Szenzációs bravúr!!!
- 2003.11.05. 00:00
- FehervárAV19
A magyar jégkorong-válogatott az Astra Zeneca Hat Nemzet Kupája tornán 4-2 arányú győzelmet aratott a tavaly világbajnoki címet szerzett szlovákok ellen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vendégek nem a legjobbjaikkal érkeztek, ennek ellenére hatalmas eredmény a magyar együttes győzelme.
Magyarország - Szlovákia 4-2 (1-1, 2-1, 1-0)
AstraZeneca Csarnok, Budapest, 1300 néző, vezette: Urda, Kincses, Sós.
Magyarország: Budai - Tökési, Sille, Horváth, Tokaji, Kangyal, Szélig, Szuna, Svasznek - Palkovics, Ocskay, Gröschl - Vas Márton, Ladányi, Peterdi - Simon, Majoross, Orsó - Kovács, Hoffmann, Borbás. Szövetségi kapitány: Dusan Kapusta.
Szlovákia: Sopko - Zabka, Cakajík, Podhradsky, Granák, Vantroba, K. Sloboda, Homer - Melichárek, Kukumberg, Pistek - M. Hudec, Sabol, M. Kovácik - Lazo, Kmit, R. Skoliak - Kovác, Simurda, J. Sykora. Szövetségi kapitány: Frantisek Hossa.
A szlovákokat tegnap, Ukrajna ellen láthattuk, és bizony, eléggé meggyőzően játszottak. Vajon mire lehetünk ellenük képesek? Nos, kiderült, sokkal többre, mint előzetesen bárki hitte volna, de ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk szépen sorban.
A találkozó elején igencsak védekező felfogású magyar válogatottat figyelhettünk, ám ez cseppet sem volt meglepő. Egyrészt az ellenfél hírneve okán is érthető volt az óvatosság, másrészt túlságosan kinyílni rögtön a meccs elején több lett volna a felelőtlenségnél. Korán emberelőnybe kerültünk, ekkor néhány veszélyes akciót vezettünk, ám az ezt követő, Orsó felesleges szabálytalansága miatti létszámhátránykor bizony meleg perceket éltünk át. Alig toppant vissza Orsó a jégre, Peterdi adott egy nagyszerű passzt Ladányinak, aki mesteri gólt lőtt. (1-0) A korai vezető gól remek dolog, de megnyugodni persze nem lehetett, hiszen egyrészt például szerdán is hamar vezettek az ukránok, mégis nagy verést kaptak, másrészt igencsak rákapcsoltak a szlovákok. Előbb Kukumberg került nagy helyzetbe, majd pedig Cakajik. Utóbbi sajnos a jobb bedobóponttól kíméletlenül ki is lőtte a hosszú oldalt. (1-1) Továbbra is ellenfelünk dominált, legtöbbször azonban védőink remek helyezkedése elhárította a veszélyt. Ha pedig ők nem tudták, akkor Budai kapus állta útját a pakknak. Előrejátékban legtöbbször a korongszerzés utáni gyors megindulásból felépített kontraakciókkal próbálkoztunk, ami kimondottan "feküdt" a csapatnak, nem egyszer kerültünk gólhelyzetbe. A 13. percben Tőkési lőhetett egy Palkovics-Ocskay-féle mesteri összajátékot követően, majd Peterdi találta el fonákkal Sopko vállát Ladányi indítása után. A harmadot is egy csodás magyar akció zárta, újabb gól azonban nem született.
