Évértékelő beszélgetés id. Ocskay Gáborral

Rendkívül tartalmas éven vagyunk túl, a Kontinentális Kupa döntőjétől kezdve az Eurotour válogatott fordulójáig bezárólag - hogy emlékszik vissza rá?

Az egyik legsikeresebb évet zártuk a 2005-ös évvel. Gondolok arra, hogy március végével bezárólag - fontossági sorrendben - meg tudtuk védeni harmadízben zsinórban a bajnoki címet, a Kontinentális Kupa döntő nagyon sikeres volt, bravúrgyőzelmet arattunk, így meglepetésre nem lett utolsó a csapat. Magyar Kupát nyertünk, Interligába is döntőbe jutottunk. Az a feladat nehezedett ránk, vezetőkre, hogy áprilistól június végéig meg kellett oldanunk: a 2005-2006-os szezonban is képesek legyünk hasonló eredmények elérésére. Nagyon sok nehézséggel kell természetesen megküzdeni, a magyar gazdaság nehézségei begyűrűznek természetesen a sportba is. A létesítményhelyzettel kapcsolatos kérdésektől kezdve a szponzori kör bővítéséig illetve megtartásáig nagyok a feladatok. A támogatások mértéke ha nem is csökkent, de azon a szinten maradt a főtámogatók részéről, ami volt az elmúlt években és ez nehézséget okoz. Infláció van ugyanis, még ha 4-5% körüli is ez adminisztratív módon, de az elhasznált felszerelések nagy mennyisége, a létesítménnyel kapcsolatos energiaköltségek emelkedése döntően befolyásolják a működést. Úgy érzem, hogy a csapat megfelelő játékerővel rendelkezik ebben a szezonban is, a céljaink kapcsán nem lehet lejjebb tenni a magasugró-lécet. Szeretnénk mindenféleképpen bajnoki címet nyerni, aztán - csodával határos módon - 2006 januárjában megint itt van a Kontinentális Kupa, azon is helyt kéne állni, és az Interliga rájátszás előtt is vagyunk. Ott sem titkoltan az a célunk, hogy döntőbe kerüljünk.

Visszagondolva az egy évvel ezelőtti, erre az évre vonatkozó terveire - mennyire teljesültek?

Az utóbbi években, annak ellenére, hogy nagyon-nagyon sikeresek voltunk és vagyunk, úgy érzem, hogy minden évben egyre nehezebb a problémákat megoldani és a körülményeket kifogástalanná tenni. A magyar jégkorongban - nagyképűség nélkül mondhatom - a zászlóshajó mi vagyunk, érzésem szerint a legnagyobb költségvetéssel, a legtöbb edző foglalkoztatásával dolgozunk, az utánpótlás létszámát tekintve is közel a legnagyobb létszámú csapat mi vagyunk. Ennek az üzemeltetése, versenyeztetése, nem egyszerű feladat. Például az utaztatás az utánpótlásnál súlyos milliókba kerül: tornák, mérkőzések, táborok, nemzetközi mérkőzések stb. A felnőtt mérkőzésszám is évről évre nő, most az Interliga alapszakaszban is 24 mérkőzés van, az Interliga, a magyar bajnokság, rájátszások - mindent egybevetve közel van a 60-hoz, ráadásul vannak még felkészülési mérkőzések. Ha itt játszanak a csapatok, a vendégek fogadása, ha mi utazunk valahova, akkor az utazási és egyéb költségek merülnek fel. Így, az év utolsó napjaiban azt tudom mondani, hogy nagyon szép év volt, eredményekben a teljesítőképességünk határán vagyunk, nagyon-nagy összefogás kell, hogy ezt az ütemet tudjuk tartani. Egyelőre olyan nagyon nem gondolkodhat előre az ember, a következő feladata a szakosztályvezetésnek és a klubvezetésnek az, hogy a bajnokság végéig, és azt követően majd a válogatottban szereplő játékosoknak május 1-ig, ameddig a szerződések szólnak, olyan körülményeket biztosítsunk, hogy képesek legyenek kiemelkedő teljesítményre.

