A tabellán túl: mi történik most a Hydro Fehérvár AV19-nél?

A helyzet megértéséhez a sportigazgató szerint a nyári változásokból érdemes kiindulni. Ezek a játékoskeret mellett a szakmai munkát és a háttérben működő szervezetet is érintették. „Elsősorban azt kell látni, hogy a nyáron szinte a teljes szervezet megújult: sok az új játékos, és bár vezetőedzői poszton adott a folytonosság, számos változás történt a szakmai stábban, és a háttérben dolgozó stáb is kicserélődött. A nyers számok mögött egy mélyreható strukturális és játékrendszerbeli átalakulás zajlik. Új taktikai alapok (rendszerszintű védekezés, korongbirtoklás, zónabelépések) teljes újrahangolása zajlik. A negatív gólkülönbség és a pontszám azt mutatja, hogy az új automatizmusok rögzülése időt vesz igénybe (ebben a sok sérülés sem segít), és a játékunk hullámzó. A háttérben a stabilitás megteremtésén dolgozunk, a védekező harmadbeli hibák minimalizálásán, amelyek eddig felülírták a jó periódusainkat. A szezon elején a játékunk defenzíven stabil volt és sok meccset tartottunk szorosan, de a kapu előtt hiányzott a kellő minőség és határozottság a győzelmekhez.”

A szervezeti átalakítás az igazgatói feladatok új elosztását is jelentette. Szélig Viktor közel tízéves általános igazgatói munkája után korábbi feladatainak egy részét Balika Bence operatív igazgató vette át, a szakmai terület vezetését pedig Kiss Dávidra bízták. Gál Péter Pál szerint az új vezetőknek időt kell adni saját munkájuk kialakítására, miközben döntéseikben következetesen képviselniük kell a klub filozófiáját és identitását. „A türelmet mind a két fiatalembernek megígértem és meg is adom, és úgy látom, hogy tudnak élni a lehetőséggel, képesek arra, hogy a számukra meghatározott feladatokat azon a színvonalon elvégezzék, amit mi a klubban mindenkitől elvárunk, és amit nyilván teljes joggal a támogatóink és a szurkolóink is elvárnak a Fehérvár AV19-től, mint a magyar hoki egyik kiemelt csapatától és szervezetétől. Mi ennek igyekszünk is megfelelni, itt a türelem nálunk vagy nálam sem arról szól természetesen, hogy hagyjuk folyni a dolgokat, hanem a türelem annak szól, hogy hagyjuk kiforrni a dolgokat. Dávidnak ebben nyilvánvalóan joga és feladata is van, hogy a saját elképzése szerint formálja a klubnál folyó szakmai munkát.”

A közös működés kialakítása közben a bajnokság folyamatosan próbára teszi az új elképzeléseket. A játékosoknak mérkőzéshelyzetben kell egyre biztosabban alkalmazniuk a tanultakat. Kiss Dávid ebből a szempontból értelmezi a korábbi nyilatkozatokban is hangsúlyozott türelmet. „Ez az alapozó és csiszolási szakasz a szezon közben. Nem az alapoktól kellett mindent újraépíteni, de a finomhangolás fázisában vagyunk, ahol a játékosoknak már nem gondolkodniuk kell a Dent-féle szisztémán, hanem reflexből végrehajtani azt. Ez a legnehezebb időszak, mert a régi berögződések és az új elvárások még keverednek, ami törvényszerűen hibákat szül. A türelem itt nem a célok feladását jelenti, hanem a napi munka iránti elkötelezettséget. Ez egy olyan folyamat, amelynek az alapja a belső stabilitás és a higgadtság. Pontosan ismerjük a lehetőségeinket és a realitás talaján kell maradnunk. A célunk, hogy egy stabil, biztos szerepet játsszunk ebben a rendkívül szoros és folyamatosan erősödő bajnokságban.”

