Megvédte címét a Dunaferr

Mindenki pontosan tudja azt, hogy a Dunaferr taktikája a kontrajátékra épül, így az a csapat, amelyik le akarja őket győzni, nem engedheti meg magának, hogy hátrányba kerüljön. Pláne nem a mérkőzés legelején. Úgy tűnik, a Volán játékosaiban ez a tény nem tudatosult kellőképpen, hiszen Sille Tamás ordító védelmi hibája nyomán már az első percben egyedül gyalogolhatott Budai kapujáig Peterdi, és a fiatal csatár nem is hibázta el a kecsegtető gólszerzési lehetőséget. (1-0)

A találkozó alakulása tehát egyértelműen ellenfelünknek kedvezett, ugyanis rajtunk a támadás kémyszere ült, míg ők veszélyes ellencsapásokra rendezkedhettek be. Emellett szintén az Acélbikák malmára hajtotta a vizet, hogy a Főnix Csarnok jege rendkívül puhára és vizesre sikerült, így minden passz a megszokottnál egy sebességi fokozattal lassabb volt. Tovább nehezítette a küzdő felek dolgát, hogy a sportlétesítmény klimatikus viszonyai nem tipikusan jégkorongmérkőzést idéztek: a nézők többsége zakóban nézte a mérkőzést.

Nos, egészen a harmadik harmad közepéig úgy tűnt, hogy az Alba Volán is kap egy zakót, ugyanis a találkozó majd öthatodában csak szenvedtünk a jégen. Elképzelésnek a nyomát esetleg Columbo felügyelő találhatta volna meg a hokinkban, akadozott az összjáték, ráadásul a védelem is bizarr dolgokat művelt, miáltal rengeteg helyzetet alakított ki a Dunaferr. Néhány lehetőség előttünk is adódott, Ocskay, Rusznyák és Gröschl is kihagyta azonban a kihagyhatatlant.

Apropó Rusznyák. Nem helyes egyetlen mérkőzésen nyújtott teljesítményt túlzottan exponálni, ám a tudósításból kihagyhatatlan, hogy a szlovák csatár milyen gyengén játszott. A szurkolók és a szakemberek számára is úgy tűnt, hogy az egykori szlovák válogatott center unottan, flegmán kószált a jégen, motiválatlan, kiégett játékos benyomását keltve. A húzóembernek szerződtetett támadó csalódást okozott a mai este, hiszen pont azért igazolta le a klub, hogy az ilyen éles meccseken kamatoztassa rutinját, és a többieket lelkesítve segítse át a csapatot a nehezebb periódusokon. Jelenleg csak remélni lehet, hogy a jövőben Rusznyák átérzi a feléje irányuló elvárásokat, és a szezon hátralevő részében hírnevéhez méltó jégkorongozást mutat be.

Szerencsére nem mindenki szerepelt a várakozásokon alul. A fiatal játékos, Kiss Gábor immáron nem először bizonyította be, hogy milyen remek húzás volt az idehozatala. Lélektanilag kulcsfontosságú pillanatban volt jó helyen, és higgadtan egalizálta az állást néhány perccel a lefújás előtt. (1-1) Így került sor a hosszabbításra, amelyben négy a négy ellen küzdöttek a játékosok. Minthogy nem született gól a ráadásban, következhettek a büntetők.

Sajnos nem lehetett túl jó előérzete a Volán-szurkolóknak, hiszen a bűntetőlövések soha nem tartoztak csapatunk erősségei közé. Nos, kiderült, e téren nincs változás. Rusznyák kezdte a sort, bíztunk abban, hogy nem remeg meg a keze, ám sajnos melé lőtt. Szlovák kollégája, a szintén nem túl sokat mutató Fedor sem merte megpróbálni a cselt, lövését pedig hárította Halmosi. Ocskay és Palkovics is hibázott, a Dunaferr részéről azonban a rutinos Balaz és a higgadt Ladányi átjátszotta Budait, így a Dunaferr megvédte a Magyar Kupát.

Nekünk pedig marad a tavalyi jelszó: majd az Interliga és az OB I döntőjében visszavágunk. Csakhogy az ez az idegesítő Dunaferr-fóbia lassan önbeteljesítő jóslattá válik, és kezd öngerjesztő lenni. Pillanatnyilag nem tehetünk mást, mint gratulálunk a Dunaferr csapatának, elismerjük megérdemelt sikerüket, és bizakodunk abban, hogy Jan Jasko két év után megtalálja Kapusta mester taktikájának ellenszerét, aminek a révén a tavaszi tétmeccsek után végre nekünk lesz okunk ünnepelni.