A magyar jégkorong egyre magasabbra tör. A-csoportos rendezést pályázott meg a szövetség, ami Fehérvárt is érinti. Ugyanakkor, ha előre tekintünk, látnunk kell, hogy a jelenlegi meghatározó játékosok sem lesznek fiatalabbak, nem látszik viszont, hogy fiatalok serege dörömbölne a kapun, helyet követelve magának.

Igen, ez nekünk különösen nagy feladatokat fog adni. Remélhetőleg az a csoda bekövetkezik, hogy 2011-ben A-VB legyen Magyarországon, amelynek egyik helyszíne itt lehet Székesfehérvárott. És ha ez így lesz, akkor az elkövetkezendő öt évben hihetetlenül kemény munkának kell folynia. Az említett generációváltásnak be kell következnie. A mi csapatunk jelen állás szerint nem fiatal csapat, de nagyon jó korban levő, érett, rutinos játékosokból áll a zöme. Ez alatt az öt év alatt biztosan generációváltás lesz, és meg kell találni a Palkovics-utódokat helyben is, tehát székesfehérváriakat is. Jelen állás szerint az ifjúsági és a serdülő csapatban nagyon sok olyan tehetséges játékos van, aki alkalmas lehet ennek a problémának a megoldására. De nagyon nehéz már most kijelenteni, hogy mi fog bekövetkezni. Ehhez elsősorban az kell, hogy az "alanyok" felvállalják megszállotti szinten ezt a három-négy évet, hogy a fejlődési ütemük felgyorsuljon, ezáltal oda tudjanak kerülni a felnőtt csapathoz. És meg is akarjanak ezért mindent tenni, legyen az a céljuk, hogy mondjuk, 2011-ben mint a Volán akkori bajnokcsapatának tagjai a válogatottban egy A-VB-n szerepeljenek. Biztos, hogy egy teljesen másik válogatott fog azon a VB-n szerepelni - ha létrejön -, mindenféleképpen egy nagyobb fiatalításra és szerkezeti változtatásra szükség lesz az elkövetkezendő években. Nálunk a szerződések a jövő évre vonatkozólag úgy lettek felépítve, hogy a 8-9 meghatározó játékosnak élő szerződése van. Biztos vagyok benne, hogy a fiatalokat fel kell hozni, el kell kezdeni hozzászoktatni ehhez a ritmushoz, ami egészen más. Összehasonlíthatatlanul más játszani 20 ifi bajnokit és más játszani 60-70 meccset felnőttben, egész más sebességi fokozatban és más fizikai állapotú ellenfelekkel. Ennek biztosan lesznek buktatói, de be kell vállalni ahhoz, hogy hosszú távon működő és jól működő dolog legyen - ezt meg kell lépni.

Ez azért még csak középtávon képzelhető el...

Világos, úgy gondolom, hogy ez egy három éven belül megoldandó kérdés. A meghatározó játékosok közül úgy érzem, hogy - a korokat nem firtatva - nincs "öreg" játékos, mert a pályán nyújtott teljesítmény az ilyen kijelentésekre rácáfol. Van olyan harmincöt éves, aki jobb állapotban van, mint egy huszonöt éves. Ennek ellenére - a korátlagot elnézve - három éven belül minden bizonnyal öt-nyolc ember cseréje be fog következni.

Az elmúlt évben a közönség részéről nagy támogatást kapott a klub, ez azt jelenti egyrészről, hogy vereségek esetén sincs füttyszó vagy ilyesmi, mindig biztatják a csapatot, másik oldalról viszont egy nagy nyomást is jelent az eredményességet illetően...