A második játékrész első igazi helyzetére öt percig kellett várnunk, ekkor Ladányi "fűzte be" a védőjét a jobb oldalon, középre adása azonban térdmagasságúra sikerült, így nem alakulhatott ki igazi gólszerzési lehetőség. Nem úgy a szlovákok előtt, akik elől a 29. percben még hatalmas bravúrral hárítani tudott Budai, ám 29:22-nél már ő is tehetetlen volt: a fürge Hudec lekorcsolyázta védőjét, majd higgadtan elcsúsztatta a pakkot Budai mellett. (1-2) Puff neki. Megfordítani a meccset a szlovákok ellen? Hát, ez nem lesz egyszerű - gondolhattuk. És persze gondoltuk is. Ám, mint kiderült, nehéznek nehéz, de egyáltalán nem lehetetlen. Ugyan Palkovics a harmad felénél még igencsak önző volt, így odalett egy ígéretes akció, ám a 37. percben már nem. No, ekkor sem adta le Palkó a pakkot, ezúttal azonban jól tette: megkerülte a kaput, majd kiegyenlített a meglepett Sopko mellett. (2-2) A gól felett érzett örömöt hamarosan bosszankodás váltotta fel, Szélig ugyanis felesleges szabálytalanságot követett el. Ezen az estén azonban még emberelőnyben sem mehettek biztosra a szlovákok. Olyannyira, hogy Palkovics egy az egyben mehetett kapura. Kissé komótos ütemben vezette a korongot, így félő volt, hogy beéri a védő. Nem így történt, sikerült lövéshez jutni, ám ezt kivédte Sopko. Ekkor azonban olyan történt, amihez foghatót nagyon ritkán látni. A lövést megakadályozni kívánó, és emiatt elvetődő védőjátékos saját portásával együtt besodorta a kapuba a korongot. (3-2)
A szünetben alaposan leszidhatta játékosait Frantisek Hossa, mert a szlovákok sokkal paprikásabban játszottak. Ez nem szabálytalanságokban jelentkezett, hanem többet korcsolyáztak, és igyekeztek kihasználni mozgásgyorsaságbeli és technikai tudásbeli előnyüket. Rendkívül nehéz percek voltak ezek, ugyanis csapatunknak már nem igazán volt ereje a meccs elején látottakhoz hasonló kontraakciókat vezetni, és Budainak is mind többször kellett nagyokat védenie. Az 54. percben aztán minden eldőlt, persze ehhez ismételten kellett a szlovák védelem is. Sopko és védője egymásra vártak egy eléggé ártalmatlan helyzetben, ám a bekk csak nem akarta elvenni a kapus botjáról a korongot. A szemfüles Palkovics megérezte, hogy lehet keresnivalója, és a portás háta mögül, meglepetésszerűen megjelent. Meg is szerezte a játékszert, majd továbbította azt Ocskay-nak, aki nem hagyta ki a ziccert. (4-2) Innentől kezdve sok nyitott kérdés már nem volt, Kovács Csaba is lőhetett volna egy gólt a végén, ám Sopko védeni tudott. De ez már mit sem számított. A hálás közönség vastapssal jutalmazta az egytől egyig szenzációs teljesítményt nyújtó magyar fiúk újabb sporttörténelmi tettét. A szlovák szurkolók kognitív disszonanciájával (vagyis, hogy "igen, igen, de ez csak a szlovák C-válogatott") nekünk nem kell törődnünk, annál is inkább, mert nagyon komoly csapatokból érkező, ismert és elismert profik alkotják ezt a szlovák válogatottat is. A tények pedig tények: Magyarország legyőzte Szlovákiát, a világ jégkorongbarátai ismételten a magyar nemzeti csapat teljesítményére kapják fel a fejüket. Fantasztikus nap ez játékosaink és Dusan Kapusta pályafutásában, újabb mérföldkő, hisz bevétetett egy újabb bevehetetlennek hitt vár.
Mi mást lehetne mondani: köszönjük a fantasztikus estét, gratulálunk!
Edzői nyilatkozatok:
Dusan Kapusta: Nagyon boldog vagyok, nagy siker ez a magyar hokinak, és nekem is: ez karrierem csúcsa. Az utolsó két évben nagy munkát végeztünk. Holnap még egyszer koncentrálnunk kell.
