Magyarország bronzérmes
- 2005.04.25. 00:00
- FehervárAV19
A debreceni Divízió 1-es jégkorong világbajnokság utolsó játéknapján a magyar válogatott kiváló teljesítményt nyújtott, és döntetlent játszott Lengyelországgal, így a hivatalos elvárásoknak megfelelően bronzérmet szerzett a tornán.
Magyarország - Lengyelország 1-1 (1-0, 0-1, 0-0)
Debrecen, 4500 néző, vezette: Zakharov, Bliek, Deweerdt.
Magyarország: Budai - Horváth, Szélig, Peterdi, Vas M., Ladányi, Svasznek, Sille, Palkovics, Ocskay, Vas J., Tőkési, Kangyal, Orsó, Erdősi, Csibi, Lencsés, Kovács, Majoross, Fodor, Fekete. Szövetségi kapitány: Pat Cortina.
Lengyelország: Radziszewski - Gonera, Duleba, Laszkiewicz, Plachta, Garbocz, Gabrys, Smielowski, Slusarczyk, Sarnik, Slabon, Piotrowski B., Sokol, Dolega, Proszkiewicz, Rozanski, Piekarski, Jakubik, Piotrowski M., Jaros, Baginski. Szövetségi kapitány: Andriej Sidorenko.
A magyar válogatott egészen kiváló játékot nyújtott ezen az estén is. Az előzetesen jóval esélyesebbnek tartott lengyel válogatott ellen végig bátor támadásokat vezettünk, és kifogástalanul védekeztünk. Sajnos egy saját harmadbeli buli Garbocz takarásból eleresztett lövése utat talált Budai kapujába, így be kellett érnünk a döntetlennel.
Pedig mi szereztük meg a vezetést, a fiatal Vas János jóvoltából. A folytatásban is rengeteg helyzetet alakítottunk ki, de hiányzott a kellő higgadtság a befejezéseknél. A döntetlen abból a szempontból ellenfelünknek kedvezett, hogy így ők lettek az ezüstérmesek.
A magyar válogatott minden dicséretet megérdemel, hiszen rendkívül magas színvonalon játszotta végig az egész tornát. Az egyetlen, vereséggel végződött mérkőzésen is jócskán ellenfelünk fölé nőttünk, a britek csak hatalmas szerencséjüknek - nomeg egy érthetetlen bírói döntésnek: Murphy kapus még nem birtokolta a korongot, amikor a spori lefújta, pedig fél másodperc múlva a hálóba csúszott a pakk - köszönhetően szerezték meg mindkét pontot ellenünk.
A lényegesen több profi játékossal és jégcsarnokkal rendelkező országok csapatai, vagyis a feljutó norvégok, az elmúlt években folyamatosan A-csoportos japánok és a komoly hokitradíciókkal és erős bajnoksággal rendelkező lengyelek sem tudták megadásra kényszeríteni a csodálatosan játszó magyar fiúkat - és ez mindent elmond. Öröm volt nézni a kapusbravúrokat, a pompásan működő védekezést, a villámgyors kontrákat és a szellemes támadásokat. Remek hét volt, és hogy a népszerű tehetségkutató műsor egyik zsűritagjának szavaival éljünk: "Köszönjük az élményt!"
Debrecen, 4500 néző, vezette: Zakharov, Bliek, Deweerdt.
Magyarország: Budai - Horváth, Szélig, Peterdi, Vas M., Ladányi, Svasznek, Sille, Palkovics, Ocskay, Vas J., Tőkési, Kangyal, Orsó, Erdősi, Csibi, Lencsés, Kovács, Majoross, Fodor, Fekete. Szövetségi kapitány: Pat Cortina.
Lengyelország: Radziszewski - Gonera, Duleba, Laszkiewicz, Plachta, Garbocz, Gabrys, Smielowski, Slusarczyk, Sarnik, Slabon, Piotrowski B., Sokol, Dolega, Proszkiewicz, Rozanski, Piekarski, Jakubik, Piotrowski M., Jaros, Baginski. Szövetségi kapitány: Andriej Sidorenko.
A magyar válogatott egészen kiváló játékot nyújtott ezen az estén is. Az előzetesen jóval esélyesebbnek tartott lengyel válogatott ellen végig bátor támadásokat vezettünk, és kifogástalanul védekeztünk. Sajnos egy saját harmadbeli buli Garbocz takarásból eleresztett lövése utat talált Budai kapujába, így be kellett érnünk a döntetlennel.
Pedig mi szereztük meg a vezetést, a fiatal Vas János jóvoltából. A folytatásban is rengeteg helyzetet alakítottunk ki, de hiányzott a kellő higgadtság a befejezéseknél. A döntetlen abból a szempontból ellenfelünknek kedvezett, hogy így ők lettek az ezüstérmesek.
A magyar válogatott minden dicséretet megérdemel, hiszen rendkívül magas színvonalon játszotta végig az egész tornát. Az egyetlen, vereséggel végződött mérkőzésen is jócskán ellenfelünk fölé nőttünk, a britek csak hatalmas szerencséjüknek - nomeg egy érthetetlen bírói döntésnek: Murphy kapus még nem birtokolta a korongot, amikor a spori lefújta, pedig fél másodperc múlva a hálóba csúszott a pakk - köszönhetően szerezték meg mindkét pontot ellenünk.
A lényegesen több profi játékossal és jégcsarnokkal rendelkező országok csapatai, vagyis a feljutó norvégok, az elmúlt években folyamatosan A-csoportos japánok és a komoly hokitradíciókkal és erős bajnoksággal rendelkező lengyelek sem tudták megadásra kényszeríteni a csodálatosan játszó magyar fiúkat - és ez mindent elmond. Öröm volt nézni a kapusbravúrokat, a pompásan működő védekezést, a villámgyors kontrákat és a szellemes támadásokat. Remek hét volt, és hogy a népszerű tehetségkutató műsor egyik zsűritagjának szavaival éljünk: "Köszönjük az élményt!"