A szünet előtti két találkozó különösen élesen mutatta meg a teljesítmény ingadozását. A Bolzano elleni hosszabbításos győzelmet salzburgi vereség követte. A két eredmény értékeléséhez a sportigazgató több információt kapcsol össze. „A Bolzano elleni hosszabbításos siker megmutatta a keretben rejlő karaktert, és azt, hogy ha fegyelmezetten követjük a taktikai tervet, a liga élcsapatait is képesek vagyunk megfojtani. A salzburgi 7–2-es vereség viszont a realitás: a sorozatterhelés alatt elkövetett egyéni és pozíciós hibákat a top csapatok azonnal és kíméletlenül büntetik. Az eredmények mellé a fizikai mutatókat, az emberelőnyös/emberhátrányos hatékonyságot és a mentális fáradtság szintjét tesszük – ezekből látjuk, hol tartunk a konzisztencia terén.”

Az eredmény és a mutatott játék megítélése ugyanazon a mérkőzésen is eltérő hangsúlyokat kaphat. A HC Pustertal Wölfe elleni mérkőzés után Ted Dent a pozitívumokat emelte ki, Terbócs István pedig az elveszített pontok miatt volt csalódott. Kiss Dávid szerint a két reakció egyaránt fontos része a csapat működésének. „Mindkét nézőpont teljesen jogos és egészséges. Vezetőedzőként Tednek a folyamatot kell néznie: látta a strukturális javulást, a kidolgozott helyzeteket, és ezt ki kell emelnie az önbizalom fenntartásához. Játékosként Terbócs István a jeget és a közvetlen eredményt érzi – a profi mentalitás alapja, hogy a vereség fájjon. Sportigazgatóként az én tisztem a makrokép figyelése: a Pustertal elleni meccs egy 52 fordulós alapszakasz egyik állomása. Ha a játék képe javul, a pontok is megérkeznek; a csalódottságot pedig a következő meccs energiájává kell formálni.”

A teljesítmény értékeléséhez az is hozzátartozik, milyen kerettel valósíthatók meg az eredeti elképzelések. A sérülések miatt az idény elején módosult a feladatok megoszlása, és több fiatalnak a tervezettnél hamarabb kellett nagyobb szerepet vállalnia. „A cél egy olyan gerinc kialakítása volt, ahol az importjátékosok és a rutinos magyar mag vezeti a csapatot, miközben a harmadik-negyedik sorban valós jégidőt kapnak a fiatalok. A jelenlegi helyzet megmutatta, hogy a sérülések miatt a fiataloknak a tervezettnél gyorsabban kellett mélyvízbe ugraniuk. Alkalmazkodnunk kellett a szűkebb rotációhoz, de ez lehetőséget teremtett arra, hogy lássuk, kik azok az utánpótlásból, akikre hosszabb távon, akár a rájátszásért vívott harcban is stabilan számíthatunk.”

Az újonnan érkezők helyzetében a közösséghez való kapcsolódás és a mérkőzéseken nyújtott teljesítmény állandósága külön szempontként jelenik meg. A sportigazgató mindkettőt figyelembe veszi, amikor a beilleszkedésüket értékeli. „A beilleszkedés emberileg és a csapatkohézió szempontjából zökkenőmentes volt, a fiúk profik. A jégen nyújtott teljesítményben vannak még hullámzások: néhányan azonnal felvették a ritmust, míg másoknak az ICE fizikai és taktikai elvárásai még finomhangolást igényelnek. Megvan bennük a minőség, amiért idehoztuk őket, de a stáb részéről folyamatos taktikai videózásra, egyéni képzésekre és bizalomra van szükségük, hogy konzisztenssé váljanak.”

