A kapusok közti különbség döntött
- 2006.03.14. 00:00
- FehervárAV19
Az Alba Volán-FeVita a Borsodi Jégkorong Liga döntőjének negyedik mérkőzésén magabiztos sikert aratott, ezúttal idegenben. A nagy különbség kialakulásához ugyanakkor kellett az Újpest kapusainak gyenge formája is.
Újpesti TE - Alba Volán-FeVita 1-4 (0-2, 1-2, 0-0)
Budapest, 1800 néző, vezette: D. Koncz (SVK), Mayer, Kincses.
Újpesti TE: Sájevics - Jurasko, Nagy I., Markó, Marcinek, Ondov, Horváth A., Gallo, Ladányi, Gergely Cs., Dubek, Baróti, Szajbert K., Drahovsky, Borbás, Szajbert P., Tolnai, Hetler, Szabó, Rusznyák, Búzás, Bernei (kapus). Vezetőedző: Eduard Giblák.
Alba Volán-FeVita: Budai - Svasznek, Kangyal, Csibi, Palovcík, Stastny, Sille, Buril, Kovács Cs., Ocskay, Palkovics, Ennaffati, Tőkési, Simon, Holéczy, Gröschl, Borostyán, Vaszjunyin, Rajz A., Majoross, Fodor. Vezetőedző: Pat Cortina.
Az Alba Volán-FeVita ismét 4-0-ás győzelem után érkezett a Megyeri útra, de most mindenki fogadkozott a mérkőzés előtt, hogy nem követjük el még egyszer ugyanazt a hibát, mint a múltkor, és nagyobb odafigyeléssel, még keményebben dolgozva lépünk jégre.
Ezt jelezték az első percek is, Stastny kapott remek kiugratást, de nem volt elég gyors, így beérték a bekkek mielőtt a kapuhoz ért volna. Két perccel később Drahovsky tesztelte Budait, de semmi gondot nem okozott kiváló hálóőrünknek a kósza kísérlet. Nem úgy a túloldalon! Gyönyörű Volán-támadás futott a jégen a 4. perc végén, Kovács a bal oldalról elszánta magát lövésre, és Horváth András korcsolyájáról a kapuba pattant a játékszer. (0-1) Pazar kezdés, ennél talán csak a folytatás volt pazarabb. 31 másodperccel (!) a gólt követően már kettő volt az előny! A "középkezdést" követően a Volán vezetett támadást, Tőkési a kék vonalon kapta vissza a korongot, lendített, lőtt, középen Csibi beleért, így esélye sem volt Sájevicsnek. (0-2) A fiatal portás újabb betlijét látva Giblak mester nem teketóriázott, és lehívta a jégről Sájevicset, helyére Bernei állt. Az UTE megzavarodott a két gyors góltól, felesleges szabálytalanságok sorát követték el, olykor a támadóharmadukban is. Kettős emberelőnybe kerültünk ennek köszönhetően a harmad derekán, ám igazi helyzet nélkül peregtek le a másodpercek. Aztán Szabó is kiállíttatta magát, ekkor már jobban működött a gépezetünk, Holéczy előtt a teljesen üres kapu tátongott, ám ő mellélőtt. Hihetetlen helyzet maradt ki! Nagyon jól játszott a Volán, Kangyal, majd Simon is növelhette volna az előnyt. Aztán Koncz úgy gondolhatta talán, hogy kompenzálja a mi kettős fórunkat, és kiszórta gyorsan Simont és Ennaffatit - nem teljesen indokolatlanul, tegyük hozzá -, ezáltal az utolsó két percre csak három mezőnyjátékosunk maradt a jégen öt ellenében. Ahogy már eddig is oly sokszor ezen a döntőn, Budai káprázatos bravúrok sorozatát bemutatva őrizte kapuját és az állást, így bizakodva térhettünk pihenőre.
