Félidei értékelés V.: Ted Sator: Nehéz lesz megfelelő légióst találni

Legutóbb ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy az átigazolási szabályokkal kapcsoldatos anomáliákra rá kell irányítani az illetékesek figyelmét. Viszont aligha az Alba Volán lesz az, amelynek a szavára majd adnak a liga döntéshozói...
Hát igen. De ezek a fiúk, akik ennek a klubnak a mezében játszanak, már rengeteget tettek azért, hogy számításba vegyenek minket. A Volán-meccs már nem az a biztos két pont a többiek számára, mint tavaly volt. Ami pedig engem személy szerint nagyon büszkévé tesz, az az edzőkollégák véleménye, akik mindig kiemelik, hogy mennyire keményen dolgozik a csapatom. Ez a kemény munka a felkészülésünk kezdete óta jellemzi a srácokat. Erre ők is büszkék lehetnek. Talán nincsenek olyan jó játékosaink, mint a többieknek, de ha nem dolgoznak elég keményen ellenünk, megverjük őket.

Mennyi esélyt ad arra, hogy sikerül olyan légióst igazolni, aki valóban további erősítést jelent?
Őszintén? Igen csekély erre az esély. Épp a minap kaptam egy emailt, amelyet mintha csak ironikusan írtak volna. A kanadai szövetség ajánlott figyelmemebe három szabad NHL-játékost, akik szívesen jönnének ide "az NHL tekintetében versenyképes" fizetésért. Természetesen örömmel látnám őket, de ez nyilvánvalóan irreális, maradjunk a földön. Éppen ezért bosszant, hogy nem csaphatunk le az EBEL-ből elbocsátott játékosokra, akiket mi azért tudnánk használni. Talán Németországból, Olaszországból vagy az ECHL-ből tudunk igazolni. De az idő fogy. Amikor letelnek az eltiltások, alig húsz meccs marad.

Miben fejlődött az Alba Volán a legtöbbet, amióta Ön itt van?
Minden kétséget kizáróan a kapusposzton léptünk a legnagyobbat előre. De a védőmunkánk is sokat javult. A góllövés még mindig nem az igazi, bár jobbak vagyunk ebben is, mint tavaly. A csapat maga jobb képességű, gyorsabb, fiatalabb, mint egy éve - de annak is kell lennie. Elvégre 54 meccset játszunk csak az alapszakaszban, soha ilyen terhelésnek még nem voltak kitéve ezek a fiúk, pláne ilyen iramban. Ezáltal ők maguk is jobb hokisok lesznek.

Nem is meglepő, hogy a drukkerek nagyon szeretik a csapatot...
Megemelem a kalapomat a szurkolóink előtt. Ezt hangsúlyozom a fiúknak is: amikor kimennek a pályára a Volán mezében, a szórakoztatóipar részeivé válnak. Örömet kell szereznünk azoknak az embereknek, aik kilátogatnak a jégcsarnokba. Minden egyes meccsünkön gyakorlatilag telt ház fogad bennünket, a játékosok imádnak itt játszani. Szeretik ezt a hangulatot, és azon vannak, hogy minőségi produkciót nyújtsanak. A tág értelemben vett közösség támogatása nélkül elképzelhetetlen az ilyen színvonalú jégkorong. Ez persze gazdasági értelemben is igaz, hiszen anyagilag is vonzóvá kell válnunk ahhoz, hogy jó játékosok igazoljanak ide. Jobbak vagyunk, mint tavaly, de van hova fejlődni. Az idei céljaink szerények: be kell jutni a rájátszásba, de itt nem állhatunk meg. Magyarország legjobb játékosait kell foglalkoztatnunk, és a legnagyobb tehetségeket megszereznünk. Olyan klubot kell kialakítanunk, mint Szlovéniában a Jesenice, amely gyakorlatilag a válogatott maga.

Ez ugyanakkor elképzelhetetlen olyan anyagi háttér nélkül, amely a fiatal tehetségeket idevonzza...
Gyakran beszélgetünk erről Lajossal. Nála jobban senki sem ismeri a magyar mezőnyt, az ígéretes hazai hokisokat. Viszont nyilvánvaló, hogy a jelenlegi klubjaik csak azért nem fognak róluk lemondani, hogy az Alba Volánt segítsék. Persze nemcsak a Volán érdeke, hanem a magyar válogatotté is, hogy a jövő reménységei a lehető legjobb ellenfelek ellen fejlődjenek.

