Félidei értékelés IV.: Ted Sator: nincs ok az elégedetlenségre

Általánosságban mennyire elégedett a csapat szereplésével?
Nagyon is. A célunk az, hogy az 50%-os teljesítményhez közel legyünk, és 29 találkozó után 27 pontunk van. Azt gondolom, hogy ez remek eredmény a szezon elsõ felét követõen. Pláne, ha figyelembe veszük, hogy egy ideje már kevesebb játékost vethetünk csak be. Úgyhogy nincs okom az elégedetlenségre-

Ugyanakkor a csapat nem egyenletesen gyûjti a pontokat, az elsõ körben 11, a másodikban 10, a harmadikban 4 egységgel gazdagotunk.
Igen, de a harmadik körben történteknek oka volt. Egyrészrõl sérülések sújtottak bennünket, mésrészrõl kihatott a teljesítményünkre a válogatott torna is. Fáradtan mentünk az IIHF-szünetre, és még fáradtabban jöttünk ki belõle. A kulcsjátékosaink kimerültek, Ocskay és Palkovics nem tudta úgy termelni a pontokat, ahogy addig, Martz pedig megsérült. Utána meg jött az eltiltás. De mégis szereztünk pontokat, és most pénteken is nyertünk. A célunk persze az, hogy minden kör kilenc mérkõzésén tíz pontot tudjunk gyûjteni, de a reális cél átlagban egy pont meccsenként. Ezzel talán elérhetnénk a rájátszást.

Beszélt Pat Cortinával a válogatott szünetrõl?
A szakmai stábunk Énekes Lajos révén kapcsolatban van a kapitánnyal. De azért át kell látni, hogy Patnek nem könnyû a helyzete. Általában nincs eredménykényszer a szezon elsõ válogatott összetartása során, lehet próbálgatni a bõ keret tagjait. Ez viszont olimpiai selejtezõ volt, és mint ilyet, meg kellett nyerni, pláne hazai közönség elõtt. Ilyenkor a kapitányon mindig óriási a nyomás. Az átváltás abban állt, hogy vagy a Volán játékosainak további lefáradását kockáztatja, vagy pedig az olimpiai selejtezõn elbukás hatását a magyar hokira. Egy tökéletes világban több hokisból válogathatna a kapitány, és Csicsóéknak sem kellett volna nyolc nap alatt öt találkozón pályára lépniük. De úgy alakult, ahogy. A következõ EBEL-szünet alkalmával több lehetõség lesz a pihenésre, ráadásul azután már csak két alapszakasz-meccs lesz hátra.

Ocskay és Palkovics mintha újra magára talált volna. Túl vannak a nehezén?
Sajnos a válogatott játékosainknak rendkívül megterhelõ a szezon. Eleve 54 mérkõzéses az EBEL-alapszakasz, emellett ott vannak a barátságos és tétre menõ válogatott összecsapások, majd pedig az A-csoportos VB. És ne felejtsük, hogy Sapporo óta alig 60 napot pihentek, hiszen augusztus óta jégen vannak. Ez pedig nem elég az emberi testnek arra, hogy felfrissüljön. Ráadásul a keretünk is szûk. Edzésen mindössze tíz csatárunk van, és a találkozóinkon sincs több. Nagyon gondosan kell tehát az edzésterhelést is megterveznünk.

Az erõnlétünk mégis az egyik legjobb a ligában.
Muszáj, nincs más lehetõségünk. A játékosok nagyon komolyan veszik a kondíciójuk kérdését, megértették õk is, hogy nincs más út. Ha versenyképesek akarunk lenni, akkor tökéletes erõállapotban kell lennünk.