Frantisek Hossa: Gratulálok Kapusta edzőnek, a magyar csapat megérdemelten győzött. Fiatal játékosaink nem voltak képesek úgy képviselni a szlovák színeket, ahogyan vártuk. Ezen az estén a magyar volt az A- és a miénk a B-csoportos szintet képviselő gárda.
AstraZeneca Csarnok, Budapest, 1300 néző, vezette: Urda, Kincses, Sós.
Magyarország: Budai - Tökési, Sille, Horváth, Tokaji, Kangyal, Szélig, Szuna, Svasznek - Palkovics, Ocskay, Gröschl - Vas Márton, Ladányi, Peterdi - Simon, Majoross, Orsó - Kovács, Hoffmann, Borbás. Szövetségi kapitány: Dusan Kapusta.
Szlovákia: Sopko - Zabka, Cakajík, Podhradsky, Granák, Vantroba, K. Sloboda, Homer - Melichárek, Kukumberg, Pistek - M. Hudec, Sabol, M. Kovácik - Lazo, Kmit, R. Skoliak - Kovác, Simurda, J. Sykora. Szövetségi kapitány: Frantisek Hossa.
A szlovákokat tegnap, Ukrajna ellen láthattuk, és bizony, eléggé meggyőzően játszottak. Vajon mire lehetünk ellenük képesek? Nos, kiderült, sokkal többre, mint előzetesen bárki hitte volna, de ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk szépen sorban.
A találkozó elején igencsak védekező felfogású magyar válogatottat figyelhettünk, ám ez cseppet sem volt meglepő. Egyrészt az ellenfél hírneve okán is érthető volt az óvatosság, másrészt túlságosan kinyílni rögtön a meccs elején több lett volna a felelőtlenségnél. Korán emberelőnybe kerültünk, ekkor néhány veszélyes akciót vezettünk, ám az ezt követő, Orsó felesleges szabálytalansága miatti létszámhátránykor bizony meleg perceket éltünk át. Alig toppant vissza Orsó a jégre, Peterdi adott egy nagyszerű passzt Ladányinak, aki mesteri gólt lőtt. (1-0) A korai vezető gól remek dolog, de megnyugodni persze nem lehetett, hiszen egyrészt például szerdán is hamar vezettek az ukránok, mégis nagy verést kaptak, másrészt igencsak rákapcsoltak a szlovákok. Előbb Kukumberg került nagy helyzetbe, majd pedig Cakajik. Utóbbi sajnos a jobb bedobóponttól kíméletlenül ki is lőtte a hosszú oldalt. (1-1) Továbbra is ellenfelünk dominált, legtöbbször azonban védőink remek helyezkedése elhárította a veszélyt. Ha pedig ők nem tudták, akkor Budai kapus állta útját a pakknak. Előrejátékban legtöbbször a korongszerzés utáni gyors megindulásból felépített kontraakciókkal próbálkoztunk, ami kimondottan "feküdt" a csapatnak, nem egyszer kerültünk gólhelyzetbe. A 13. percben Tőkési lőhetett egy Palkovics-Ocskay-féle mesteri összajátékot követően, majd Peterdi találta el fonákkal Sopko vállát Ladányi indítása után. A harmadot is egy csodás magyar akció zárta, újabb gól azonban nem született.
