Norvég továbbjutás
- 2004.11.14. 00:00
- FehervárAV19
A magyar válogatott remekül küzdött a Stavangerben rendezett olimpiai előselejtező torna döntő mérkőzésén a házigazda norvégok ellen, ám a kritikán aluli játékvezetés megfosztotta a győzelemtől, így veretlenül ugyan, de továbbjutás nélkül jöhet haza nemzeti csapatunk.
Norvégia - Magyarország 3-3 (1-0, 1-1, 1-2)
Stavanger, 1500 néző, vezette: Jonak (SVK), Orlema (FIN), Alsop (SCO).
Norvégia: Harstad-Evjen - Jacobsen, Ryman, Thoresen, Vikingstad, Olsen, Knold, Mats Trygg, Andersen, Hansen, Marius Trygg, Myrvold, Ygranes, Nilsen, Hallem, Skroder, Larsen, Nygard, Bastiansen. Szövetségi kapitány: Roy Johansen.
Magyrország: Szuper - Horváth, Tokaji, Peterdi, Vas M., Ladányi, Tőkési, Sille, Palkovics, Majoross, Vas J., Lencsés, Szélig, Fodor, Gröschl, Kovács, Szuna, Hoffmann, Fekete, Erdősi, Kiss. Szövetségi kapitány: Pat Cortina.
96 másodperccel a vége előtt még Magyarország állt továbbjutásra, ám Jonak játékvezető az utolsó előtti percben egy nyilvánvalóan magas bottal hálóba küldött korongot érvényes gólnak ítélt meg norvég oldalon, így végül döntetlennel ért véget a mérkőzés, ami a házigazdák továbbjutását jelentette. Pedig csapatunk hősiesen küzdött, kétszer is hátrányból egyenlített, majd szerezte meg a vezetést. korán hátrányba kerültünk ugyanis, a 7. percben Vas J. felesleges kiállítása miatt emberhátrányban voltunk, amikor egy kapu előtti kavarodás után Vikingstad lábáról Szuper mögé került a pakk. Gyanús szituásció volt, de a szlovák megadta. Egyenlítő gólunkat Vas Márton szerezte egy remek kontra után, bemutatta a passzt Ladányinak, majd a rövid felsőbe bombázott. Nem sokáig örülhettünk, Hansen lövése ugyanis Szuperről a gólvonal mögé vánszorgott. Jonak egyértelműen jelezte, hogy a gólbíró jelzése ellenére nincs gól, ekkor odakorcsolyázott hozzá egyik vonalbírója, és meggyőzte, hogy mégis. Nem hagytuk magunkat, tíz percen belül Sille emberhátrányból (!) szerzett góljával egyenlítettünk. A befejező játékrészben aztán a szlovák játékvezető szinte válogatás nélkül szórta ki a mieinket, Palkovics 2+10 percet kapott, Tokaji 2+2-t például. Ennek ellenére sikerült megszereznünk a vezetést: Szélig ütötte ki a korongot felszabadító jelleggel a korongvezetőn, a norvég kapus kikorcsolyázott, hogy felvegye, ám a pakk egyszer csak irányt változtatott egy illesztési egyenetlenségen, és a döbbent publikum ámulatára, a kapust kikerülve az üres kapuba vágódott. Elképesztő jelenet volt. Mint ahogy az egy perccel későbbi norvég egyenlítés is, amiről már szóltunk. Még annyi érdekességet megemlítenénk, hogy a vonalbíró látta a magas bot tényét, ám csapatkapitányunk reklamálására azt válaszolta: nem dolga felülbírálni a játékvezetőt. Kár, hogy a második norvég találatnál még nem így vélekedett...
Stavanger, 1500 néző, vezette: Jonak (SVK), Orlema (FIN), Alsop (SCO).
Norvégia: Harstad-Evjen - Jacobsen, Ryman, Thoresen, Vikingstad, Olsen, Knold, Mats Trygg, Andersen, Hansen, Marius Trygg, Myrvold, Ygranes, Nilsen, Hallem, Skroder, Larsen, Nygard, Bastiansen. Szövetségi kapitány: Roy Johansen.
Magyrország: Szuper - Horváth, Tokaji, Peterdi, Vas M., Ladányi, Tőkési, Sille, Palkovics, Majoross, Vas J., Lencsés, Szélig, Fodor, Gröschl, Kovács, Szuna, Hoffmann, Fekete, Erdősi, Kiss. Szövetségi kapitány: Pat Cortina.
96 másodperccel a vége előtt még Magyarország állt továbbjutásra, ám Jonak játékvezető az utolsó előtti percben egy nyilvánvalóan magas bottal hálóba küldött korongot érvényes gólnak ítélt meg norvég oldalon, így végül döntetlennel ért véget a mérkőzés, ami a házigazdák továbbjutását jelentette. Pedig csapatunk hősiesen küzdött, kétszer is hátrányból egyenlített, majd szerezte meg a vezetést. korán hátrányba kerültünk ugyanis, a 7. percben Vas J. felesleges kiállítása miatt emberhátrányban voltunk, amikor egy kapu előtti kavarodás után Vikingstad lábáról Szuper mögé került a pakk. Gyanús szituásció volt, de a szlovák megadta. Egyenlítő gólunkat Vas Márton szerezte egy remek kontra után, bemutatta a passzt Ladányinak, majd a rövid felsőbe bombázott. Nem sokáig örülhettünk, Hansen lövése ugyanis Szuperről a gólvonal mögé vánszorgott. Jonak egyértelműen jelezte, hogy a gólbíró jelzése ellenére nincs gól, ekkor odakorcsolyázott hozzá egyik vonalbírója, és meggyőzte, hogy mégis. Nem hagytuk magunkat, tíz percen belül Sille emberhátrányból (!) szerzett góljával egyenlítettünk. A befejező játékrészben aztán a szlovák játékvezető szinte válogatás nélkül szórta ki a mieinket, Palkovics 2+10 percet kapott, Tokaji 2+2-t például. Ennek ellenére sikerült megszereznünk a vezetést: Szélig ütötte ki a korongot felszabadító jelleggel a korongvezetőn, a norvég kapus kikorcsolyázott, hogy felvegye, ám a pakk egyszer csak irányt változtatott egy illesztési egyenetlenségen, és a döbbent publikum ámulatára, a kapust kikerülve az üres kapuba vágódott. Elképesztő jelenet volt. Mint ahogy az egy perccel későbbi norvég egyenlítés is, amiről már szóltunk. Még annyi érdekességet megemlítenénk, hogy a vonalbíró látta a magas bot tényét, ám csapatkapitányunk reklamálására azt válaszolta: nem dolga felülbírálni a játékvezetőt. Kár, hogy a második norvég találatnál még nem így vélekedett...