Kevin Primeau: "Ha néhány területre ráerősítünk, merészebb álmaink is lehetnek"
- 2011.03.29. 12:22
- FehervárAV19
A klubszezon lezárultával honlapunkon a Sapa Fehérvár AV19 edzői értékelik a mögöttünk hagyott idényt. Először az EBEL-csapatunk vezetőedzőjét, Kevin Primeau-t kértük, hogy tekintsen vissza a mögöttünk hagyott évre, illetve előre a következőre.
Hogyan értékelné a mögöttünk hagyott szezont egy 1-10-es skálán?
Ezt így nem igazán lehet értékelni. Voltak igazán biztató területek, és vannak olyan területek, amelyekben fejlődnünk kell. Összességében - és ezt mások is így látják szerintem – mindent kiadtunk magunkból. Ha annak az okait keressük, hogy miért nem jutottunk a rájátszásba, meg kell vizsgálni a karácsony táji nehéz időszakot, amikor négy-öt sérült játékosunk volt és így kellett nyolc nap alatt hat meccset játszani. Nem tudtunk fenntartani a játékunk korábbi színvonalát és olyan három-négy pontot hullajtottunk el, amelyek a rájátszásunkba kerültek. Itt veszítettük el a playoffot. A jövőre nézve az a tanulság, hogy mélyebb keretre van szükség, hogy át tudjuk vészelni az ilyen periódusokat is. Abban is bízom, hogy a versenynaptárban is lesz módosítás, amelyben figyelembe veszik az olyan csapatok érdekeit is, mint mi, akiknek nem olyan bő a keretük.
Az, hogy elégedetlen a keret mélységével azt jelenti, hogy az idei harmadik-negyedik soros játékosainkkal már nem számol a jövőben?
Nem. Amikor sérülések nehezítették az életünket, nem is volt negyedik sorunk. Csak három sort tudtam kiállítani és egy plusz csatárt – nem volt elegendő ember a fedélzeten. A farmcsapatból sem voltak játékosok, akik készen álltak volna a beugrásra azokra a posztokra. Ideális esetben a negyedik sor fiatalokból áll, folyamatosan fejlődik és van jövője ennél a klubnál.
A keret mélységét az is befolyásolta, hogy a klub ki sem használta a rendelkezésére álló 60 pontot, hiszen a keret pontértéke a szezon második felében is jelentősen ez alatt maradt. Edzőként hogy élte meg, hogy elméletileg lehetne erősíteni, mégsem érkezik új játékos?
Természetesen könnyebbé tette volna a munkámat, ha szerződtettünk volna még játékost. Ugyanakkor edzőként meg kell értenie az embernek, hogy a klubnak vannak pénzügyi korlátai. Biztos vagyok benne, hogy a klub vezetése minden tőle telhetőt megtett. Minden lépésnek oka van. Remélem, a jövőt illetően nagyobb lesz a pénzügyi mozgástér, akár az emlegetett társaságiadó-változással, ami plusz forrásokhoz juttatná az egyesületet és így több maradna játékosokra. Meggyőződésem, hogy nem azért nem igazoltunk, mert a klub nem akart, hanem azért, mert nem álltak rendelkezésre a feltételek.
Akkor az a tanulság, hogy az előrelépéshez több pénz kell?
A több pénz nem mindig eredményez előrelépést. Először a már meglevő összeget kell okosan elkölteni. Ez kulcsfontosságú. Például azok a döntések, amelyeket a légiósok kapcsán hozunk. Ez nem mindig könnyű. Mert ha korlátozott összeg áll rendelkezésre, nem tud az ember a legjobbak közül válogatni. És a jégen nem nyújtanak olyan teljesítményt, amennyi ponttal számításba vannak véve. Másrészt szerencse is kell, például említhetném Eric Johansson őszi leigazolását.
Azaz változásokat tervez a légiósok személyében?
Igen, vannak olyan területek, amelyeket meg kell vizsgálnunk és alaposan értékelnünk kell – ez is közéjük tartozik. Konkrét neveket nem szeretnék említeni. És nem szűkíteném ezt le a légiósokra. Minden csapatban a világ minden táján szükség van némi fluktuációra, és ezt úgy kell megoldani, hogy a csapat közben erősödjön. Ami minket illet, elsősorban a védekezés és a harmadik-negyedik sor az, ahol előrelépés kell. A harmadik-negyedik sortól nem a góllövés az elvárás, hanem az, hogy ne kapjanak gólt. Namost a -16-os, -17-es mutatókra rá kell nézni. Az biztos tehát, hogy vannak területek, amelyeken fejlesztenünk kell.
Két éves szerződése van, ez hosszabb távú tervezést is lehetővé tesz. Milyen távlati elképzelései vannak? Például el tudja-e képzelni, hogy a következő szezont bizonyos téren beáldozza, hogy két év múlva sokkal nagyobb előrelépés történhessen?
Nem hinném, hogy be kéne áldozni egy szezont ahhoz, hogy fejlődhessünk. Remélhetőleg jó döntéseket hozunk a szerződtetendő játékosok kiválasztásánál. Ami a hosszabb távú stratégiát illeti, azt szeretném, hogy a klub még nagyobb figyelmet fordítson a farmcsapatra. Persze, fontos, hogy én is kapjak új embereket, de talán még fontosabb, hogy a legtehetségesebb fiatal magyar játékosokat meg tudjuk szerezni a farmcsapatnak, hogy aztán egy-két év múlva felhozhassam őket az EBEL-csapatba. Így képzelem az előregondolkodást, nem pedig úgy, hogy az EBEL-csapat szezonját tesszük fel rá. Pláne, hogy nem volt idén sem rossz az EBEL-csapatunk, ha néhány területre ráerősítünk, nem egyszerűen a rájátszás elérése lehet a cél, hanem merészebb álmaink is lehetnek.
