volán többet támadott, az első igazi helyzetünkre az ötödik percig kellett várni. Ekkor Vaszjunyin, Majoross és Kövér is betalálhatott volna, de nem találták jól el a pakkot. A 8. percben is megúszta a Ljubljana, ekkor Kiss és Simon okozott hatalmas zavart, Misic már a hátán feküdt, de csak nem sikerült begyötörtni a vezető gólt. Nem úgy egy perc múlva, amikor Palkovics távolról lövésre szánta el magát, és a bomba csodásan vágódott a hosszú felsőbe. Fantasztikus, ritkán látható gól volt! (1-0) "Palkó" lendületben maradt, le sem ment cserére, és egy újabb találatot készített elő. Majoross parádés indításával kilépett egyedül, a kapus hasra vágódva ütötte el előle a korongot, ám éppen Vaszjunyin elé, aki távolról beemelte az üres kapuba. (2-0) Közvetlenül a buli után Vaszjunyin lépett ki, ám lövés helyett passzolt, így nem lett három közte. Sőt: a 12. percben Sille ült ki két percre, a Slavija felállt, és veszélyes lövésekkel kísérletezgetek. Az egyik ilyen utáni tömörülésben Budai szemkápráztató bravúrok egész sorozatát mutatta be, valósággal meghazudtolta a fizika törvényeit. Ám - ilyen a kapussors - húsz másodperc múlva balszerencsésen alakultak az események: Lajevec nem túl erős próbálkozása a két mammut között valahogy utat talált a gólvonal mögé. (2-1) A szépítés nem törte meg a Volán-lendületét, továbbra is gyönyörű támadásokat vezettünk. A 19. percben Ocskay-Rajz-Sille háromszögelésnek tapsolhattunk, utóbbi lövése felpattant Misicen, de nem hullott be a kapuba. Húsz másodperccel a harmad vége előtt brilliáns Volán-akció futott a jégen: Ocskay-Kiss-Gröschl volt a korong útja, Gröschl csinált egy parádés cselt, majd Misic mögé ütötte a játékszert. (3-1) Ez a rendkívüli gól méltó lezárása volt a harmadnak, messze a szezon legjobb játékát produkálta a Volán ebben a húsz percben.
A második játékrész ott folytatódott, ahol az első abbamaradt: Volán-támadásokkal. Előbb Gröschl, majd Tőkési okozott gondokat a Slavija hátsó alakzatának. Ellenfelünk alig-alig jutott el Budai kapujához, igaz, akkor meghűlt az ereinkben a vér, ahogyan a 27. percben elsuhant keresztbe a pakk. A 11. percben Sille vezetett emberhátrányos támadást, majd visszatette a korongot az időközben büntetését letöltő Buril elé, aki iszonyatos erejű lökettel kínálta meg Misicet, de pont hasba találta a portást. Sille a későbbiekben is aktívan bekapcsolódott a támadásokba, a 35. percben Ocskaytól kapott jó átadást, bravúrra volt szüksége a szlovén hálóőrnek. Élvezetes volt a meccs, teljes mértékben uraltuk a játékot, az történt a jégen, amit mi akartunk. Ennek a játékrésznek a végére is maradt még Volán-helyzet: Ennaffati emberelőnyben került lövőhelyzetbe, a kísérlet nem sikerült valami jóra, de kis híján így ment be: alig öt centivel a kapu fölött suhant el a korong. A dudaszó előtt közvetlenül, még mindig emberfórban hatalmas tüzijátékot rendeztünk, a kapus már rég verve volt, de az üres kapu elől egy bevetőtő játékos takarította el a pakkot. Nem született tehát gól ebben a harmadban, de egyáltalán nem volt unalmas a játék.
Kissé rövidnek bizonyult a szünet, nem száradt még meg tökéletesen a jég, amikor folytatódott a meccs. Ennek köszönhetően korongot szereztünk az ellenfél harmadában, ám Palkovics gólba tartó korongját lefékezte egy tócsa, így a már vert Misic védeni tudott. Három perc múlva ismét a nagyon elemében levő Palkovics volt a főszereplő, egy remek feladást centikel lőtt mellé. Az 50. percben Lajevec állt ki fogásért két percre és sportszerűtlen magatartásért 10 percre (megtapsolta gúnyosan Árkovicsot). Az emberelőnyben körbejárt a korong, elért Tőkésihez, aki takarásból kapura bombázott, a meglepett Misic teljesen tehetetlenül nézte végig, ahogy kapujába zúdul a gumidarab. (4-1) A végére még egy Gröschl és egy Kövér-helyzet maradt, de az eredmény már nem változott.
A csapat az elejétől a végéig kiválóan játszott, esélyt sem kínált a Slavija Ljubljanának. Győzelmünk teljesen megérdemelt, sőt, a gólkülönbség könnyen lehetett volna még nagyobb is.
Mestermérleg, Pat Cortina: Jó mérkőzés volt, talán az eddigi legjobb játékunkat nyújtottuk a szezonban. Haladunk, egyre jobban megértjük egymást és a játékrendszert. A sok sérült miatt mindenkinek többet kellett dolgoznia az elmúlt hetekben, e sok munka is kellett a jó eredményhez. A csapat jól védekezett, éberek voltunk, és kihasználtuk korai gólhelyzeteinket. Később is kialakítottunk lehetőségeket, ezek kimaradtak, de volt akkora előnyünk, hogy ne legyen baj ebből. A sérültek, úgy néz ki, csak a válogatott szünet után térhetnek vissza, velük tovább fogunk erősödni.
Tőkési Lajos, a vasárnap születésnapját ünneplő játékos, aki ma hol csatárt, hol védőt játszott - kiválóan - mesélt a góljáról: Emberelőnyben voltunk, Palkó remekül megkerülte a kaput, majd pontosan passzolt hozzám. A kör szélén álltam, gondoltam, takarásból ellövöm. A kapus nem sokat láthatott, szerencsém volt, és bement. Hogy furcsa volt-e, hogy ma hol csatárt, hol védőt kellett játszanom? A válaszom nem. Már edzésen is előfordult, hogy bordó megkülönböztető mezben amolyan "Jolly Joker" szerepkörben játszottam, hol elöl, hol hátul. A sérülések miatt kerültem egyébként előre, az edző így látta jónak, de már régóta gyakoroljuk a letámadást, ezt a hátvédeknek is kell tudniuk, tehát voltaképpen szélsőként sem csinálok nagyon mást, mint védőként - csak kicsit előrébb.
Ágoston Zsolt képei:
|
|
|
|
|
|
|