"Csodálatos érezni a szurkolók ragaszkodását, szeretetét."

November 26-án megszületett a végső döntés Ryan Bonni ügyében. Mint ismeretes, az Alba Volán SC kanadai hátvédje súlyos büntetést kapott a Red Bull Salzburg elleni november 16-ai EBEL-mérkőzésen történtek miatt. Az EBEL fegyelmi bizottsága 16 meccsre tiltotta el a bekket.

Nos, az Alba Volán ennek ellenére úgy határozott, hogy – az ugyancsak megbüntetett Derek Couture-rel ellentétben – a továbbiakban is igényt tart a légiós szolgálataira. Az eltiltás idejére azonban a játékos fizetés nélküli szabadságra megy, és családjával együtt hazatér Kanadába. Bonnit december 27-ére várják vissza Székesfehérvárra, akinek olyan állapotban kell tartania magát, hogy azonnal bevethető legyen.

A döntést Ocskay Gábor szakosztály-igazgató az icehockey.hu-nak nyilatkozva ésszerű kompromisszumnak minősítette.

– Ryan Bonni ügyében összeült a menedzsment és Ted Sator vezetőedző, s közös álláspontot alakítottunk ki. Szakvezetőnknek is az volt a véleménye, hogy a kialakult helyzetben a fizetés nélküli szabadság a legjobb megoldás, ami ráadásul anyagilag is ésszerű lépés volt.

– Ted Satorral minden részletet tisztáztak, bár hozzá kell tennem: Bonni válogatott hokis, vérbeli profi, pontosan tudja, mennyit kell dolgoznia ahhoz, hogy tökéletes állapotban legyen, függetlenül attól, mikor rendeljük vissza. Igaz, nem sok esély van rá, hogy menet közben mérsékeljék a büntetést, de azért minden eshetőséggel számolnunk kell. Az pedig magától értetődő, hogy az eltiltása lejártával rögvest jégre kell lépnie, sőt meghatározó szerepet remélünk tőle; kísérletezgetésre tehát biztosan nem lesz idő.

– A Villach elleni összecsapást követően a szurkolók képviselői és a gazdasági vezetőnk társaságában nyitottuk ki azt a három urnát, amelybe drukkereink pénzadományaikat bedobhatták. Végül 597 215 forint és 1123 euró gyűlt össze – őszintén mondom, meghatódtam az összeg hallatán. Sokszor mondtam már, hogy jó dolog hokisnak lenni Fehérváron, s most újfent megismételhetem: a sok baj, nehézség közepette csodálatos érezni a szurkolók ragaszkodását, szeretetét. Ezek a pozitív élmények hitet adnak, segítenek abban, hogy tovább dolgozzunk, küzdjünk, harcoljunk az Alba Volánért.

– Eredetileg valóban arról volt szó, hogy két találkozón állítjuk fel az urnákat, de most, hogy egyetlen este összejött ennyi pénz, nem lenni etikus még kérni. Mindenesetre ezúton is nagyon köszönjük mindenkinek az áldozatkészségét!

– Nagyszerű hír ez a magyar hokinak. Az igazat megvallva a lelkem mélyén én abban reménykedtem, hogy a válogatott világbajnoki felkészülésére kért százmillió forintra is rábólint a képviselők többsége, de a voksolás előtti este, a Villach-meccsen politikusokkal beszélgetve rájöttem: egy kicsit naiv voltam atekintetben, hogy mindkét javaslat simán átmegy az országgyűlésen. De a 170 milliót is meg kell becsülni, s arra különösen büszkék lehetünk, hogy Székesfehérvár öt képviselője közül négy igennel voksolt. Az viszont megdöbbentett, hogy a sportért felelős miniszter úr, Gyenesei István kétszer is a nem gombot nyomta meg. Főleg annak fényében, hogy az olimpiai selejtező alatt ő is a helyszínen, a BS-ben drukkolt a válogatottnak... Keményen kell tehát tovább dolgozniuk a szövetség vezetőinek, munkatársainak, hogy a nemzeti együttes megfelelően felkészülhessen a jövő évi svájci világbajnokságra. Igaz, nincs ez másként a kluboknál, így az Alba Volánnál sem.

– Őszintén? A legfontosabb célunk, hogy problémamentesen befejezzük a jelenlegi EBEL-szezont. S ez nem kis feladat, hiszen – hogy egy másik sportágból hozzak példát – olyan tőkeerős csapat is összeomlott egyik pillanatról a másikra, mint a CSZKA Moszkva Euroliga-szereplő női kosárlabdaegyüttese. Ugyanakkor nem lehet a túlélés az egyetlen célunk. Nem azért egyeztettünk a minap két órát a fehérvári pálya áprilisban kezdődő műszaki rekonstrukciójáról, hogy aztán a felújítást követően lakat kerüljön a kapura. Viszont azt is látni kell, hogy a város költségvetését várhatóan februárban fogadja el a helyi közgyűlés, s addig sok minden bizonytalan marad. Az igazat megvallva számolni kell azzal, hogy két-három, a városban eddig kiemeltnek számító sportágra nem jut majd pénz...

– Az idény előtt a nyolc közé kerülést tűztük célul. Jómagam a parádés rajt napjaiban is azt mondtam, amikor a legoptimistábbak már a négy közé jutásról vízionáltak: örüljünk a sikereknek, de ne veszítsük el a józanságunkat! A Tour de France-on sem elég az első három szakaszt megnyerni. A jó kezdés persze nem hátrány, ám a java csak azután következik, vagyis az erőt be kell osztani. Az EBEL-alapszakasza hatszor kilenc meccsből áll; én azt mondtam, ha körönként a megszerezhető pontok negyven százalékát begyűjtjük, megvalósíthatjuk terveinket. Nem állunk rosszul, viszont Bonni és Couture kiesése miatt nehéz napok várnak ránk. Valahogy át kell evickélnünk ezen a szakaszon, hogy aztán a reguláris szakasz második felében, létszámban kiegészülve tovább küzdhessünk a playoff-ba kerülésért. Egy-egy hullámvölgy miatt nem veszítem el a hitemet, továbbra is bizakodó vagyok. Elvégre itthon és immár egyre gyakrabban idegenben is érzem mind népesebb szurkolótáborunk támogatását. S azért ne feledjük el: olyan csapattal is csatázunk a rájátszásért, mint például az Innsbruck, amely 7,5 millió euróból gazdálkodik, miközben nekünk még 150-200 ezer eurót össze kell kalapoznunk, hogy kijöjjön az 1.3 millió eurós büdzsé.

Forrás: www.icehockey.hu