Az EBEL-ben kulcsszerepben vannak a légiósok. Hogyan értékeli a mieink teljesítményét, és mi a véleménye arról, hogy még mindig zajlik a klubnál a légióskeresés?
Bár ez az osztrák liga, a csapatok legtöbbjének a meghatározó jégkorongozói nem osztrákok. Az Alba Volán büszke lehet arra, hogy a legjobbjai magyar válogatott játékosok. Valóban, a külföldijeink között nincsenek olyan sztárjátékosok, mint ellenfeleinknél. Mégis fordulóról fordulóra gyûjtögetjük a pontokat. A sikerünk egyik fõ letéteményese a kapusteljesítmény. És a hálóõrjeink kiemelkedõek. Szuper Levente és Hetényi Zoli egyaránt remekel, ráadásul ott van Becze Zoli, aki hirtelen elõlépve két fontos pontot hozott nekünk. A kapusaink minden egyes találkozónkon  megadják nekünk a gyõzelmi esélyt.

A próbajátékosok többsége viszont kudarcot vallott.
Ez egy annyira jó liga, hogy meccshiánnyal nem lehet helytállni. Ez nem egy edzõtábor. Vegyük a két finn csatár esetét. Hosszú ideje nem voltak játékban, és hiába voltak technikásak, nem váltak be. Ez nagy érvágás volt számunkra, mert arra számítottunk, hogy olyan teljesítményt nyújtanak majd, mint Riihijarvi Bécsben. Finn élvonalbeli múlt ide vagy oda, nem volt elég, amit mutattak. Derek pedig az eltiltásával hozott  nagyon nehéz helyzetbe bennünket. Pláne, hogy védõposzton még valahogy kigazdálkodjuk Bonni hiányát, de a csatárkiesés komoly, nagyon komoly probléma. A légiósoknak jobbnak kell lenniük, mint a meglevõ játékosaink. Ha nem ilyenek, nem tudjuk a pontokat rájuk szánni. Ha van egy magyar srác, aki a játéklehetõség révén jobb lesz, mint az adott légiós, akkor nem fogjuk a külföldit szerepeltetni. És most számos fiatal tehetségünk van. Nagy, Hegyi, Sofron, Benk, Jobb - nekik játéklehetõség kell. Persze nem is kérdés, hogy jó lenne, ha nálunk játszana egy Vince Bellissimo Nathan Martz mellett - ha neki is lenne egy olyan szélsõje, mint Csicsónak Palkovics. Idõnk éppen még van, hiszen január 31-ig lehet átigazolni, de a helyzet nem egyszerû. Voltak komoly játékosok, akikrõl azt hittük, hogy aláírnak hozzánk, de az utolsó pillanatban meggondolták magukat. Ezen a piacon az dönt, hogy mennyit tudunk kínálni. És õszintén szólva mi nem tudunk versenybe szállni a liga jobb gazdasági helyzetû klubjaival. Ránk ígérnek, és elviszik a kiszemeltjeinket.

Így még inkább felértékelõdik a megszerzett 27 pont.
Bizony. Ugyanakkor azt nem bánom, hogy nem egy összevásárolt csapat az Alba Volán. Egy egyedi csapat vagyunk, a magunk magyar jellegzetességével. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne akarnánk folyamatosan elõrelépni. És ehhez kellenek külföldi hokisok is. Mellettük tudnak a fiatalok fejlõdni. Nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk játékosügynökökkel. Ami számunkra óriási korlátozó erõ, az az a szakmailag értelmetlen szabály, amely szerint az egyik EBEL-csapat által elbocsátott játékos abban a szezonban már nem léphet pályára más EBEL-csapatban. Érthetetlen ez a rendelkezés, hiszen ebben a régióban korlátozott méretû a játékospiac, és ha egy jó játékosnak valami miatt nincs maradása a klubjánál, miért ne mehetne más munkaadóhoz a ligában. Itt van például Jozef Cierny, aki két gólt lõtt ellenünk a Grazban, majd elköszöntek tőle. Örömmel fogadnám a Volánban. De nem lehet. Amúgy nemcsak szakmailag, hanem gazdaságilag is butaság ez: ha szem elõtt van egy játékos,  ráadásul viszonylag közel, miért kell az egész világot körbejárni hokisokért? Ráadásul, õszintén szólva, decemberben már nincs sok szabad jégkorongozó. Valószínûleg mi edzõk más szemszögbõl nézünk a ligára, mint az EBEL menedzsmentje. De azt gondolom, az õ figyelmüket is rá kell irányítani erre a problémára.