Mélypont
- 2004.01.19. 00:00
- FehervárAV19
A sérülésektől tizedelt Alba Volán elképzelés nélküli játékkal rukkolt elő ezen az igen fontos találkozón. A morálisan is szétesett csapat benyomását keltő Volán hatalmas lehetőséget szalasztott el, és meglehetősen messze került az Interliga döntőjétől. Folytatás kedden.
Alba Volán-FeVita - Podhale Nowy Targ 1-2 (1-1, 0-1, 0-0)
Székesfehérvár, 1000 néző, vezette: Incze, Stadler, Sós.
Alba Volán-FeVita: Budai - Sille, Tőkési, Palkovics, Rajz, Ocskay, Ondrejcik, Svasznek, Fedor (1), Majoross (1), Simon 1, Borostyán, Szuna, Csibi, Fodor, Gröschl, Kovács Cs. Vezetőedző: Branislav Sajban.
Podhale Nowy Targ: Zborowski - Sroka, Wilczek, Radwanski, Voznik, Rozanski, Labuz, Piotrowski, Cwikla, Moskal, Podlipini, Gil, Urban, Baranyk, Koszarek, Lyszczrczyk, Kolasa, Smreczynksi, Biela. Vezetőedző: Andrzej Slovakiewicz.
Kiállítások: 10 perc illetve 18 perc
10:16 Patryck Moskal (Zbigniew Podlipini)
Kapu előtti kavarodást követően a Volán-védelem képtelen volt felszabadítani, ezt Moskal kihasználta.
19:22 Simon Csaba (Majoross Gergely, Pavol Fedor)
Fedor cselezgetett a vendégkapu mögött, jól tette vissza Majorossnak, aki Simonhoz játszott. A szélső pedig értékesítette a helyzetet.
29:51 Mischal Radwanski SH
Emberelőnyben Ocskay a támadóharmadban a kék vonalnál Palkovicsot szerette volna játékba hozni, átadását azonban Radwanski lefülelte. A lengyel csatár a kapuig robogott az ajándékkoronggal, és belőtte a szólót. Súlyos, drámai egyéni hiba előzte meg ezt a gólt!
-
A csúszás: A mérkőzés egy jó fél órás késéssel kezdődött, a lengyel csapat autóbusza ugyanis hóviharba keveredett útközben, így a tervezettnél lassabban tudták csak megtenni a Székesfehérvárig vezető utat. Ennél is nagyobb probléma volt az Alba Volán számára, hogy Lukas Srnka vakbélműtéten esett át a napokban, Karol Rusznyák magas lázzal az ágyat nyomja, Kangyal Balázs térde pedig megsérült a legutóbbi, Zágráb elleni mérkőzésen. A három kulcsjátékosra tehát nem számíthatott Branislav Sajban vezetőedző. Ennek megfelelően változtak is a megszokott sorok, a második csatáregységbe Majoross és Simon került Fedor mellé, míg a harmadik bekkpárt a fiatal és szemlátomást rettenetesen izguló Borostyán és Szuna alkotta. A szintén lázas beteg Tőkési vállalta a játékot.
A játékvezetés: A többség azt gondolta, hogy semleges sípmester fog bíráskodni, ám meglepő módon magyar játékvezető dirigálta ezt a mérkőzést. Incze játékvezető azonban -nem először- nem tudott élni a belé fektetett bizalommal. Számtalan téves ítélete akadt, többségük a vendégcsapatot sújtotta, de akadt bosszankodásra ok hazai oldalon is. Nem sokkal múlták őt felül vonalbírói sem: befújtak tilos felszabadítást emberhátrányban levő csapatnak, egyszer hat játékost láttak egyszerre a jégen a lengyelektől, holott szó sem volt ilyesmiről. És akkor még nem is szóltunk a rosszul megítélt lesek tömkelegéről.