Mit gondol az Alba Volán jelenlegi utánpótlás-neveléséről?
Megemelem a kalapom az utánpótlásedzőink előtt. Nehéz munkát végeznek, és nincsenek a rivaldafényben. Kőkeményen edzenek a gyerekekkel nap nap után, rakják le az alapokat. Fantasztikusan dolgoznak - ha jó hokisokat akarunk nevelni, így kell csinálni.

Hogy látja, mennyire tehetségesek a gyerekek?
Ahogy mondtam, a jó légiósok emelik a nívót, jobbak lesznek a fiatalok, jobb lesz a hoki, jobb léigósok jönnek, és beindul a ciklus. Ahogy látom, a magyar hoki egyre jobb lesz. Az a helyzet sosem lesz Magyarországon, mint Oroszországban vagy Skandináviában, ahol korlátlan a jégidő. Arrafele a Nagy és Sofron korabeli játékosok talán háromszor is több időt eltöltöttek életükben a jégen. Ez pedig szépen napról napra egymásra rakódó különbség. De ahogy hallom, épülnek az országban csarnokok, ez jó kiindulópont.

Székesfehérváron különösen szűk keresztmetszet a jégidő.
Remek, hogy van kereslet a jégidőre, de egy tökéletes világban ilyen helyzetben már egy új csarnokot terveznének, és ebből a mostaniból egy edzőpálya lenne. De ez csak a tökéletes világban van így. A kereslet persze a mi világunkban is megvan.

Már csak az a kérdés, hogy ez a kereslet fizetőképes-e...
Hát igen. A jégkorong drága sportág. A csarnok fenntartása, a felszerelés, az áram, minden drága. De ne felejtsük, a magyarok szeretik ezt a sportot, és világszínvonalon űzik. Hiszen A-csoportos a válogatott. Ez egy elképesztő vívmány, és mindenki, aki ezt majd a helyszínen megtapasztalja, rádöbben, mekkora szó is ez.

Egyre több gyerek is kezd el hokizni.
Fején találtad a szöget. Amikor 1980-ban az USA megnyerte az olimpiát, robbanásszerűen megnőtt a jégkorongozni kezdő gyerekek száma. Mert a kissrácok jégkorongozók akartak lenni, követve az új példaképeiket. Óriási fejlődésnek indult a sportág, csarnokok épültek, egyre több és jobb játékos nevelődött ki.

Viszont Magyarországon az eredményesség még mindig jóval a lehetőségeink előtt jár, ezek a mostani eredmények nem a mostani háttér színvonalát tükrözik. Vagyis hiába javítunk a háttéren, lehet hogy az ezen eredmények megismétléséhez sem lesz elég.
Ne felejtsük, Magyarország nem Skandinávia, ahol nemzeti sport a jégkorong. Magyarországon sok sportágat űznek magas színvonalon, sok a népszerű sportág, amely a tehetséges fiatalokat felszívja. Ha minden tehetséges sportoló a jégkorongba áramolna, igen-igen jó lenne a magyar hoki.

Azért mindenképpen figyelmeztető jel, hogy az Alba Volán képtelen volt bevethető egypontos játékost találni házon belül az eltiltást követően.
Ez tényszerűen igaz, de ne felejtsük el, hogy az EBEL nem az a hely, ahol egy ifjúsági játékos nyugodt körülmények között fejlődhet. Ez férfiak ligája, nem fiúké. Tetszik vagy sem, fizikailag érettnek kell lenni ehhez a bajnoksághoz. Vannak tehetségeink, ez nem kérdés. De egyszerűen még nem elég érettek, nem elég nagyok, nem elég erősek ahhoz, hogy ezen a szinten játsszanak. Talán egy év múlva már beleerősödnek. De méret, erő és sebesség nélkül nem megy itt már. A felkészülésünk elején velünk edzett néhány fiatal, de aztán az ő bajnokságuk is elkezdődött. És nekik ott mérkőzéseket kell játszaniuk. A farmcsapatban számos reménység van, de az ő menetrendjük és a miénk eléggé üti egymást. Azt gondolom, a fiatalok most a megfelelő helyen vannak. Az a liga alkalmas arra, hogy fejlődjenek. Inkább játsszanak ott 25 percet, mint itt egy cserét. A magyar liga színvonala egész jó. Egy ideális világban lenne módjuk arra, hogy velünk eddzenek, és utána a magyar bajnokikon játsszanak. Hiszen az edzéseken leszel egyre jobb. Keressük erre a lehetőséget, de nem könnyű.