Igen, ezt a nyomást még inkább én szoktam a csapat irányába és a szakmai stáb irányába eljuttatni, magam is érzem a kérdés első részének fontosságát. Az utóbbi években messze a legnagyobb a látogatottságunk, a legnagyobb az érdeklődés - a bérletvásárlásnál is lehetett látni. Eljutottunk odáig, hogy ezt a csapatot szeretik Fehérváron, nagyon sokan érdeklődnek a játékunk iránt. Hazai pályán vereségeink ellenére sem volt még olyan, hogy kikezdték volna a játékosokat, a vezetőket vagy az edzőket. A játékosoknak ezzel a helyzettel élni kell és nem szabad visszaélni. A hazai mérkőzések kiemelten fontosak. És most jön majd az a három hónap, ahol az eddigi hat hónap munkája eldől. Mert általában a győztesnek az aranyérmeket nemigen kell magyarázni - én nem is szeretek magyarázkodni, szerencsére olyan kollégáim vannak, akik szintén nem. Indul a sorozat a Kontinentális Kupa döntővel, ahol vérmes reményeink természetesen nincsenek: tisztes helytállás és jó mérkőzések, sok nézővel - remek reklám a hokinak. Utána már élesben kezdődik az Interliga, ott már nincs mese, el fognak dőlni a mérkőzéseken a továbbjutás esélyei, lehetőségei. És a legvégén, ami a legfontosabb, és idén teljesen újszerű, a magyar bajnokság. Hiába nyerünk alapszakaszt veretlenül, bár nem jó játékkal, sok sérüléssel, nehézséggel, betegséggel, mivel playoff van, mindenki tiszta lappal, nulla ponttal indul. Az adott mérkőzéssorozatot, ami három győzelemig tart, meg kell nyerni. Aki pedig bajnok akar lenni, a döntőben négyet kell hoznia. Ez egy nagyon kemény, február közepétől március végéig tartó feszített menet. És még egyszer hangsúlyoznám: a playoff egy egészen más jellegű játék, mint egy sima bajnoki vagy Interliga mérkőzés. Ez egy sorozat, napról napra mindenféle külső tényezők hihetetlenül tudják változtatni az esélyeket, pszichésen a csapatok nagyon össze tudnak omlani, vagy szárnyakat tudnak kapni. Ebben minden benne van, az elmúlt évek bajnokságai ezt bizonyítják. Hihetetlen forgatókönyvek alakultak ki, amelyeket az élet írt meg. Most megint ilyen három hónap következik. Ott van a fiúk előtt a léc, föltéve nagyon magasra. Át kell ugrani, így kell koncentrálni, így kell készülni. Három hónapról van szó, akik válogatottak, azoknak pedig még egy plusz hónap, és eldől mindenkinek az, hogy milyen teljesítményt nyújtott 2005-2006-ban.

Fordulatos csaták nemcsak a jégen voltak idén, hanem az asztal mellett is. Rendeződött a viszony a klub és a szövetség között?

Úgy érzem, hogy igen. Egy kicsit nagyobb médiavisszhangja volt ennek a dolognak annál, mint amennyire ez az eset komoly volt. Azt mondom, hogy hibáztunk, kb. 15%-ban, 85%-ban pedig azok, akik ezt a döntést első fokon meghozták. Mi az elmúlt években is bizonyítottuk, hogy minden feltételnek megfelelnek az embereink, gondolok itt a nemzetközi átigazolási kártyákra, sportorvosikra, a nevezési díj, rajtengedély befizetésére. Nekünk évek óta nincsenek ilyen jellegű problémáink, és mégis mi lettünk az elsők, akik - mondjuk így - meg lettek találva egy ilyennel. Ez már csak ilyen. Ebben az ügyben nekem kicsit keserű a szám íze, annak ellenére, hogy a végén rendeződtek a dolgok. De a kapcsolat a szövetséggel felhőtlen, főleg úgy, hogy a tervezett 2011-es vb egyik helyszíne Fehérvár lenne, vállvetve küzdünk azért, hogy létrejöjjön és segítjük egymást, ahol tudjuk. Mi különösen azzal tudunk sokat segíteni a magyar hokinak, hogy a körülmények itt olyanok: a játékosok nyugodtan tudnak készülni, megkapják a jövedelmüket, felszerelés is biztosítva van. A szakmai munka olyan szintű, amivel a válogatotthoz olyan játékosokat tudunk delegálni, akikkel is az elmúlt évek sikereit is elérte a válogatott. És reméljük, hogy az elkövetkezendő szezonokban is hasonló sikereket ér el.

A bajnokságnak üde színfoltja volt az Érsekújvár belépése. Ennyi idő elteltével már talán megítélhető, hogy beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket az indulásuk...

