Felemás mérleg

Ifjúsági csapatunk három hazai középszakasz-mérkőzést játszott az elmúlt hetekben, a mérleg azonban felemás, hiszen a Bécs és a Miskolc együttese ellen szoros vereséget szenvedtek, ellenben a nemzetközi szünet után magabiztos győzelmet arattak az UTE ellen. Nagy András vezetőedző elsőként a két vesztes mérkőzést összegezte: „Sajnos egyik találkozón sem játszottunk jól. Utólag már látjuk, hogy mi volt a baj, kollégámmal közösen arra a következtetésre jutottunk, hogy megzavarta őket a válogatottak felkészülése. Nagyon sok, szám szerint tizennégy játékosunkat hívtak be a korosztályos nemzeti csapatokba, pont azokat, akiknek húzni kellett volna a gárdát, így fejben már nem voltak itt. Volt olyan, aki el is mondta, annyira izgult, hogy bent marad-e a válogatottban, hogy semmi másra nem tudott fókuszálni. Ez látszott a teljesítményen, gyakorlatilag a játék semmilyen elemében nem tudtunk koncentráltak lenni. A Bécs ellen gyorsan és könnyen, pár perc különbséggel szereztünk két gólt, de négy lövésből kaptunk hármat, ami rátette a bélyegét az egész meccsre, görcsösek lettünk, hiába egyenlítettünk ki, csak szaladtunk az eredmény után. Meg kell tanulnunk úgymond „csúnya” gólokat lőni, meg kell tanulnunk megharcolni minden egyes találatért, mert a középszakasz nem egyszerű, ezt már a srácok is látják. A Miskolc ellen hajtottunk, itt már kicsivel jobban mentek a lábak, azonban mentálisan nem voltunk a topon, hiába támadtunk a harmadik harmadban és lőttünk kapura huszonnégyet, semmi nem ment be, az ellenfél kapusa pedig nagyon jól teljesített.”

Az UTE ellei hazai mérkőzés összefoglalója: 

A nemzetközi szünet után az UTE látogatott Székesfehérvárra, ahol Nagy András együttese magabiztos, hétgólos győzelmet aratott. A szakember erről a találkozóról is szót ejtett, majd arról is beszélt, hogy milyen különbségek vannak a kvalifikáció és az alapszakasz összecsapásai között: „A válogatott hét után jött az UTE meccs, ahol már ugyanaz a csapat lépett jégre, aki a szezon elején mindent megnyert. Kőkemény, hajtós társaságot láttunk és simán átmentünk az Újpesten, nem volt kérdés, hogy ki győz. A bajnokság átalakulásának jó és rossz oldalát akkor fogjuk tudni megmondani, amikor lezárul a középszakasz. Az alapszakaszban a gyerekek megtanultak nyerni, de sok olyan meccset játszottunk, ahol nem kellett megdolgozni a győzelemért. Sok helyről megkaptam a kérdést, hogy miért vagyok kemény a srácokkal, a játékosok is megkérdezték már többször, hogy miért nem dicsérjük őket többet. Az a helyzet ezzel, hogy kapnak dicséretet, ám nem azért mondjuk nekik, hogy nem elég, amit mutatnak, mert harminc góllal szeretnénk nyerni, nem ez a cél. Azért mondjuk nekik, mert most meg is tapasztalhatták, hogy az a teljesítmény, amit a szezon elején letettünk az asztalra, itt már kevés. Ha bajnokságot akarunk nyerni, napról napra kell épülni és egyre jobban játszani. Lesz olyan meccsünk, ahol egy támadásban egyet sem fogunk tudni passzolni, mert kemény ellenfeleink lesznek. Ezt a sportot gólra játsszák, kapura kell lőni, mert a későbbiekben a nyakunkon lesz az ellenfél.  Örülünk, ha nyerünk és egy meccsen majdnem mindenki gólt szerez, azonban lehet, hogy lesz olyan mérkőzés, ahol csak egy ember tud majd eljutni a góllövésig. Meg kell tanulni küzdeni, harcolni, igazán játszani. Az a lényeg, hogy minden támadásnak legyen befejezése, ezt a könnyű mérkőzéseken van alkalmunk megtanulni, hiszen a bajnokság nehéz időszakában már kőkemény ellenfelekkel állunk szemben, akik nem fognak a kapu elé engedni. A kvalifikációban összesen három olyan meccsünk volt, ahol velünk egy szinten játszó ellenféllel játszottunk. Az az időszak, amiben most vagyunk, az a bajnokság legfontosabb része, ki is kell kapnunk, meg kell tanulnunk veszíteni is.”