A második játékrész első igazi helyzetére öt percig kellett várnunk, ekkor Ladányi "fűzte be" a védőjét a jobb oldalon, középre adása azonban térdmagasságúra sikerült, így nem alakulhatott ki igazi gólszerzési lehetőség. Nem úgy a szlovákok előtt, akik elől a 29. percben még hatalmas bravúrral hárítani tudott Budai, ám 29:22-nél már ő is tehetetlen volt: a fürge Hudec lekorcsolyázta védőjét, majd higgadtan elcsúsztatta a pakkot Budai mellett. (1-2) Puff neki. Megfordítani a meccset a szlovákok ellen? Hát, ez nem lesz egyszerű - gondolhattuk. És persze gondoltuk is. Ám, mint kiderült, nehéznek nehéz, de egyáltalán nem lehetetlen. Ugyan Palkovics a harmad felénél még igencsak önző volt, így odalett egy ígéretes akció, ám a 37. percben már nem. No, ekkor sem adta le Palkó a pakkot, ezúttal azonban jól tette: megkerülte a kaput, majd kiegyenlített a meglepett Sopko mellett. (2-2) A gól felett érzett örömöt hamarosan bosszankodás váltotta fel, Szélig ugyanis felesleges szabálytalanságot követett el. Ezen az estén azonban még emberelőnyben sem mehettek biztosra a szlovákok. Olyannyira, hogy Palkovics egy az egyben mehetett kapura. Kissé komótos ütemben vezette a korongot, így félő volt, hogy beéri a védő. Nem így történt, sikerült lövéshez jutni, ám ezt kivédte Sopko. Ekkor azonban olyan történt, amihez foghatót nagyon ritkán látni. A lövést megakadályozni kívánó, és emiatt elvetődő védőjátékos saját portásával együtt besodorta a kapuba a korongot. (3-2)
A szünetben alaposan leszidhatta játékosait Frantisek Hossa, mert a szlovákok sokkal paprikásabban játszottak. Ez nem szabálytalanságokban jelentkezett, hanem többet korcsolyáztak, és igyekeztek kihasználni mozgásgyorsaságbeli és technikai tudásbeli előnyüket. Rendkívül nehéz percek voltak ezek, ugyanis csapatunknak már nem igazán volt ereje a meccs elején látottakhoz hasonló kontraakciókat vezetni, és Budainak is mind többször kellett nagyokat védenie. Az 54. percben aztán minden eldőlt, persze ehhez ismételten kellett a szlovák védelem is. Sopko és védője egymásra vártak egy eléggé ártalmatlan helyzetben, ám a bekk csak nem akarta elvenni a kapus botjáról a korongot. A szemfüles Palkovics megérezte, hogy lehet keresnivalója, és a portás háta mögül, meglepetésszerűen megjelent. Meg is szerezte a játékszert, majd továbbította azt Ocskay-nak, aki nem hagyta ki a ziccert. (4-2) Innentől kezdve sok nyitott kérdés már nem volt, Kovács Csaba is lőhetett volna egy gólt a végén, ám Sopko védeni tudott. De ez már mit sem számított. A hálás közönség vastapssal jutalmazta az egytől egyig szenzációs teljesítményt nyújtó magyar fiúk újabb sporttörténelmi tettét. A szlovák szurkolók kognitív disszonanciájával (vagyis, hogy "igen, igen, de ez csak a szlovák C-válogatott") nekünk nem kell törődnünk, annál is inkább, mert nagyon komoly csapatokból érkező, ismert és elismert profik alkotják ezt a szlovák válogatottat is. A tények pedig tények: Magyarország legyőzte Szlovákiát, a világ jégkorongbarátai ismételten a magyar nemzeti csapat teljesítményére kapják fel a fejüket. Fantasztikus nap ez játékosaink és Dusan Kapusta pályafutásában, újabb mérföldkő, hisz bevétetett egy újabb bevehetetlennek hitt vár.
Mi mást lehetne mondani: köszönjük a fantasztikus estét, gratulálunk!
Edzői nyilatkozatok:
Dusan Kapusta: Nagyon boldog vagyok, nagy siker ez a magyar hokinak, és nekem is: ez karrierem csúcsa. Az utolsó két évben nagy munkát végeztünk. Holnap még egyszer koncentrálnunk kell.
Frantisek Hossa: Gratulálok Kapusta edzőnek, a magyar csapat megérdemelten győzött. Fiatal játékosaink nem voltak képesek úgy képviselni a szlovák színeket, ahogyan vártuk. Ezen az estén a magyar volt az A- és a miénk a B-csoportos szintet képviselő gárda.