Úgy érzem, hogy jót tett. Az itteni mérkőzés ellenük még nagyon a szezon elején volt, szeptember végén játszottunk, erősen idény eleji formában. A legutóbbi bajnokit számomra nagy meglepetésképp nagyon sok néző tekintette meg a helyszínen, szerencsére nagyon sok fehérvári szurkoló is. Ezért lényeges, hogy új csapatok legyenek. Egy kicsi lépés, de a jövő szempontjából fontos. Remélem, hogy egy-két éven belül erős Miskolc lesz fedett pályával, Debrecen, valamikor majd Zalaegerszeg, Kaposvár, esetleg még egy pesti csapat. Akkor rögtön a magyar bajnokság is lenne olyan érdekes, hogy nem is biztos, szükség lenne erre a nagyon sok pénzbe kerülő Interligára. És nem azért, mert ez probléma anyagilag, hanem azért, mert sokkal jobb lenne egy 8-10 csapatos magyar bajnokság, sok nézővel. Mert a magyar szurkoló inkább arra kíváncsi, hogy a DAC jöjjön ide, egy jó Fradi vagy az Újpest. És itt rögtön áttérnék arra a kérdésre, hogy az Interligának is nagyon jót tett az Újpest indulása. Az UTE egy jó, masszív csapat lett, ez látszik az Interliga eredményein is. Nem utolsó, hanem - jelen állás szerint - még arra is van esélye, hogy a DAC-ot megelőzze, ráadásul a horvát bajnok előtt van, pedig ők már azért pár éve játsszák ezt az Interligát. Ezek az új csapatok mindenféleképpen jót tesznek, mert szélesíteni kell a bázist ahhoz, hogy a sportág még népszerűbb legyen.

Mennyi látszik az, hogy az Interliga képes lesz fejlődni abban a keretben, amiben most van?

Nem egyszerű kérdés. Először is az Interligának a fő szervezői a szlovánek, és általában az egész szezont meccsszám és forgatókönyv kapcsán - természetesen egyeztetve - az ő szájuk íze szerint alakítják ki. Nincs mese, előttünk állnak, három évet az A-csoportban lejátszottak, sőt, bent tudtak maradni egy hasonló szintű bajnoksággal, mint mi. A csapatszám ott is hat-hét, náluk is három - mondjuk úgy - erősebb csapat van, és a többi kicsit gyengébb. De ők például erre az időszakra teljesen felfüggesztik a három Interliga csapatnak a hazai bajnoki szereplését, és mindent alárendelnek, első időszakban az Interligának, azt követően a hazai bajnokságnak, az egész szezont pedig a válogatottnak. Tehát jó lenne, ha ez a csapatlétszám bővülne, vannak is jelentkezők, csak pontosan a pénzügyi kérdések miatt nem egyszerű megoldani. A Csíkszereda évek óta szeretne elindulni, de olyan földrajzi távolságok vannak, amelyek anyagilag nagyon megnehezítenék a dolgot. A lengyelek nagyon jót tettek, három nagyon masszív, jó csapat volt, de szintén pénzügyi okok miatt visszaléptek. Két-három éven belül nem valószínű, hogy az adott országokon belül a csapatok száma duplájára nőjön, éppen ezért nagy valószínűséggel lesz és ilyen lesz ez a versenysorozat. Itt vannak közel a szerbek, sajnos jóval alacsonyabb szinten. De ha lenne mondjuk Belgrádban vagy Újvidéken jó hokicsapat, az ő belépésük az lendíthetne a dolgon, mert a belterjesség megszűnne és szélesedne a merítés. Elég az a példa, hogy itthon évekig DAC-Fehérvár küzdelem volt, az Újpest belépésével mintha varázsütésre megváltozott volna minden. Tavaly a rájátszásban a Fradi a két NHL-essel beszállt másfél hónapra, és minden meccsen, ahol játszottak, 1500-3000 közötti nézőszám volt. Szeretik nálunk a hokit, de világos, hogy a szurkolónak eléggé unalmas, hogy bérletével a harminc meccs alatt van olyan csapat, amelyiket mondjuk ötször lát. Tehát minél több csapat van, annál jobb. Ezért is kell az Érsekújvár is. Még akkor is, ha elsőre valószínűleg nem fog nyerni - bár nem lehet tudni, hogy a rájátszásban hol fog végezni.

Egy újabb sporttelevízió indul el a napokban. Annyi sporttévé van, mint sosem. Mégis, nagyon kevés a hoki a tévében...

