Lehangoló főtitkári értékelés

A Sport extra című hetilap sorozat keretében foglalkozik a kérdéssel, amely során korábban már klubunk szakosztály-igazgatója, Ocskay Gábor is elmondta a véleményét.
A Magyar Jégkorong Szövetség főtitkára, Kovács Zoltán szerint nincs előrelépés a feltételek javulásában, éppen ezért a magyar jégkorong-válogatottnak az eddigi körülmények között készülve kell majd megszakadnia az A csoportos világbajnokságon is.
- Árulja el: mit vártak pontosan a feljutást követően?
- A magyar jégkorong támogatói bázisa három szintre épül, s bíztunk benne, hogy legalább a középső szintre két szponzort tudunk szerezni. Az a gyakorlatban úgy néz ki, hogy van a főtámogatónk, a Pannon, alatta a Skoda, s az autós cég mellé szerettünk volna legalább két, hasonló nagyságrendű támogatót csábítani. Ez azonban nem sikerült, de még a harmadik szintre sem, ahol jelenleg a McDonald’s található.
- Adja magát a kérdés: miért, hiszen ennél nagyobb sikert aligha ér el még egyszer a válogatott?
- Ez számomra is rejtély, de hiába adtunk be harmincnál is több helyre szépen összeállított anyagot, konkrétum, aláírt szerződés még nincs a kezünkben.
- Ezek szerint semmi sem változott a sikerek után?
- Esetleg annyi, hogy míg tavaly egy udvarias mondattal „elintéztek” bennünket, addig most készségesek…
- Ettől viszont még halomra verhet minket Kanada, Szlovákia és Fehéroroszország. Egyáltalán milyen stratégiával próbálnak forráshoz jutni, hogy ne lehetetlenüljön el végképp a sportág?
- Kidolgoztunk egy sportágfejlesztési tervet, amiben leírtuk, hogy létesítmény, utánpótlás és edzőképzés szintjén mit szeretnénk megvalósítani, s milyen segítség kellene. Ebben az anyagban már szerepelt a 2014-es világbajnokság is, amit beadtunk az Önkormányzati Minisztérium sport-szakállamtitkárságára. A feljutás óta eltelt öt hónap, de semmilyen előrelépés nincs az ügyben. Annyit tudok, hogy az anyag futja a köröket, tehát már az is előrelépés, hogy nem dobták ki a szemétkosárba. Pedig mi már egy kis simogatásnak is örülnénk, akár egy gyerek. Akit kezdetben csak megsimogatnak, majd kap egy nyalókát, aztán könyvet, s végül iskolatáskát. Mi még a nyalókától is messze vagyunk…

Egy erős ember a korcsolyázóknál

- Mi várható így jövőre Svájcban?
- A válogatott arra lesz kényszerítve, hogy az eddigi lehetőségekből merítve hozza ki magából a maximumot, próbáljon megszakadni a sikerért. Ahogy eddig is… Már az is jó lenne, ha legalább jégpályák épülnének az országban. Ez persze nem az A csoportos vb-t befolyásolná, a jövőre nézve fontos. Csakhogy könnyen előfordulhat: ha jövőre kiesünk, életbe lép egy negatív forgatókönyv, s az eddigi támogatás is megcsappan.
- Ha valóban így lesz, ki vállalja majd ezért a felelősséget?
- Olyan ember nem lesz, aki kiáll, s elmondja: rossz döntést hoztunk. A balhét senki sem fogja elvinni, ellenben megszenvedi a jégkorongsport, a válogatott, a klubcsapatok és a szövetség.
- Nem gondolja, hogy éppen azért nem adnak, akik pedig adhatnának, mert a magyar hoki – bármilyen rossz helyzetében is – e nélkül is mindig hozta az eredményeket?
- Nem hinném, hogy erről lenne szó. Sokkal inkább abban látom a problémát, hogy a támogatók, akik tényleg tudnának adni, főtámogatók akarnak lenni. Ők a másod-, harmad sorba nem akarnak beállni, viszont főtámogatónk már van. A Pannonnal olyan jó a kapcsolatunk, s olyan jó a szerződésünk, hogy ezt nem kívánjuk felbontani.
- Mekkora összegről van szó?
- Maradjunk annyiban, hogy a költségvetésünk 250 millió forint, s ennek a 20 százaléka állami pénz. A többit a szponzori bevételek, tagdíjak és jegybevételek teszik ki.
- Közben az utánpótlás – legalábbis a fővárosban – teljesen ellehetetlenült, hiszen el kell hagyniuk a gyakorló pályát. Ez mennyi gyereket érint?
- Közel négyszázat, emellett ott tréningezik a női válogatott, valamint a játékvezetők is szoktak ott edzést tartani. Tisztességtelen játékot űznek velünk, a korcsolyázóknál van egy erős ember, s ő diktál. Hozzá kell igazodni, közben meg kiderült, hogy a sátor, amivel bevonták volna nekünk a Kisstadiont, közbeszerzéses, tehát januárra sem lesz belőle semmi. Azt mondták, menjünk Újpestre, de ott is van legalább kétszáz gyerek, így egymás nyakát vágnák el a jégért. Félő, hogy nagy baj lesz ebből, mert ismét a jégkorongba rúgnak bele, de azok, akik előidézték ezt a helyzetet, akkor már nem tartják oda a seggüket…

Andics Gábor
Sport extra