A rendelkezésre álló játékosok támogatása mellett a hiányzók pótlása is folyamatos döntéseket igényel. Kiss Dávid egyértelmű sorrendet állít fel a belső lehetőségek és a külső megoldások mérlegelésében. „A sérüléshullám komoly próbatétel elé állított minket. Elsődleges elvünk, hogy ha kiesik egy játékos, először házon belül, a saját utánpótlásunkban keressük a megoldást – ez adja a klub identitását. Ha a hiány posztspecifikus vagy hosszabb távú, akkor külső piacot kell mérlegelni. A FEHA19-cel való átjárás, mint megoldás már kiválóan működik; jelenleg pedig azon dolgozunk a háttérben, hogy ha a piaci helyzet és a költségvetés engedi, egy-egy poszton mélyítsük a keretet a szezon kritikus szakaszára.” A két csapat közötti átjárás megszervezésekor a pillanatnyi keretigény mellett ugyanakkor az adott játékos fejlődését is szem előtt kell tartani. Ehhez a stáboknak rendszeresen össze kell hangolniuk az elképzeléseiket. „Ez egy kényes egyensúlyjáték. A játékos egyéni fejlődése a legfontosabb. Rendszeres egyeztetések zajlanak a két stáb között: mérlegeljük a meccsterhelést, a fizikai állapotot, és szituációfüggően mozgatjuk a keretet, hogy a fiatalok megkapják a fejlődésükhöz szükséges jégidőt és a legmagasabb szintű meccstapasztalatot is.” Ezek a döntések a sportigazgató és a szakmai stáb együttműködésének részei. Kiss Dávid saját szerepét a napi munka feltételeinek biztosításában és a szükséges változtatások megfontolt előkészítésében határozza meg. „Sportigazgatóként a legfőbb feladatom a belső nyugalom és a strukturális stabilitás fenntartása, hogy a külső zajok ne jussanak be az öltözőbe. Emellett az én felelősségem, hogy folyamatosan elemezzük a hiányosságokat, és a meglévő gazdasági kereteinkhez mérten, pánikszerű kapkodás és elhamarkodott döntések nélkül igazítsunk a feltételeken ott, ahol szükséges.”

A nyugodt munkakörnyezet fenntartásához hozzátartozik a problémák nyílt megbeszélése is. A sportigazgató elmondása szerint a stábbal folyamatosan egyeztetnek arról, hol és milyen segítségre van szükség. „A kommunikáció mindennapos és teljesen transzparens. A nehezebb hetekben sem a bűnbakkeresés, hanem a megoldásfókusz dominál. A stáb leginkább a játékosok mentális állapotának felmérésében és a keret mélységének menedzselésében kér támogatást. Ha látunk egy visszatérő problémát leülünk, kielemezzük, megnézzük az adatokat, és közösen döntünk: taktikai módosításra, egyéni beszélgetésekre vagy a sorok átszervezésére van szükség és a meglévő erőforrásokból igyekszünk kihozni a maximumot.”

A felismert igények megvalósíthatóságát a gazdasági lehetőségek is meghatározzák. Gál Péter Pál a szervezeti változásokkal párhuzamosan gazdasági konszolidációról beszél: a MET Arénába költözés a jobb körülmények mellett új kiadásokat is hozott, amelyekhez a klub működésének alkalmazkodnia kell. „Teljesen egyértelmű, hogy a MET Arénába való költözésünk és jelenlétünk egy teljesen új gazdasági kihívást jelentett a klubnak. A jó körülményeket, a jó minőségű mérkőzésélményt és szurkolói élményt és a nézőtéri élményt, azt a nap végén valahol kiadásokban is meg kell fizetnie, mind a klubnak, mind pedig az aréna tulajdonosának, a városnak.” A kiadások felülvizsgálatának határát az elnök a csapat versenyképességének megőrzésénél húzza meg. „Ezek a kihívások egyértelműen azzal járnak, hogy nagyon szigorú elvek mentén vizsgáljuk felül a kiadásainkat úgy, hogy hogy tudjuk azokat konszolidálni amellett, és ez egy alaptétel nálam, és higgyék el, hogy ezt komolyan is gondoljuk, hogy a csapatunk versenyképességét, az ICE-ligához szükséges versenyképességét ne veszélyeztessük.” A gazdálkodási döntéseknél a klub tartós működését tekinti elsődlegesnek. „Egyet mindenkinek tudnia kell: a legfontosabb, mindenek felett a legfontosabb, hogy a klub stabilitását megőrizzük. Fel lehet áldozni mindent egy-egy sikeres szezonért, de szerintem térden lőjük magunkat, ha utána nincsen több szezonunk, mert a klub gazdaságilag nem képes túlélni egy túlköltekezést.”

