Ocskay Gábor: ezúttal elmaradt a varázslat

Jó érzéssel tölt el minket, hogy a vereségek ellenére is ennyi szeretet áramlik felénk. Annak is örülünk, hogy reálisan látják a szurkolók a helyzetünket.
Egy fontos dolog: bizonyos élettani dolgoknak nem lehet ellentmondani... Bárcsak mindig varázsolhatnánk valami csodát a mi fantasztikus szurkolóinknak! Igazán megérdemelnék, de sajnos nem mindig megy.
Az olaszok elleni meccsen jól kezdtünk, azonban 1-2 kiállítás (köztük az enyém is) megzavarta a csapatot, ezek kivédekezése után sajnos nagyon hirtelen jött a két gól...
Leegyszerűsítve a dolgot: mi nem tudtuk kihasználni a lehetőségeinket, az olaszok viszont könyörtelenek voltak.
Van egy bizonyos mentális fáradtság, ami az emberelőnyökön ütközik ki a leginkább...
Az olaszok elleni találkozón is nagyon kellett volna a csapatnak, hogy a mi sorunk gólt vagy gólokat szerezzen, ne pedig kapjon. Úgy érzem, hogy megyünk előre és akarunk, de egy kis plusz hiányzik. Én lennék a legokosabb és legboldogabb, ha tudnám mi az…
Egyszerűen nem tudtunk betalálni, pedig nagyon feldobta volna a csapatot 1 gól a 2. harmadban… Sajnos nem sikerült!
Lehetséges, hogy valaki arra gondol, hogy állandóan azzal takarózunk, hogy sok mérkőzést játszunk, akkor csak annyit mondok: lesz olyan játékos aki, Ukrajna ellen a 70-ik (!) meccsét játssza augusztus 20. óta…

Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy az utolsó mérkőzésen, Ukrajna ellen nagyszerűen helyt állt a csapat, s ezek után talán érdemes lenne összevetni a magyar jégkorongozók teljesítményét, mérkőzéseinek a számát néhány sportág "jeles" képviselőivel, majd ezek után felróni a "mentális fáradtságot" - súlyos kritikaként...

AG