Mit gondol, mi lesz a Volán számára a legnagyobb kihívás az EBEL-alapszakasz hátralevő meccsein?
Az, hogy megtartsuk a meccsenkénti egypontos átlagot. Minden csapat kezd összeérni, sőt, tovább erősít, egyre nehezebb pontot szerezni. A mi keretünk nagyon szűk, nem eshet ki senki, sőt, még hoznunk kell játékost, ha a céljainkat el akarjuk érni.

Gondolom, különösen fontos a Graz és az Olimpija ellen pontot szerezni.
Nem szűkíteném le egy-két csapatra a kérdést, nem lehet abban reménykedni, hogy ők botladozni fognak. Nekünk magunkkal kell foglalkozni. Persze, fontos jól játszani ellenük is. De legalább ennyire fontos jól játszani az Innsbruck, a Salzburg, a Jesenice vagy bárki ellen. Minden pont ugyanannyit ér, bárki ellen is szerezzük meg. Mindig a következő meccsre kell koncentrálnunk, ha sikert akarunk elérni.

Ugyanakkor nem mindegy, hogy a Graz-tól veszünk-e el két pontot, aki a közvetlen vetélytársunk, vagy a Jesenicétől, aki nem.
Én is átérzem a négypontos találkozók jelentőségét. De ha a Graz legyőzése után sorozatban ötször kikapunk, máris kidobhatjuk az ablakon azt a két pontot. Arra kell figyelnünk, ami a befolyásunk alatt áll, meg kell találnunk a módját, hogy a rangadókon nyerjünk. Ehhez be kell tömni a keretben levő lyukakat, rá kell találnunk arra a csatárra, aki segíteni tud nekünk. A játékosaimtól annál többet nem kérhetek, mint amennyit jelen pillanatban teljesítenek.

Most azonban a következő meccs is "négypontos" lesz, hiszen a Ljubljana otthonába látogatunk. A Salzburg elleni vereség milyen tapasztalatokkal segítheti a felkészülést a keddi találkozóra?
Salzburgban 24 percen át voltunk emberhátrányban. Egyszerűen kinyírjuk magunkat, ha ennyi időt kell kevesebben játszanunk. Ljubljanában sokkal többet kell a támadóharmadban tartózkodnunk, a vereségeink oka álatlában az, hogy túl sokat vagyunk a saját kapusunk előtt, ebben elfáradunk, és elkezdünk büntetéseket gyűjteni. Emellett nem játszottunk kellően okosan sem, és megfelelő fegyelem nélkül idegenben aligha lehet sok pontot szerezni. A szűk játékoskeret és a fáradtság rányomja a bélyegét a teljesítményünkre, de egyszerűen muszáj rátalálnunk a győzelmekhez vezető útra idegenben is.

Mit gondol az Olimpija csapatáról?
Az utóbbi fellépéseiken javuló formát mutatnak, fel kell tehát javítanunk a védőmunkánkat. Pláne, hiszen kiemelkedő légiós csatáraik vannak. Kulcsfontosságú, hogy Todd Eliket semlegesíteni tudjuk. Legutóbb, hazai pályán volt esélyünk a  győzelemre, de nem éltünk a lehetőségeinkkel. A gólhelyzeteinket jobb hatásfokkal kell értékesítenünk.

Az összeállításban tervez-e változást?
Nagy Gergő a junior-válogatottal világbajnokságon vesz részt, így rá nem számíthatunk. Ezért Artyom Vaszjunyint centerposztjon vetjük be, az első sorba pedig Benk András kerül. Szuper Levente kitett magáért Salzburgban, így ő kezd a kapuban.