Csapatszellem: A csapatkapitányát (Kangyal) és legrutinosabb játékosát (Rusznyák) nélkülöző Volán a vezéreit vesztette el. Senki nem akadt ma a csapatban, aki irányította volna a jégen a társakat, aki hozzáállásával, játékával átlendítette volna a nehézségeken a többieket. Egyedül a harmadik harmadban lehetőséget kapó Kovács Csaba jégkorongozott olyan attitűddel, ami elvárható lett volna. Csalódást keltett ügyes gólpassza ellenére Pavol Fedor is, aki sehogy sem értette meg magát Simonnal és Majorossal. Ahelyett, hogy tapasztalatát megosztotta volna fiatalabb kollegáival, néhol sértődötten mormolt maga elé, néhol pedig hangosan korholta a másik két csatárt, egyszer pedig sípszó után dühösen a palánkra lőtte a korongot. Reméljük, holnap ismét a régi, hajtós, küzdő, szorgalmas és alázatos Fedort látjuk a jégen.
Többen hangosan elégedetlenkedtek Tőkési Lajos játéka láttán is, aki feltűnően elkészült az erejével a második harmad végére. A bekk erőnléte az utóbbi időben valóban mintha elmaradna a megszokottól, ám ma másról volt szó. A játékos lázas betegséggel dacolva is korcsolyát húzott, és utolsó erejéig harcolt. A kérdés a bekkhiány ellenére jogos: a szemlátomást a végletekig elfáradt hátvédet miért küldte még a záró felvonásban is újra meg újra csatába az edző?
+
Közönség: Mintha mostanság megváltozott volna a hangulat a hokimeccseken. A közönség inkább csendesen szemléli az eseményeket, a telt házas csarnokban felharsanó lankadatlan énekelgetés, buzdítás nosztalgikus emlék csupán. A mai meccs azonban helyenként a régi időket idézte: a legkritikusabb periódusokban teli torokból szólt a "Hajrá Volán!", ám a játék ettől sajnos szemernyit sem lett jobb.
Budai Krisztián: A Volán kapusa emberfeletti bravúrok egész sorozatát mutatta be. A szellősen védekező bekkek "jóvoltából" számtalan alkalommal csillogtathatta kivételes képességeit, több mérkőzésre való szólót hárított, de emellett a takarásból érkező, trükkös lövések sem fogtak ki rajta. A gólokról egyáltalán nem tehetett, egyedül neki köszönhető, hogy az Alba elkerülte a súlyos vereséget.
Székesfehérvár, 1000 néző, vezette: Incze, Stadler, Sós.
Alba Volán-FeVita: Budai - Sille, Tőkési, Palkovics, Rajz, Ocskay, Ondrejcik, Svasznek, Fedor (1), Majoross (1), Simon 1, Borostyán, Szuna, Csibi, Fodor, Gröschl, Kovács Cs. Vezetőedző: Branislav Sajban.
Podhale Nowy Targ: Zborowski - Sroka, Wilczek, Radwanski, Voznik, Rozanski, Labuz, Piotrowski, Cwikla, Moskal, Podlipini, Gil, Urban, Baranyk, Koszarek, Lyszczrczyk, Kolasa, Smreczynksi, Biela. Vezetőedző: Andrzej Slovakiewicz.
Kiállítások: 10 perc illetve 18 perc
10:16 Patryck Moskal (Zbigniew Podlipini)
Kapu előtti kavarodást követően a Volán-védelem képtelen volt felszabadítani, ezt Moskal kihasználta.
19:22 Simon Csaba (Majoross Gergely, Pavol Fedor)
Fedor cselezgetett a vendégkapu mögött, jól tette vissza Majorossnak, aki Simonhoz játszott. A szélső pedig értékesítette a helyzetet.
29:51 Mischal Radwanski SH
Emberelőnyben Ocskay a támadóharmadban a kék vonalnál Palkovicsot szerette volna játékba hozni, átadását azonban Radwanski lefülelte. A lengyel csatár a kapuig robogott az ajándékkoronggal, és belőtte a szólót. Súlyos, drámai egyéni hiba előzte meg ezt a gólt!