A Magyar Jégkorong Szövetségnek van egy szerződése a Sporttévével, tehát nem ezzel az új RTL-essel. Ez kizárólagosságot ad számukra. Éves szinten húsz körüli mérkőzésben állapodtak meg, ebben benne vannak a válogatott találkozók is, a bajnoki döntő is és minden egyéb. Általában ez a szám egyébként felfelé szokott menni. Most is nagy valószínűséggel majd az Interliga-rájátszástól már egyre több mérkőzésről lesz tévéközvetítés. Nekünk a Kontinentális Kupa-döntőről két nap élő adás lesz. És azért most ősszel volt két DAC elleni Volán-meccs, egy UTE-Fradi és egy válogatott torna is a képernyőn. Lesz majd a PannonGSM torna is, meg a bajnoki döntő és Interliga is. Ha pedig jó lesz a rájátszás és a négy között is lesznek érdekes mérkőzések, biztos vagyok benne, hogy a Sporttéve fog közvetíteni. Mindenesetre a kizárólagosság az övék és aligha fognak kiadni a kezükből ilyesmit. De látni kell, hogy nem is nagy az érdeklődés, az MTV a kézilabdán és a vízilabdán kívül nagyon más sporteseményt nem közvetít, az új sportcsatornáról pedig még nem tudni, hogy mit is akar.

Pedig nem is olyan régen volt, amikor szinte minden héten volt élő közvetítés a magyar jégcsarnokokból...

Abban az időben az MTV a sportot még másképp ítélte meg. Úgy látom, hogy az MTV-nél a gazdasági problémák miatt a sport háttérbe szorult. A minap láttam Vitray Tamást nyilatkozni a tévében, aki arról panaszkodott, hogy 23:15-kor van egyórás sportműsor egy héten egyszer - hétfőn vagy vasárnap. Az emberek zöme abban az idősávban csukott szemmel, nagyon mélyen próbál aludni... Ide osztályozzák, ide sorolják a sportot. Sajnos kereskedelmi csatornáknál nincs esélye a sportnak Győzikével szemben, de hát ez van ma, Magyarországon. Amíg a Barátok Közt eleve elmozdíthatatlan, amíg a Sporttévén nagyon jók a nézettségi mutatói a Premier Liga és Bundesliga mérkőzéseknek, Serie A-nak, azokat az idősávokat nem szívesen bombázzák szét. Ha tehát mi be tudunk kerülni, akkor is inkább nekünk kell alkalmazkodni a kezdési időpontokkal. Ami viszont nagyon jó, hogy a hoki nézettségi adatai az utóbbi időben kedvezőnek mutatkoztak, például a bajnoki döntő hihetetlenül jó volt a végén. Ennek ellenére, sajnos az élő közvetítés nagyon drága. Persze a Felcsút-Hévíz meccs közvetítéséhez is le kell menni vagy Felcsútra vagy Hévízre, és biztos, hogy egyik helyen sincs fénykábel, mint itt, így oda még egy Antenna Hungáriás kocsit is le kell cipelni. Minden drága, én ezt tudom, a sport egy drága dolog, de a kultúrának egy olyan ága szerintem, amelyet támogatni kell. Ráadásul a fiatalok egészséges életmódhoz való szoktatásában döntő jelentőségű, hiszen ha valaki fiatalkorában sportol, akkor később nem kell majd orvoshoz fordulnia bizonyos problémákkal. Ezek aztán később forintosan is mérhető dolgok lesznek.

Kicsit komorra sikerült a beszélgetés. Pedig azt szerettem volna, ha a beszélgetésünk végkicsengése örömtelibb dolgokról szól...

Azt tudom mondani, hogy érzem az erőt magunkban, hogy spiccen legyünk. Pest lehet a nagy vetélytársunk elsősorban, vidékről pedig a DAC-cal kell számolni, pláne ha a beharangozott százmilliós nagyságrendű új támogatója belép. De először az előttünk álló tétmeccseket kell megnyerni, ezt a bajnokságot, mert ez rengeteget számít. A bajnoki cím megszerzésének a jövő szempontjából óriási a jelentősége. Akár pozitív, akár negatív előjellel. Ha nyerünk, nem oldódnak meg a problémák, csak akkor esetleg az alagút végén valami fény látszik, hogy a következő szezon is megoldható. Ha nem, akkor ez sokkal nehezebb.