Kissé leült a mérkőzés a második felvonásra, Drahovsky kimaradt ajtó-ablak ziccere jelentette az ébresztőt a 26. percben. Aztán némi technikai szünet következett, az óra ugyanis néhány percig össze-vissza járt, és beletelt egy kis időbe, amíg a zsűri kinyomozta, hogy mennyit is kéne mutatnia a szerkezetnek. Megélénkült a találkozó, Ocskay letámadása járt sikerrel, gólveszélyt kialakítván, majd ugyanő hamarosan a büntetőpadon találta magát színészkedésért. Az emberelőnyben Budai többször keleltt, hogy közbeavatkozzon, ám Galló távoli bombájával szemben már ő is tehetetlen volt, a korong beakadt a felsőbe. (1-2) Újult erőre kaphatott volna az UTE, pláne, hogy kihagytunk egy újabb nagy esélyt, amikor Stastny a 32. percben balról előkészítetlenül ellőtte a korongot, ahelyett hogy a túloldalon teljesen üresen érkező társhoz továbbította volna. 27 másodperccel később viszont már a szerencse a szlovák szélső kezére játszott, ezúttal jobb oldalon tűnt fel Michal, fonákkal középre akarta passzolni a játékszert, vagy talán lövés akart lenni, mindenesetre Bernei addig ügyetlenkedett, amíg saját kapujába nem került a korong. Elképesztő potyagól volt! (1-3) Összeroppant az UTE, gyakorlatilag csak egy csapat volt a jégen a folytatásban. Zengett-zúgott a szép számú fehérvári tábor biztatása, akik egész mérkőzésen fáradhatatlanul énekelgettek és szurkoltak, végig sportszerű dalolásuk a találkozó alatt teljesen betöltötte a csarnokot, de ezekben a percekben különösen. Öt-öt ellen is akadálytalanul felállt a Volán, szenzációsan dugtuk el a korongot. A pakkot csak a kapujukból vehették ki az újpestiek, a gólbíró jelzett is, ám Koncz játékvezető valamiért nem adta meg a gólt. A televíziós felvételek visszanézése alapján úgy tűnik, a sípmester helyesen döntött, de felmerül a kérdés, hogy minek van gólbíró, ha egyrészt a bíró nem hisz neki, másrészt ha múltkori meccsen egy nyilvánvaló gólnál nem jelez, ma pedig "nem gólnál" meg jelez... Az UTE elfáradni látszott, de Svasznek kiállításakor két perccel a szünet előtt újult erőre kaptak. Nyomás alá helyezték a kapunkat, de Budai átjátszhatatlan volt. Aztán már úgy tűnt, hogy leperegnek a másodpercek, amikor egy kilőtt korongra Ladányi és Ocskay startolt. "Godó" flegmán elpöccintette a háta mögé a pakkot, ám éppen egy fehérvári játékoshoz. Visszakerült néhány passz után Ocskay-hoz, aki kapura lőtt. Nem volt egy védhetetlennek látszó bomba, de még így is kifogott Bernein. (1-4)
A befejező játékrészre is maradt még a lendületünkből, Palkovics meglőhette volna az ötödik gólunkat, de odalett a helyzet. A 43. percben újra felálltunk 5-5 ellen, de kisvártatva leült a meccs. Az UTE már nem erőltette meg magát, a Volán pedig tetemes előnye birtokában semmilyen felesleges kockázatot nem vállalt. A nagy nyugalomban kissé lankadt a koncentrációnk, Budainak akadt munkája Ondov lövésével. Aztán az 50. percben Simon váltott ritmust, nagy lendülettel kitört a védők szorításából, egyedül rohamozta Bernei kapuját, amikor Galló hátulról elkaszálta. A nyilvánvaló bűntető elmaradt, Galló két percre kiállt. Egy perc múlva Tolnai is kisbüntetést kapott, de a kettős emberelőnyben túl sokat hibáztunk, a korongot is alig tudtuk bevinni - nem csoda, hogy nagy gólhelyzet sem alakult ki. Nem mintha túl nagy tétje lett volna, de azért ne tagadjuk le: két kettős emberelőnyből egyet sem kihasználni, nem válik éppen dicsőségünkre. A végén még egy-egy emberfórt kapott mindkét csapat, az állás azonban már nem változott.
Az Alba Volán-FeVita helyenként ragyogóan játszva végig kezében tartottqa a mérkőzést, és klasszisokkal jobb kapusteljesítményének valamint fegyelmezettebb védőmunkájának és határozottabb támadójátékának köszönhetően ismét negy gólkülönbségű győzelmet aratott. Folytatás pénteken, Székesfehérvárott, amikor is győzelmével már megszerezheti a bajnoki címet az Alba Volán-FeVita.