A gazdasági konszolidáció és a generációváltás Gál Péter Pál értékelésében szorosan összetartozik. A jelenlegi alkalmazkodásban egy olyan magyar játékosmag kialakításának lehetőségét is látja, amelyre később tartósan építhet a klub. „Erre rákényszerít minket az élet, de ebből a gazdasági kényszerűségből is megpróbálunk előnyt kovácsolni, hiszen a kettő együtt adja meg most azt a lehetőséget, hogy a gazdasági lehetőségek és a generációváltás kéz a kézben járva adjon majd egy, olyan új csapatot, egy olyan, ha kell, új magyar magot, ami aztán meghatározó alapként fogja szolgálni a csapatunkat a jövőben. Tudjuk, hogy hol van a léc, tudjuk, hogy mi a mérce, és tudjuk, hogy hova kell elérnünk, ha ez a generációváltás és ez a fiatalítás lezajlik a klubnál.” A klub gazdasági döntései így a sportigazgató és a stáb tervezésének kereteit is kijelölik. „Ezek a döntéseink nyilvánvalóan kihatnak a játékospolitikánkra, nyilvánvalóan ezzel a tudattal kell a sportigazgatónak és a stábjának is összeraknia az ötleteit a csapatfejlesztésére, illetve a keretkialakításra. De ez tulajdonképpen a múltban sem volt másképp, ebben szerintem semmilyen meglepetés nem ér senkit, és ebben nagyon jól tudunk dolgozni.”

A megfelelő lépés kiválasztásához előbb azt kell megítélni, milyen természetű nehézségről van szó. A sportigazgató különbséget tesz az összeszokással, közös munkával megoldandó feladatok és a keretet vagy a működést érintő beavatkozások között. „A taktikai elemek csiszolása, az emberelőnyös játék hatékonysága és az összejáték javítása tisztán idő és közös munka kérdése – itt a türelem a kulcs. Sportigazgatói beavatkozásra (játékoscsere, új igazolás, strukturális váltás) akkor van szükség, ha azt látjuk, hogy a hozzáállás, a munkamorál sérül, vagy ha egyértelműen olyan minőségi hiány lép fel egy poszton, amit a meglévő keret és a taktika már nem képes kompenzálni. Jelenleg a közös munkában hiszünk, de a szemem folyamatosan a piacon van.”

A következő hetekre megfogalmazott elvárás középpontjában a teljesítményingadozás minimalizálása áll. Kiss Dávid konkrét változtatásokról is beszámol, és megnevezi azokat a mérkőzéseken látható jeleket, amelyekből az előrelépést meg szeretnék ítélni. „A legfontosabb feladat a konzisztencia és a stabilitás megteremtése. Szeretnénk elérni, hogy a csapat 60 percen keresztül képes legyen ugyanazt a magas szintű hokit játszani, és elkerüljük a meccsen belüli hullámvölgyeket. Ennek érdekében szigorítottunk a belső elszámoltathatóságon, finomítottuk a regenerációs és edzésterveket a szünet alatt. A hatását a stabilabb védekezésben, a kevesebb kapott gólban és a szoros, egygólos mérkőzések megnyerésében fogjuk lemérni az elkövetkező hetekben.”