-
A csúszás: A mérkőzés egy jó fél órás késéssel kezdődött, a lengyel csapat autóbusza ugyanis hóviharba keveredett útközben, így a tervezettnél lassabban tudták csak megtenni a Székesfehérvárig vezető utat. Ennél is nagyobb probléma volt az Alba Volán számára, hogy Lukas Srnka vakbélműtéten esett át a napokban, Karol Rusznyák magas lázzal az ágyat nyomja, Kangyal Balázs térde pedig megsérült a legutóbbi, Zágráb elleni mérkőzésen. A három kulcsjátékosra tehát nem számíthatott Branislav Sajban vezetőedző. Ennek megfelelően változtak is a megszokott sorok, a második csatáregységbe Majoross és Simon került Fedor mellé, míg a harmadik bekkpárt a fiatal és szemlátomást rettenetesen izguló Borostyán és Szuna alkotta. A szintén lázas beteg Tőkési vállalta a játékot.
A játékvezetés: A többség azt gondolta, hogy semleges sípmester fog bíráskodni, ám meglepő módon magyar játékvezető dirigálta ezt a mérkőzést. Incze játékvezető azonban -nem először- nem tudott élni a belé fektetett bizalommal. Számtalan téves ítélete akadt, többségük a vendégcsapatot sújtotta, de akadt bosszankodásra ok hazai oldalon is. Nem sokkal múlták őt felül vonalbírói sem: befújtak tilos felszabadítást emberhátrányban levő csapatnak, egyszer hat játékost láttak egyszerre a jégen a lengyelektől, holott szó sem volt ilyesmiről. És akkor még nem is szóltunk a rosszul megítélt lesek tömkelegéről.
Csapatszellem: A csapatkapitányát (Kangyal) és legrutinosabb játékosát (Rusznyák) nélkülöző Volán a vezéreit vesztette el. Senki nem akadt ma a csapatban, aki irányította volna a jégen a társakat, aki hozzáállásával, játékával átlendítette volna a nehézségeken a többieket. Egyedül a harmadik harmadban lehetőséget kapó Kovács Csaba jégkorongozott olyan attitűddel, ami elvárható lett volna. Csalódást keltett ügyes gólpassza ellenére Pavol Fedor is, aki sehogy sem értette meg magát Simonnal és Majorossal. Ahelyett, hogy tapasztalatát megosztotta volna fiatalabb kollegáival, néhol sértődötten mormolt maga elé, néhol pedig hangosan korholta a másik két csatárt, egyszer pedig sípszó után dühösen a palánkra lőtte a korongot. Reméljük, holnap ismét a régi, hajtós, küzdő, szorgalmas és alázatos Fedort látjuk a jégen.
Többen hangosan elégedetlenkedtek Tőkési Lajos játéka láttán is, aki feltűnően elkészült az erejével a második harmad végére. A bekk erőnléte az utóbbi időben valóban mintha elmaradna a megszokottól, ám ma másról volt szó. A játékos lázas betegséggel dacolva is korcsolyát húzott, és utolsó erejéig harcolt. A kérdés a bekkhiány ellenére jogos: a szemlátomást a végletekig elfáradt hátvédet miért küldte még a záró felvonásban is újra meg újra csatába az edző?
+
Közönség: Mintha mostanság megváltozott volna a hangulat a hokimeccseken. A közönség inkább csendesen szemléli az eseményeket, a telt házas csarnokban felharsanó lankadatlan énekelgetés, buzdítás nosztalgikus emlék csupán. A mai meccs azonban helyenként a régi időket idézte: a legkritikusabb periódusokban teli torokból szólt a "Hajrá Volán!", ám a játék ettől sajnos szemernyit sem lett jobb.
Budai Krisztián: A Volán kapusa emberfeletti bravúrok egész sorozatát mutatta be. A szellősen védekező bekkek "jóvoltából" számtalan alkalommal csillogtathatta kivételes képességeit, több mérkőzésre való szólót hárított, de emellett a takarásból érkező, trükkös lövések sem fogtak ki rajta. A gólokról egyáltalán nem tehetett, egyedül neki köszönhető, hogy az Alba elkerülte a súlyos vereséget.