Feljutottak az ifik

Nagy-Britannia - Magyarország 1-3 (1-1, 0-1, 0-1)
Tallin, Arena Premia, vezette: Mannikko (FIN), Andersen (DEN), Heikura (FIN)
Nagy-Britannia: Murdy - Oakford, Lee, Line, Bowie, Hayes, Nicholson, Mitchell, Haywood, Neil, Lachowicz, Bentham, Fowler (1), Davies (1), Squires 1, Moutrey, Handisides, Tinsley. Szövetségi kapitány: Jonathan Rowbotham.
Magyarország: Rajna (1) - Erdélyi, Orbán, Somogyi 1, Popovics, Pavuk (1), Kiss Dániel (1), Balogh, Kiss Dávid (1), Bartalis 2, Tóth A. (1), Hetényi P., Zalavári, Maszlov, Győri, Dancsfalvi, Fekti, Virág, Pilcsik. Szövetségi kapitány: Pék György.

Győzelmre éhesen készülődött a válogatott a britek elleni fellépésre - egyrészt mivel csak a rendes játékidőben elért siker jelentette a feljutást, másrész mivel a szervezők igencsak szűkmarkúan bántak az ételadagokkal. Szerencsére a leleményes csapatvezetés gondoskodott repetáról, ha kellett, maguk vásároltak be a csapatnak, így a megfelelő táplálkozás nem lehetett akadálya a sikernek.

Nem kezdődött túl jól a mérkőzés, hiszen már a harmadik percben megszerezték a vezetést a britek. A folytatásban pedig egyre-másra szórta ki a mieinket a finn játékvezető, így óriási erőfeszítéseket kellett mozgósítani az egygólos hátrány megtartásáért is. Szerencsére az utoló percben végre 5-5 ellen játszhattak a felek, ekkor Bartalis megszerezte a lélektanilag nagyon fontos egyenlítő találatot. Feldobta a mieinket ez a fejlemény, a középső harmad legelején, első emberfórunkat értékesítve Somogyi már bennünket juttatott előnyhöz. Számos emberelőnyt kaptunk a későbbiekben is, ekkor viszont már nem sikerült bevenni Murdy kapuját. Viszont vezetéssel fordulhattunk az utolsó húsz percre, ahol folytatódott a mieink jó játéka, remekül őriztük saját kapunkat a góltól, és sokszor teszteltük Murdy reflexeit. Csattanóként az 58. percben Bartalis ismét betalált, így minden nyitott kérdés eldőlt. Válogatottunk főlényét a kapuralövési arány is mutatja: 45-21.

Gratulálunk a csapatnak a feljutáshoz, szép volt, fiúk!