Mestermérleg, Pat Cortina: Ma is gratulálok az Újpestnek, mert keményen dolgoztak. Nehéz úgy play off meccset játszani, hogy a meccsnek ennyire az elején 2 gólos vereségre áll a csapatod. Nekünk pedig ma szerencsénk volt, és ez volt az egyik oka annak, hogy győztesen hagyhattuk el a játékteret. Két gólos vezetésünk után a második harmad első felében jobb volt az Újpest, szépíteni is tudtak. Aztán szerencsére találtunk egy gólt, és a házigazdák ezzel nehéz helyzetbe kerültek. De a szerencse mellett más is kellett a győzelemhez. Kitűnően védekeztünk, ebben mi voltunk ma a jobbik csapat. Budai megint csak nagyszerűen védett. Talán a kapusok közötti különbség az, ami leginkább a mi javunkra döntötte el a mérkőzést. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű találkozó, éppen ezért jobban felkészültünk, mint legutóbb. Örülök a győzelemnek.
Mestermérleg, Eduard Giblak: Gratulálok Patnek és csapatának a győzelemhez. Teljesen egyetértek azzal, hogy gyorsan és - nekünk - szerencsétlenül esett az első két gól, és ez befolyásolta a meccs kimenetelét. Meglepett bennünket a Volán jó kezdése, és szét is esett a játékunk. 2-1-nél magára talált a csapat, ám a harmadik, szerencsétlen gól a csapatot teljesen összetörte. Ennek ellenére volt még helyzetünk, de egyértelművé vált, hogy Budait ma nem tudjuk legyőzni. Vannak meccsek, amikor hiába játszunk jól, de nem megy a góllövés. Biztos vagyok abban, hogy a következő mérkőzésen, Székesfehérváron egy harcos Újpest fog pályára lépni.
Budapest, 1800 néző, vezette: D. Koncz (SVK), Mayer, Kincses.
Újpesti TE: Sájevics - Jurasko, Nagy I., Markó, Marcinek, Ondov, Horváth A., Gallo, Ladányi, Gergely Cs., Dubek, Baróti, Szajbert K., Drahovsky, Borbás, Szajbert P., Tolnai, Hetler, Szabó, Rusznyák, Búzás, Bernei (kapus). Vezetőedző: Eduard Giblák.
Alba Volán-FeVita: Budai - Svasznek, Kangyal, Csibi, Palovcík, Stastny, Sille, Buril, Kovács Cs., Ocskay, Palkovics, Ennaffati, Tőkési, Simon, Holéczy, Gröschl, Borostyán, Vaszjunyin, Rajz A., Majoross, Fodor. Vezetőedző: Pat Cortina.
Az Alba Volán-FeVita ismét 4-0-ás győzelem után érkezett a Megyeri útra, de most mindenki fogadkozott a mérkőzés előtt, hogy nem követjük el még egyszer ugyanazt a hibát, mint a múltkor, és nagyobb odafigyeléssel, még keményebben dolgozva lépünk jégre.
Ezt jelezték az első percek is, Stastny kapott remek kiugratást, de nem volt elég gyors, így beérték a bekkek mielőtt a kapuhoz ért volna. Két perccel később Drahovsky tesztelte Budait, de semmi gondot nem okozott kiváló hálóőrünknek a kósza kísérlet. Nem úgy a túloldalon! Gyönyörű Volán-támadás futott a jégen a 4. perc végén, Kovács a bal oldalról elszánta magát lövésre, és Horváth András korcsolyájáról a kapuba pattant a játékszer. (0-1) Pazar kezdés, ennél talán csak a folytatás volt pazarabb. 31 másodperccel (!) a gólt követően már kettő volt az előny! A "középkezdést" követően a Volán vezetett támadást, Tőkési a kék vonalon kapta vissza a korongot, lendített, lőtt, középen Csibi beleért, így esélye sem volt Sájevicsnek. (0-2) A fiatal portás újabb betlijét látva Giblak mester nem teketóriázott, és lehívta a jégről Sájevicset, helyére Bernei állt. Az UTE megzavarodott a két gyors góltól, felesleges szabálytalanságok sorát követték el, olykor a támadóharmadukban is. Kettős emberelőnybe kerültünk ennek köszönhetően a harmad derekán, ám igazi helyzet nélkül peregtek le a másodpercek. Aztán Szabó is kiállíttatta magát, ekkor már jobban működött a gépezetünk, Holéczy előtt a teljesen üres kapu tátongott, ám ő mellélőtt. Hihetetlen helyzet maradt ki! Nagyon jól játszott a Volán, Kangyal, majd Simon is növelhette volna az előnyt. Aztán Koncz úgy gondolhatta talán, hogy kompenzálja a mi kettős fórunkat, és kiszórta gyorsan Simont és Ennaffatit - nem teljesen indokolatlanul, tegyük hozzá -, ezáltal az utolsó két percre csak három mezőnyjátékosunk maradt a jégen öt ellenében. Ahogy már eddig is oly sokszor ezen a döntőn, Budai káprázatos bravúrok sorozatát bemutatva őrizte kapuját és az állást, így bizakodva térhettünk pihenőre.