Az első kilenc hazai mérkőzés összesített nézőszáma 32 814 volt: átlagosan 3646-an követték a helyszínen a Fehérvár találkozóit. Ez a novemberi szünetig a liga harmadik legmagasabb hazai átlaga. Gál Péter Pál a látogatottság mellett a bérletvásárlásokban is a szurkolók kitartását látja. „Természetesen a szurkolóknak ezúton is meg kell köszönnünk, hogy most már az átköltözésünk óta is szezonról szezonra érkezve bérletvásárlási csúcsot döntenek. Köszönjük ezt nekik, és reméljük, hogy ebben valahol visszatükröződik az a munka, amit a klub különböző területen dolgozó munkatársai beleraknak.” A nagyobb befogadóképességű aréna lehetőségeit a mérkőzésekhez kapcsolódó programokkal és szolgáltatásokkal is szeretnék kihasználni. Az elnök azt szeretné, hogy a látogatók a jégen látottakon túl is olyan élményekkel távozzanak, amelyekért érdemes visszatérni. „Szeretnénk, hogyha folyamatosan képesek lennénk fejlődni a meccshez kapcsolódó élményekben is, szeretnénk elérni azt, hogy a meccs, közvetlenül a meccs sportélménye mellett az egyéb élmények miatt is öröm legyen kilátogatni a Hydro Fehérvár AV19 otthonába, hogy a meccshez kapcsolódó egyéb aktivitások, a klub által nyújtott szolgáltatások is olyan színvonalúak legyenek, amire szívesen emlékeznek, és ami miatt szívesen mondják azt az emberek, a barátaiknak, a közeli ismerőseiknek, hogy gyertek ti is egy meccsre, mert megéri.” A partneri kapcsolatokban ugyancsak fontosnak tartja, hogy a klubhoz tartozás a támogatóknak is értéket adjon. Az együttműködés így a vállalatok közötti kapcsolatépítésre is kiterjed. „Nem csak a szurkolóknak, a támogatóinknak is igyekszik mindig a klub stábja olyan aktivitásokat, olyan programokat szervezni, ami segít abban, hogy a támogatók is egymásra találjanak, hogy megismerjék egymást, hogy miközben a csapat teszi a dolgát és mérkőzéseket játszik, a klub támogatói köre egyfajta gazdasági közösségként is tudjon találkozni egymással, és az ott szerzett partneri kapcsolatok hasznosuljanak egyébként az ő gazdasági tevékenységükben, a vállalati életükben.” A partneri együttműködésben az elnök számára a kölcsönös megbecsülés is fontos: azt szeretné, hogy a támogatók büszkén vállalják a klubhoz tartozásukat. „Az a célunk, hogy aki mellettünk áll, az büszke lehessen arra, hogy a támogatóink között van, ahogy mi büszkék vagyunk minden támogatónkra, akár egy éve, akár két éve, akár évtizede áll a csapat és a klub mellett.”

A szurkolók türelme mellett Gál Péter Pál a klub felelősségét is hangsúlyozza. Jogos elvárásnak tartja, hogy a sikerre törekvés a mérkőzések minden percében látható legyen, és ennek képviseletét az egész szervezet feladatának tekinti. „Ennek az elvárásnak a csapatnak mindig meg kell felelnie, a csapat minden tagjának minden momentumában meg kell felelnie, és a klubnak magának is ezért mindig felelősséget kell tudnia vállalni.”

Kiss Dávid a szurkolóknak szóló üzenetében a jelenleg végzett munkát összekapcsolja azzal, milyen csapatot szeretnének látni a folyamat eredményeként. A hosszabb távú előrelépésbe vetett bizalma mellett az edzéseken zajló munkára, a fiatalok fejlődésére és a hibák feldolgozására irányítja a figyelmet. „Azt szeretnénk, ha a szurkolók látnák: ez a csapat nem feladta a céljait, hanem éppen a hosszú távú siker alapjait rakja le. A tabellán csak a pontok látszanak, de az nem, hogy az edzéseken milyen munka zajlik, hogy a fiatal magyar játékosaink meccsről meccsre lépnek előre és hogy a stáb minden részletre kiterjedően elemzi a hibákat. Egy új kultúra és játékrendszer beépítése fájdalmas pontokkal jár, de a közös út végén egy sokkal stabilabb, sikeresebb Fehérvár áll majd. Köszönjük, hogy a nehezebb napokon is mellettünk állnak!”