Hajszál híján hokicsoda

Már a kezdés előtt két órával szállingóztak a szurkolók a kicsinosított jégcsarnok felé, ám ez egyáltalán nem meglepő, hiszen mindenki igyekezett jó kilátást biztosítani magának. Sejtették a szervezők is, hogy ez így lesz, ennek megfelelően szórakoztató betétprogramokról is gondoskodtak. Előbb az Alba Volán-FeVita válogatott mezekbe öltöztetett minijei egymás között játszottak egy rövid mérkőzést, majd pedig értékes nyereményekért zajlottak mókás vetélkedők a jégen.

Persze mindenki a lényegre, a gálamérkőzésre várt, amit egy meglehetősen furcsa jelenetsor vezetett fel. Az óra egészkor kezdődő mérkőzésekre a jeges bemelegítést általában az előző óra 20 percekor szokta kezdeni a magyar válogatott, ám most az ünnepélyes bemutatások miatt ezt előbbre hozták tíz perccel. Csakhogy erről senki nem tájékoztatta nemzeti csapatunkat, akik így tíz perc késéssel jöttek ki melegíteni. Mindez akkor vált számukra világossá, amikor egyszer csak megjelent a Rolba, a fények pedig kialudtak. Kangyal Balázs csapatkapitány és a játékostársak morgolódva vették tudomásul a bosszantó fejleményeket.

A jelek szerint azonban kimondottan jót tett a gárdának, hogy nem húsz percen át lazította az izmokat, ugyanis remek játékkal indult a várva várt összecsapás. Igaz, alig két perc elteltével már sajnos Budai mögött táncolt a korong. Ráadásul egy meglehetősen egyszerűen kivitelezett támadás révén: Metropolit elsuhant a bal szélen, jól tette a pakkot Hlushko elé, aki kapásból, nagyon szép mozdulattal Budai mellett a hálóba lőtt. (0-1)

Ilyen kezdés után sokakban felmerült, hogy esetleg egy nagy vereséggel ér véget a meccs, szerencsére a játékosaink ezt egészen másként gondolták. A 7. percben Palkovics indította a jobb oldalon Ocskay-t, aki lemásolta az Interliga-elődöntőben szerzett csodás gólját, és igen nehéz szögből tökéletesen kilőtte a jobb alsó sarkot. (1-1)

Sajnos ezután nem sokkal emberhátrányba kerültünk, Kovács Csaba feleslegesen keménykedett, így Árkovics joggal állította őt ki. Remekül adogatott Kanada az emberfórban, ennek végén Maneluk szabályosnak tűnő gólt szerzett. Ám Árkovics a kapu elmozdulása miatt érvénytelenítette a találatot. Tétre menő találkozón bizonyára heves reklamálásokkal kellett volna szembenéznie, ezúttal azonban csak értetlenkedő mosolyokat kapott a juharlevelesektől.

A harmad végén jött a slusszpoén, ezúttal egy kanadai ült ki fogásért, Tőkési lőtt a kék vonalról, a kapusról kipattanó korongot pedig Palkovics higgadtan a hálóba pofozta! (2-1) Ez aztán a hihetetlen fordulat: Magyarország megfordítja a meccset Kanada ellen!! Sőt: alig néhány másodperccel később Ladányi zseniális passzal hozta helyzetbe Peterdit, ám a fiatal csatár a kapuvasat találta el.

A szünetben alapos fejmosást tarthatott Green kapitány, a kanadaiak ugyanis –ha lehet- még nagyobb sebességgel terelgették a korongot. Teljesen beszorultunk, minden erőnket lekötötte a védekezés. Néhány szórványos ellentámadással próbálkoztunk, ám ezek tökéletesen igazolták a mennyiség és a minőség közötti lényegi különbségről szóló közismert tételt. Hofmann ugyanis csodás mozdulattal korongot lopott a saját kapuja környékén bizonytalankodó Hewardtól, és pimaszul elcsúsztatta a játékszert Hirsch mellett. (3-1)

A közönség magán kívül tombolt, ám Gary Green továbbra is nyugodtan ácsorgott tanítványai mögött, így sejthető volt, hogy van még csapata tarsolyában egy és más. Iszonyú össztűz alá vették a kapunkat, Budai egyik kapuvastól a másikig repkedett, eközben a védők alatt szinte megolvadt a jég, annyit forgolódtak és helyezkedtek. A nagy nyomás góllá is érett: Maneluk vágott be egy kipattanót. (3-2) Az előny azonban még mindig nálunk volt, sőt! A meccs derekán Csibi remekül látta meg, hogy Orsó egyedül indul a bal oldalon, a dunaújvárosi csatár pedig egy köténygóllal felavatta az éppen beállt Verner kapust. (4-2) Szenzációs! A szemüknek nem hívő nézők az eredményjelzőt fotózták átszellemülten, az ex-NHL játékosokból, a rangos svájci liga megbecsült sztárjaiból álló kanadaiak pedig mély meglepettséggel néztek egymásra és edzőjükre.

Ráadásul alig pár perc múlva Palkovics is a Verner mögé juttatta a játékszert, ám a portásnak ezúttal szerencséje volt, és a botjával visszanyúlva hárítani tudott. Sajnos a dudaszó előtt nem sokkal Alston találata ismét közelebb hozta Kanadát (4-3), így sejthető volt a szünetben, hogy újabb lőtt magyar gólokra lesz szükség még a döntetlenhez is.

A jégkorong királyaiként érkezett kanadaiak ugyanis egyáltalán nem akartak udvari bolondként távozni, így tovább folytatták heves rohamaikat. Az azonban feltűnő volt, hogy főleg a kapu erőteljes belövésével próbálkoztak, illetve, kihasználva tökéletes technikai készségüket és korcsolyázótudásukat, a kapu mögötti területet is igen jól vették igénybe a támadásépítéshez. Egyenlítő góljuk is efféle volt: Metropolit a kapu mögött cselezgetett, remekül vette észre, hogy érkezik Hlushko, aki bődületes erővel kilőtte a bal alsó sarkot. (4-4)

Egyenlített Kanada, és még közel tíz percet kellene kibírni erővel. Csakhogy az már fogytán van. Ugyan a kluboknál elvégzett munka során Branislav Sajban és Dusan Kapusta remek erőnléti alapokat adott a játékosoknak, ám ilyen hőfokú, ekkora iramú találkozókban nagyon ritkán van része magyar jégkorongozónak. Így már tényleg csak a szívük vitte előre a fiúkat, utolsó erejükkel és a szenzációs, emberfeletti teljesítményt nyújtó Budai kapus segítségével óvták a kaput, az eredményt, a csodát. Az 58. percben azonban Alston egyedül maradt a kapu előterében, és könyörtelenül belőtte a győztes gólt. (4-5)

Ezzel nyert Kanada, de szomorúságra semmi ok nem volt. Mindkét csapat játékosai boldogan tették meg tiszteletköreiket a jégen, majd beálltak egy közös csapatfotóhoz. A hálás közönség hosszasan ünnepelte a játékosokat, így köszönvén meg a felejthetetlen hokigálát.