Sikeres szezont zártak a fiatalok

Az Alba Volán-FeVita ifjúsági és serdülő korosztályos csapatai egyaránt remekül szerepeltek, és bejutottak a bajnoki döntőbe. "A döntőkben abban bíztam, hogy meglepetést okozhatunk a Dunaferr ellen. Nem voltak rossz döntők, sajnálom, hogy végül nem mi nyertünk. Ugyanakkor az ifinél nem kell különösebben magyarázni a helyzetet, a Dunaferrből 11 játékos korosztályos válogatott volt. Mindenesetre erre az eredményre lehet építeni, és jövőre tovább léphetünk előre." - értékelte a szereplést Kapusta mester. Persze nemcsak a legidősebb két korosztálynál láthatóak biztató jelek. Ez pedig igen szép reményekre ad okot. "A kölyök és előkészítő korosztályban is szerintem nagyon jó munka folyt, egyénileg és csapatjátékban is fejlődtek a gyerekek. A legkisebb korosztály, a mini és szupermini nekem különösen tetszett, sok a gyerek: mini korosztályban majdnem 50 gyerek, szuperminiben 40-45 gyerek. Ebből is jól lehet látni, hogy Fehérváron nagy perspektíva van a hokiban, pár év múlva komolyan lehet számolni azzal, hogy nemcsak döntőt fogunk játszani, hanem döntőt fogunk nyerni."

Ugyanakkor nagyon fontos kérdés a megfelelő átmenet biztosítása az utánpótlásból a felnőtt mezőnybe. Ezt a célt szolgálja a junior bajnokság. Jövore immáron az Alba Volán-FeVita is indít csapatot ebben a korosztályban.
"Nagyon örülök ennek. Tavaly kicsit szomorú voltam, mert nálunk, Szlovákiában ha valaki be akar kerülni a felnőttcsapatba, akkor azt nem az ifiből kell neki, hanem a juniorból teheti. Jövore immáron nálunk is lesz minden koroszály, szuperminitől juniorig. Van 11 junior korosztályú játékosunk, számolhatunk három játékossal a felnőttből, és vannak tehetségek, akik az ifiből is játszhatnak a juniorban. Remélem, hogy jól fogunk szerepelni a junior bajnokságban."
De vajon valóban segíteni fogja a fiatalok fejlődését ez a junior bajnokság? "Remélem, hogy igen. A terveink szerint - és ez ügyben Pat Cortinával is egyeztetni fogok - például augusztusban vagy szeptemberben a válogatott felkészülésekor 2-3 junior játékosunk a felnőtt csapattal készülhetne, majd decembertől-januártól pedig a junior csapat egy-két kiemelkedő tehetségét kipróbálhatnánk a felnőtt csapatban is."

Viszont a junior válogatottnak már nem Dusan Kapusta a szövetségi kapitánya. Hiába juttatta fel a fiatalokat a divízió 1-be, elvették tőle a csapatot, őt pedig a 18 éven aluliakhoz rendelték. Vajon hogyan élte ezt meg a szakember?
"Maradjunk annyiban, hogy a két feladat között nincs nagy különbség, nagyon komoly feladat bármelyik korosztály válogatottjánál dolgozni. A lényeg az, hogy valamelyik utánpótlás válogatottnál dolgozhassak. Itt az ifinél is nagy feladatok várnak ránk, és ki tudja, talán a szezon végén ismét rám bízzák a junior válogatottat."

A Magyar Jégkorong Szövetség döntése egyértelművé teszi, Dusan Kapusta azon kevesek egyike, akik teljes mélységében átlátják a magyar jégkorong utánpótlását, bármelyik korosztályról is legyen szó. A szakember gondolatai emiatt igen figyelemre méltóak a magyar hoki jövőjét illetően.
"Amikor tavaly elvállaltam Fehérváron az utánpótlás igazgatói posztot, meglepve tapasztaltam, hogy Magyarországon az éves születésszám milyen erősen befolyásolta, hogy hány gyerek van a korosztályokban. Mindenesetre az 1984-ben és azután születettek korosztályában minden évjáratban van 20 jó játékos, ám ettől függetlenül a 86-osak, 87-esek nincsenek sokan. A 88-as korosztálytól kezdve biztatóbb a helyzet. A 89-es korosztály nagyon jó, a 90-es is remek, ha ők beérnek, meggyőződésem, hogy a szlovének, osztrákok, sőt, akár a szlovákok ellen is partiban leszünk."
Persze azért nem ennyire rózsaszín a helyzet. "Sajnos, nálunk nincsenek délelőtti edzések. Szlovákiában előkészítő, kölyök és serdülő korosztályok számára van hokiiskola, vagyis a gyerek délelőtt, tehát iskolaidőben tud edzésre járni. Délután pedig lehet az ifivel vagy a juniorral foglalkozni. Nagyon boldog lennék, ha lenne itt még egy pálya - nem kell feltétlenül csarnok, persze egy multifunkciós aréna nem volna rossz - az óriási segítség lenne. Azért próbálkozunk most is, vannak reggeli edzések, iskola előtt, meglátjuk, a jövőben hogy alakul."

