Kiütéses Volán-győzelem

Az első játékrészben fehérvári részről Szuna, Majoross, Tőkési, Frank Kovács, Gröschl, Fedor, Ondrejcik egyaránt kapott kisbüntetést, ellenfelünk oldaláról pedig csupán Balaznak és Orsónak kellett merengenie a szabályos jégkorongozás alapelvein. Ráadásul a harmad utolsó hat percét gyakorlatilag kettős emberhátrányban kellett végigküzdenünk.

Ennek megfelelően a játék egyértelműen az Alba térfelén zajlott, a több gólos hátránytól csak az mentette meg a Volánt, hogy Budai kapus szemkápráztató bravúrok egész sorozatával valósággal megbabonázta a "Kohász" támadóit. Hiába lőttek messziről, közelről, erősen, helyezve, ésszel, ész nélkül, fiatal hálóőrünk mindenhova odaért. Sajnos azonban a játékrész végén, 17 másodperccel a duda megszólalása előtt már ő is tehetetlen volt Sándor Szilárd jól eltalált lövésével szemben. (1-0) Így ironikus módon pont akkor szerezte meg a vezetést a Dunaferr, amikor 5-az-5 ellen küzdöttek a felek.

A második harmad előtt az volt a fő kérdés, hogy vajon sikerül-e alkalmazkodni a szokatlan játékvezetői felfogáshoz, avagy kapunk-e egyáltalán esélyt, hogy megmutassuk, mit is tud a Volán. Szerencsére "igen" lett a válasz. A 15 percnyi szünetet Kovács sípmester remekül használta ki, rendezte gondolatait, így a középső felvonás első öt percében helyes ítéletei születtek, ráadásul senkit sem állított ki. Ha pedig egyenlőek a feltételek, akkor lehet keresnivalónk. Így gondolta ezt Ondrejcik is, aki két perc elteltével távoli lövéssel tesztelte Halmosi kapust. Az újvárosiak portása suta mozdulattal nyúlt a korong felé, pont Rusznyák elé ejtette azt. Súlyos hiba volt, mert a rutinos szlovák klasszis nem kegyelmezett. (1-1)

A gyorsan benyelt gól "megfogta" ellenfelünket, aminek a következménye fehérvári vezetés lett: Kovács passzát Ocskay értékesítette. A fordulat megviselte a Dunaferr játékosainak idegeit, amikor pedig Szélig fegyelmezetlensége miatt emberhátrányba kerültek a 28. percben, akkor felcsillant a remény, hogy megnyugtató előnyt szerezzünk. Érezte ezt Frank Kovács is, aki rendkívül harcosan ment egy elveszettnek tűnő korongért a támadóharmadban, meg is szerezte, megkerülte a kaput, majd az érkező Tőkési elé tálalt. A higgadt bekknek nem volt nehéz dolga, és azt jól meg is oldotta. (1-3) Az amúgy nagy iramú és roppant élvezetes mérkőzés ezután még inkább háborúvá vált. Mindkét oldalon rengeteg kiállítás volt, olykor 3-a-3 ellen hokiztak a fiúk. A kirobbanó erőben, remekül játszó, igazi csapatként funkcionáló Volán negyedik gólját is egy emberelőnyös helyzet hozta meg: Palkovics "higanymozgással" szabadult ki a támadóharmad jobb oldalán a rárontó védők gyűrűjéből, összejátszott Kovácscsal, majd szép gólt lőtt. (1-4) Az eset után Dusan Kapusta lehívta a pályáról megviselt kapusát, és Berényi Norberet állította a helyére.

Egy harmad alatt négy Volán-találat! Szinte hihetetlen - nem is csoda, hogy önkívületi állapot határán tombolt a vendégszurkolók serege, akik örvendetesen magas létszámban, hangerőben és lelkesedésben is példát mutatva bíztatták csapatunkat.

Vajon mit húz elő a tarsolyából a Dunaferr az utolsó felvonásra? Van-e még bennük elég tartalék és erő, hogy a lendületben levő, jól játszó Volánt megállítsa, és a maga javára fordítsa az állást? Esetleg átmegy vagdalkozásba az amúgy is felfokozott hangulatú játék? A kérdésekre a válaszokat akár borítékolni lehetett volna, mindegyik beigazolta az előzetes sejtést. Alig telt el egy perc, amikor Vargyas durva játékért 2 percet, Borbás pedig egy kíméletlen palánkra lökésért 5 perc + automatikus végleges fegyelmit kapott. Mi sem maradtunk adósak, egy perc múlva Frank Kovács mehetett leülni könyöklésért, kisvártatva pedig Gergely fogásért. (Ez utóbbi ítélet -is- téves volt.) Hiszik vagy sem, de ebből az emberhátrányból nőtt tovább az amúgy is tekintélyes különbség. Ismét a remek napot kifogó első sorunk villogott: Tőkési-Kangyal-Palkovics volt a korong útja, csatárzsenink nem sokat hezitált, finom mozdulattal elcsúsztatta a korongot Berényi lábai között. (1-5)

Már ekkor látszott, hogy a Dunaferr hokisai elveszítették a fejüket, az 50. perc pedig egyértelművé tette. Elképesztő tömeges verekedés kezdődött, nagy nehezen választották szét a feleket a sporik. A bunyó következményeképpen Erdősi és Kovács Csaba 5 perc + automatikus végleges fegyelmit kapott, Rajz és Orsó pedig 2 percet. Utóbbi két játékos alig állt vissza, amikor Fedor fölösleges keménykedése újabb olajat öntött a tűzre: Vargyas, Gebei, Dobos és a vajkezű szlovák egyaránt két percet kapott a lehiggadásra. A kettős emberfór kihasználása ilyen lélektani előny birtokában nem okozott gondot: Ocskay élményszámba menő lövéssel küldte padlóra a Dunaferrt. (1-6)

Innentől kezdve Jasko mester pihentette első két sorunkat, játéklehetőséghez jutott továbbá Bernei kapus is. Néhány kiállítás így is maradt a végére, az eredmény azonban nem változott. Ilyen különbséggel is megérdemelten nyert a küzdőszellemből jelesre vizsgázó, szurkolótáborát teljes mértékben kiszolgáló Volán a hazai pálya minden előnyét élvező, ám az ezzel élni nem tudó Dunaferr ellen. A mai siker igazi csapatmunka eredménye volt, mely ragyogó egyéni teljesítményekkel párosult. Mi mást is reméhetnénk vasárnapra, mint egy jó bírót, és legalább ilyen pazar játékot.

Utózönge: a közönség megdöbbenésére ezt a mérkőzést követően is elmaradt a jégkorongban megszokottnak számító kézfogás, a sportbaráti tisztelet nemes megnyilvánulása. Ennek oka -mint kiderült- nem az udvariatlanság, hanem valami egészen más. A két csapatkapitány ugyanis a bajnoki döntő előtt titokban megállapodott arról, hogy -miképpen az az NHL rájátszásában is szokás- az utolsó mérkőzésig elmarad a kézfogás. A titkot egyébként olyan jól sikerült megtartani, hogy a csapatok tagjain kívül senki nem tudott ezen egyezségről egészen a mai meccs végéig.