Izgalmas rangadó volt
- 2006.11.24. 00:00
- FehervárAV19
Az Alba Volán-FeVita remek helyzetkihasználása révén hamar elhúzott az Olimpja Ljubljanától, így a harmadik harmad gyengébb teljesítménye sem veszélyeztette a három pontot.
Képek feltöltve!
Alba Volán-FeVita - Olimpija Ljubljana 4-2 (3-0, 1-0, 0-2)
Székesfehérvár, 1300 néző, vezette: Nyeste, Kincses, Hasonits.
Alba Volán-FeVita: Budai - Smidriak, Poznik, Vaszjunyin, Ocskay, Palkovics, Ondrejcik, Ennaffati, Rehák, Palovcik, Kangyal, Stastny, Svasznek, Gröschl, Holéczy, Fodor, Borostyán, Csibi, Rajz, Majoross, Tőkési. Vezetőedző: Karel Dvorák.
Olimpija Ljubljana: Sila - Tavzelj, Loboda, Ciglenecki, Cvetek, Groznik, Vedlin, Sodrznik, Music, Kralj, Badiura, Hocevar, Sivic, Zemva, Ferlez, Modic. Vezetőedző: Ildar Rajmatullin.
Ahogy halad előre a szezon, közeleg a tél, hűl le az idő, úgy lesz egyre inkább itt a vérbeli hokiszezon. Amikor a lehellet látszik a csarnokban, forralt bor illata terjeng, igazán megjön az ember kedve egy jó kis hokimeccshez. Örömteli módon sokan gondolkodtak hasonlóan, benépesültek tehát a jégcsarnok lelátói az Olimpija Ljubljana elleni rangadóra.
Persze akit még a melegedőben ért a kezdő buli, az lemaradt az első gólról, hiszen alig húsz másodperc kellett Vaszjunyinnak, hogy előnyhöz juttassa a hazai csapatot. A fiatal szélső Palkovics kipattanóját értékesítette nagy magabiztossággal. (1-0) Lendületbe jött a Volán, Csibi léphetett ki egyedül, ám mellé lőtt nagy helyzetben. Majd Gröschl maradt egyedül középen, de ő már nem hibázott: bombagólt ragasztott a felsőbe. (2-0) Az első igazi Ljubljana helyzetre tíz percet kellett várni - no, nem mintha bárki is erre várt volna -, ekkor Badiura tesztelte Budait. Nagyon elemében volt a szlovén csatár, hiszen két perc múlva Ennaffatit ültette be igen csúnyán a hintába, "Krinó" szerencsére kisegítette bizonytalankodó csapattársát. A harmad végi csattanó újra a Voláné volt, Palkovics gyűjtött lendületet, betört az ellenfél harmadába, és köténygóllal növelte az előnyt. (3-0) Igazán elismerésre méltó teljesítményt nyújtott a Volán, megérdemelt vastaps kísérte az öltözőbe a fiúkat.
A középső játékrész Volán-tüzijátékkal indult, ám Sila ekkor már úgy állta a lövéseket, ahogyan ezt egy profi kapustól elvárhatja a csapata. Úgy tűnt, el is lőjük a puskaporunkat ekkor, hiszen lényegesen kevesebbet veszélyeztettük a szovén kaput a folytatásban, Igaz, ellenfelünk sem tudta feltörni a védelmünket, pedig több ízben is emberhátrányban játszottunk. Amikor pedig mi kerültünk emberfórba a 34. percben, Vaszjunyin a kapu előtt óriási helyzetben találta magát, de őt is meglepte talán ez a fordulat, hiszen a mammutba csúsztatta a játékszert. Aztán Palovcik pillanatai következtek, bátran, kezdeményezően lépett fel, bekorcsoláyzott a Ljubljana harmadába, feltartóztathatatlanul tört előre, majd óriási lövést eresztett meg. Sila kétségbeesetten nyújtotta végtagjait, kikaparta a korongot, de a kapus elé beszáguldó Palovcik beemelte a kipattanót, megszerezve első Interliga-gólját idén. Kitört a feszültség a csatárból, boldogan ünnepelte találatát - éppen hogy a korongot nem tette el emlékbe. (4-0) A harmad legemlékezetesebb jelenete mégsem ez volt, hanem Budai hihetetlen bravúrja a 17. percben, szinte fizikai képtelenség úgy átrepülni egyik oldalról a másikra, ahogy azt a válogatott kapus tette.