Sokan - nem kis részben egyes sajtóorgánumok hatására - úgy vélik, hogy a Budapesten a közelmúltban megalakult utánpótlás-nevelő egyesület fogja a magyar hoki jövőjét jelenteni. Az egészen fiatal korosztályokban külföldi tornákon valóban jó eredményeket értek el. Tényleg ez a helyes út? "Nem voltak rosszak. A legfontosabb az, hogy Budapesten létrejött egy újabb klub, amely foglalkozik az utánpótlással. Ráadásul pénzük is volt, tehát tudtak menni külföldre. Ez óriási anyagi teher, nem könnyű az ilyet vállalni. Másrészről szerintem nem kell örökké tornákra járni, Ausztriába meg a Tengerentúlra. Sokkal fontosabb, hogy Magyarországon legyen egy jó utánpótlás-bajnokság. Az első és legfontosabb lépés, hogy előkészítőtől juniorig, minden korosztályban legyen 10 csapat. Aztán majd ebből a bajnokságból kell összerakni jó válogatottakat, amelyekkel kimehetünk külföldi tornákra. Tehát szerintem elsősorban válogatottakkal kell külföldi tornákra járni."
Talán azért is kerülhetett ennyire reflektorfénybe ez a klub, mert a számszerű eredmények sokak számára elsődlegesek - még az egészen fiatal gyerekeknél is. Dusan Kapusta erről másként vélekedik. "Nehéz kérdés ez. Nem egyszerű megmagyarázni a szülőknek, akik kijönnek előkészítő vagy kölyök meccsre, és esetleg azt látják, hogy a gyerek nem játszik fantasztikusan, a csapat pedig kikap. Nem kell ezzel foglalkozni a kölyök korosztályig. A lényeg, hogy mindenki játsszon, ha kikaptunk, megbeszéljük, hogy mi volt a hiba, ha nyertünk, mit kell tennünk, hogy továbbiakban is jól dolgozzunk. Ha nagyon korán eredménykényszer alá helyezzük a gyereket, túl nagy nyomás lesz rajta, előfordulhat, hogy elmegy a kedve, nem akar edzésre járni, felhagy a sporttal. Serdülő korosztályig nem kell számolni az eredményt."

Az elmúlt években amerre Dusan Kapusta dolgozott, ott nem maradtak el a sikerek. Első magyarországi évében általános meglepetésre bajnok lett a Dunaferrel, majd a Kontinentális Kupa harmadik fordulójáig meneteltek - sporttörténelmet írva ezzel. Amikor Jan Jaskóval együtt a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt, szintén sporttörténelmet írva ezüstérmet szereztünk a Divízió 1-es világbajnokságon. Később magyar szövetségi kapitányként győzelemre vezette a nemzeti csapatot Szlovákia ellen, és kis híján kétvállra fektettük Kanadát. Ilyen sikerekkel a háta mögött minden bizonnyal újabb, nagyratörő tervei vannak. "Most egy másik világban vagyok, de egyáltalán nem vagyok szomorú emiatt. Továbbra is nagy nyomás alatt vagyok, hiszen sokan csodát várnak tőlem egy hónap vagy egy év alatt. Természetesen kicsit azért hiányzik a felnőtt csapat, de most az motivál, hogy minél több gyerekből legyen jó jégkorongozó, akik aztán velem együtt feljöhetnek majd évek múlva a felnőtt csapathoz vagy a felnőtt válogatottba. Ez még három-négy évet igényel, de nagyon remélem, hogy akkor ha majd újra beszélgetünk - persze remélem, hogy addig is fogunk többször beszélni - akkor azt mondhatom, akár a válogatott kapitányaként: lám, három-négy általam nevelt fiatal tehetség itt van, válogatott szintűek, megérte a hosszú évek kemény munkája."
Vajon a roppant felkészült, és igen sikeres szakember nem is álmodozik arról, hogy egyszer szlovák kapitány lesz? "Ez valóban csak álom." - mondja mosolyogva. "Persze távlati céljaim mindig vannak, de ezek nagyon messziek. Azért azt figyelembe kell venni, hogy a magyar jégkorong messze van a szlováktól, nemcsak játékerőben, hanem a tradíciókat illetően is. Persze Isten útjai kifürkészhetetlenek. De megismétlem: nekem a fő motivációm most az, hogy Fehérváron jól dolgozzak az utánpótlással."