Ezt minden bizonnyal örömmel hallják a szurkolók, hiszen a tavalyi szezonban már átélhették, milyen az, amikor magabiztosan jut a csapat a rájátszásba, kiváló hazai mérleggel. Idén a hazai meccsek sem mindig sikerültek jól. Mi volt az oka?
Minden mérkőzés más, egyenként kell elemezni őket. Mindig van oka, hogy miért nem játszunk jól. Néha a versenyprogram, néha a betegségek, szóval sok-sok ok lehet. Voltak meccsek, amikor kikaptunk olyan csapatoktól, amelyeket meg kellett volna verni. De visszatekintve: jópárszor ezek a csapatok már felszálló ágban voltak és a tabella alapján azt lehetett hinni, hogy gyengék, a valóság azonban egész más volt. Összességében a játékosok az esetek 90%-ában kihozták magukból azt, ami bennük van.
Fontos feladat vár Önre a válogatottaknál. Pontosan mit is fog csinálni?
Az U18-as válogatott vezetőedzője vagyok, a munka már el is kezdődik holnap. Az első kihívás számomra abban áll, hogy megismerjem a játékosokat. De a jégkorongban vannak bizonyos alapok, amelyeken azonnal el lehet kezdeni dolgozni, megpróbálom a rendelkezésemre álló rövid idő alatt megtanítani nekik mindazt, amit csak tudok. Igyekszem összekovácsolni a társaságot, és egy tornarendszerű versenyben bármi megtörténhet. Érdekes feladat lesz. A felnőtt válogatottnál azt teszem, amire Ted megkér, én leszek a harmadik számú pályaedző. Lehet például, hogy a lelátóról elemzem az ellenfelek játékát vagy videóról.
A bajnoki döntő során figyelte-e a dunaújvárosi játékosokat válogatott pályaedzői minőségében?
Egy adott mérkőzés közben nehéz mindkét csapatot figyelni. Általában a saját csapatomra koncentrálok, az ellenfélnél a soraik rotációját persze követem, de egyénekre lebontva nem. Amikor aztán videóról visszanéztem a meccseket, akkor már alaposabban szemügyre tudtam venni a válogatottnál számításba vett játékosokat.
Lesz beleszólása a válogatott keret kialakításába?
Nehéz erre válaszolnom. Nem zárható ki, hogy Ted kikéri a véleményemet egyes játékosokról, de ő az, aki eléggé ismeri a srácokat. Lesznek nehéz döntések, amelyeket neki kell meghoznia.
És az U18-as válogatott kereténél megválaszthatja, hogy melyik játékosokkal dolgozik együtt?
Be fognak vonni a folyamatba. Azonban eddig csak a közelmúltbeli válogatott tornát láttam, így csak a számításba jövő játékosok kb. 75%-át ismerem valamelyest. De a velem dolgozó edzők sokkal jobban ismerik a játékosokat, Fekti Istvánt is megkérem, hogy nézze meg az edzéseket és mondja el a meglátásait.
Mélyen belelát a magyar jégkorongba, nemcsak a kirakatát ismeri. Álláspontja szerint fenn tudja-e tartani a magyar hoki ezt a színvonalat az elkövetkezendő években?
Nem hinném, hogy ez lenne a cél. A cél a fejlődés, nem a szinten tartás. Ezt szolgálhatják például a jégkorong-akadémiák, valamint a játékosok képzése mellett az edzők képzése. A mennyiség növelése lényeges, sok-sok gyereket kell bevonni és képezni. A cél a sportág fejlesztése és ez itt kezdődik. Nagy szó, hogy a jégkorong bekerült a kiemelt sportágak közé, az így beáramló forrásokat okosan kell elkölteni. Örömteli, hogy számos tehetséges fiatal van, de sajnos nem elég. Pláne a védőket illetően.
A Sapa Fehérvár AV19 és a válogatott húzóemberei sem fiatalok már. Mire a pályafutásuk véget ér, beérhetnek az említett fiatalok, hogy átvegyék a helyüket?
Nem látom jelen pillanatban, hogyan lehet majd ezt a lyukat betömni. Elképzelhető, hogy visszaesés fog következni. De van ilyen. Akadnak biztató jelek, vannak például U16-os korosztályú gyerekek az U18-as válogatott keretben. Ám ne tagadjuk le, hogy hiány van igazán kiemelkedő fiatal tehetségekből, pláne olyanokból, akik a felnőtt mezőnyben is megállják a helyüket, mint például Sofron. Talán ő az egyetlen fiatal, aki az idősebb játékosok szintjén jégkorongozik. Szóval nem lepődnék meg, ha lenne egy hullámvölgy, de ez a sport velejárója. Még Kanadában is előfordul, hogy egy „évjárat” nem éri el az előzőek szintjét. Arra kell törekedni, hogy a fiatalokkal a munka folyjon tovább akkor is, amikor felnőtt szinten visszalépés történik, és ennek a munkának az eredményeképpen ne állhasson elő még egyszer ilyen helyzet.