Sajnos a befejező játékrészben kissé leült a mérkőzés, talán a nagy előny tette kissé kényelmesebbé a Volán-játékosokat. Az Olimpija-helyzetek már előrevetítették az állás változását, Music fonákgólja pedig meg is hozta a szépítést ellenfelünknek. A folytatásban inkább az iindulatok játszották a főszerepet, Dr. Nyeste vezetőbírónak gyakran volt jelenése a zsűri előtt, hogy bediktálja a kiállított játékosok mezszámát. A szlovének egyre hevesebben vitatták a sípmester ítéleteit, szemmel láthatóan nehezen törődtek bele a mind nyilvánvalóbb vereségbe. Igaz, a hajrában Ondrejcik helyezkedési hibáját góllal büntette Kralj, de ez már nem sok mindent befolyásolt. A lényeg ugyanis az utolsó percben következett: régi ismerősünk, Ciglenecki hívta ki ökölpárbajra Stastny-t, légiósunk pedig - az utóbbi időben már hagyományos módon - felvette a kesztyűt, vagyis inkább ledobta. Látványos bunyó kerekedett, de a párbaj döntetlennel végződött. Az ilyen mókát igencsak szerető Ennaffati is odaólálkodott a tetthelyhez, és míg Michal a büntetőpadra korcsolyázott, ő is összemérte erejét a szlovén kapitánnyal. Rég látott ilyet a publikum, de igencsak ki voltak már éhezve erre a férfias hozzáállásra, hiszen nagy üdvrivalgás közepette figyelték, ahogy Ciglenecki állja Omar pofonjait. Remek hangulatban ért tehát véget a rangadó, volt minden, ami kell a jó meccshez: helyenként jó játék, szép gólok, verekedések. Apró üröm az örömben, hogy az Olimpija Ljubljana játékosai nem voltak hajlandóak kezet fogni Dr. Nyeste vezetőbíróval, nehezményezték az amúgy kifogástalan teljesítményét.
Mestermérleg, Karel Dvorák: Jól kezdtük a mérkőzést, végre kihasználtuk helyzeteinket és gólokat szereztünk, A végén azonban kiengedtünk és elhitettük ellenfelünkkel, hogy van esélyük. Ami a verekedéseket illeti, ezek természetesen benne vannak a jégkorongban, ám meg kell mondjam, én személy szerint nem szeretem az ilyesmit. El fogok beszélgetni a játékosaimmal erről a kérdésről, és megnézem a videófelvételt - még nem tudom, de nem kizárt, hogy büntetést fogok kiszabni a bunyózókra.
Szabó Zalán képei:
Székesfehérvár, 1300 néző, vezette: Nyeste, Kincses, Hasonits.
Alba Volán-FeVita: Budai - Smidriak, Poznik, Vaszjunyin, Ocskay, Palkovics, Ondrejcik, Ennaffati, Rehák, Palovcik, Kangyal, Stastny, Svasznek, Gröschl, Holéczy, Fodor, Borostyán, Csibi, Rajz, Majoross, Tőkési. Vezetőedző: Karel Dvorák.
Olimpija Ljubljana: Sila - Tavzelj, Loboda, Ciglenecki, Cvetek, Groznik, Vedlin, Sodrznik, Music, Kralj, Badiura, Hocevar, Sivic, Zemva, Ferlez, Modic. Vezetőedző: Ildar Rajmatullin.
Ahogy halad előre a szezon, közeleg a tél, hűl le az idő, úgy lesz egyre inkább itt a vérbeli hokiszezon. Amikor a lehellet látszik a csarnokban, forralt bor illata terjeng, igazán megjön az ember kedve egy jó kis hokimeccshez. Örömteli módon sokan gondolkodtak hasonlóan, benépesültek tehát a jégcsarnok lelátói az Olimpija Ljubljana elleni rangadóra.
Persze akit még a melegedőben ért a kezdő buli, az lemaradt az első gólról, hiszen alig húsz másodperc kellett Vaszjunyinnak, hogy előnyhöz juttassa a hazai csapatot. A fiatal szélső Palkovics kipattanóját értékesítette nagy magabiztossággal. (1-0) Lendületbe jött a Volán, Csibi léphetett ki egyedül, ám mellé lőtt nagy helyzetben. Majd Gröschl maradt egyedül középen, de ő már nem hibázott: bombagólt ragasztott a felsőbe. (2-0) Az első igazi Ljubljana helyzetre tíz percet kellett várni - no, nem mintha bárki is erre várt volna -, ekkor Badiura tesztelte Budait. Nagyon elemében volt a szlovén csatár, hiszen két perc múlva Ennaffatit ültette be igen csúnyán a hintába, "Krinó" szerencsére kisegítette bizonytalankodó csapattársát. A harmad végi csattanó újra a Voláné volt, Palkovics gyűjtött lendületet, betört az ellenfél harmadába, és köténygóllal növelte az előnyt. (3-0) Igazán elismerésre méltó teljesítményt nyújtott a Volán, megérdemelt vastaps kísérte az öltözőbe a fiúkat.
A középső játékrész Volán-tüzijátékkal indult, ám Sila ekkor már úgy állta a lövéseket, ahogyan ezt egy profi kapustól elvárhatja a csapata. Úgy tűnt, el is lőjük a puskaporunkat ekkor, hiszen lényegesen kevesebbet veszélyeztettük a szovén kaput a folytatásban, Igaz, ellenfelünk sem tudta feltörni a védelmünket, pedig több ízben is emberhátrányban játszottunk. Amikor pedig mi kerültünk emberfórba a 34. percben, Vaszjunyin a kapu előtt óriási helyzetben találta magát, de őt is meglepte talán ez a fordulat, hiszen a mammutba csúsztatta a játékszert. Aztán Palovcik pillanatai következtek, bátran, kezdeményezően lépett fel, bekorcsoláyzott a Ljubljana harmadába, feltartóztathatatlanul tört előre, majd óriási lövést eresztett meg. Sila kétségbeesetten nyújtotta végtagjait, kikaparta a korongot, de a kapus elé beszáguldó Palovcik beemelte a kipattanót, megszerezve első Interliga-gólját idén. Kitört a feszültség a csatárból, boldogan ünnepelte találatát - éppen hogy a korongot nem tette el emlékbe. (4-0) A harmad legemlékezetesebb jelenete mégsem ez volt, hanem Budai hihetetlen bravúrja a 17. percben, szinte fizikai képtelenség úgy átrepülni egyik oldalról a másikra, ahogy azt a válogatott kapus tette.
Sajnos a befejező játékrészben kissé leült a mérkőzés, talán a nagy előny tette kissé kényelmesebbé a Volán-játékosokat. Az Olimpija-helyzetek már előrevetítették az állás változását, Music fonákgólja pedig meg is hozta a szépítést ellenfelünknek. A folytatásban inkább az iindulatok játszották a főszerepet, Dr. Nyeste vezetőbírónak gyakran volt jelenése a zsűri előtt, hogy bediktálja a kiállított játékosok mezszámát. A szlovének egyre hevesebben vitatták a sípmester ítéleteit, szemmel láthatóan nehezen törődtek bele a mind nyilvánvalóbb vereségbe. Igaz, a hajrában Ondrejcik helyezkedési hibáját góllal büntette Kralj, de ez már nem sok mindent befolyásolt. A lényeg ugyanis az utolsó percben következett: régi ismerősünk, Ciglenecki hívta ki ökölpárbajra Stastny-t, légiósunk pedig - az utóbbi időben már hagyományos módon - felvette a kesztyűt, vagyis inkább ledobta. Látványos bunyó kerekedett, de a párbaj döntetlennel végződött. Az ilyen mókát igencsak szerető Ennaffati is odaólálkodott a tetthelyhez, és míg Michal a büntetőpadra korcsolyázott, ő is összemérte erejét a szlovén kapitánnyal. Rég látott ilyet a publikum, de igencsak ki voltak már éhezve erre a férfias hozzáállásra, hiszen nagy üdvrivalgás közepette figyelték, ahogy Ciglenecki állja Omar pofonjait. Remek hangulatban ért tehát véget a rangadó, volt minden, ami kell a jó meccshez: helyenként jó játék, szép gólok, verekedések. Apró üröm az örömben, hogy az Olimpija Ljubljana játékosai nem voltak hajlandóak kezet fogni Dr. Nyeste vezetőbíróval, nehezményezték az amúgy kifogástalan teljesítményét.
Mestermérleg, Karel Dvorák: Jól kezdtük a mérkőzést, végre kihasználtuk helyzeteinket és gólokat szereztünk, A végén azonban kiengedtünk és elhitettük ellenfelünkkel, hogy van esélyük. Ami a verekedéseket illeti, ezek természetesen benne vannak a jégkorongban, ám meg kell mondjam, én személy szerint nem szeretem az ilyesmit. El fogok beszélgetni a játékosaimmal erről a kérdésről, és megnézem a videófelvételt - még nem tudom, de nem kizárt, hogy büntetést fogok kiszabni a bunyózókra.
Szabó Zalán képei:
|
|
|
|
|
|