Kissé leült a mérkőzés a második felvonásra, Drahovsky kimaradt ajtó-ablak ziccere jelentette az ébresztőt a 26. percben. Aztán némi technikai szünet következett, az óra ugyanis néhány percig össze-vissza járt, és beletelt egy kis időbe, amíg a zsűri kinyomozta, hogy mennyit is kéne mutatnia a szerkezetnek. Megélénkült a találkozó, Ocskay letámadása járt sikerrel, gólveszélyt kialakítván, majd ugyanő hamarosan a büntetőpadon találta magát színészkedésért. Az emberelőnyben Budai többször keleltt, hogy közbeavatkozzon, ám Galló távoli bombájával szemben már ő is tehetetlen volt, a korong beakadt a felsőbe. (1-2) Újult erőre kaphatott volna az UTE, pláne, hogy kihagytunk egy újabb nagy esélyt, amikor Stastny a 32. percben balról előkészítetlenül ellőtte a korongot, ahelyett hogy a túloldalon teljesen üresen érkező társhoz továbbította volna. 27 másodperccel később viszont már a szerencse a szlovák szélső kezére játszott, ezúttal jobb oldalon tűnt fel Michal, fonákkal középre akarta passzolni a játékszert, vagy talán lövés akart lenni, mindenesetre Bernei addig ügyetlenkedett, amíg saját kapujába nem került a korong. Elképesztő potyagól volt! (1-3) Összeroppant az UTE, gyakorlatilag csak egy csapat volt a jégen a folytatásban. Zengett-zúgott a szép számú fehérvári tábor biztatása, akik egész mérkőzésen fáradhatatlanul énekelgettek és szurkoltak, végig sportszerű dalolásuk a találkozó alatt teljesen betöltötte a csarnokot, de ezekben a percekben különösen. Öt-öt ellen is akadálytalanul felállt a Volán, szenzációsan dugtuk el a korongot. A pakkot csak a kapujukból vehették ki az újpestiek, a gólbíró jelzett is, ám Koncz játékvezető valamiért nem adta meg a gólt. A televíziós felvételek visszanézése alapján úgy tűnik, a sípmester helyesen döntött, de felmerül a kérdés, hogy minek van gólbíró, ha egyrészt a bíró nem hisz neki, másrészt ha múltkori meccsen egy nyilvánvaló gólnál nem jelez, ma pedig "nem gólnál" meg jelez... Az UTE elfáradni látszott, de Svasznek kiállításakor két perccel a szünet előtt újult erőre kaptak. Nyomás alá helyezték a kapunkat, de Budai átjátszhatatlan volt. Aztán már úgy tűnt, hogy leperegnek a másodpercek, amikor egy kilőtt korongra Ladányi és Ocskay startolt. "Godó" flegmán elpöccintette a háta mögé a pakkot, ám éppen egy fehérvári játékoshoz. Visszakerült néhány passz után Ocskay-hoz, aki kapura lőtt. Nem volt egy védhetetlennek látszó bomba, de még így is kifogott Bernein. (1-4)
A befejező játékrészre is maradt még a lendületünkből, Palkovics meglőhette volna az ötödik gólunkat, de odalett a helyzet. A 43. percben újra felálltunk 5-5 ellen, de kisvártatva leült a meccs. Az UTE már nem erőltette meg magát, a Volán pedig tetemes előnye birtokában semmilyen felesleges kockázatot nem vállalt. A nagy nyugalomban kissé lankadt a koncentrációnk, Budainak akadt munkája Ondov lövésével. Aztán az 50. percben Simon váltott ritmust, nagy lendülettel kitört a védők szorításából, egyedül rohamozta Bernei kapuját, amikor Galló hátulról elkaszálta. A nyilvánvaló bűntető elmaradt, Galló két percre kiállt. Egy perc múlva Tolnai is kisbüntetést kapott, de a kettős emberelőnyben túl sokat hibáztunk, a korongot is alig tudtuk bevinni - nem csoda, hogy nagy gólhelyzet sem alakult ki. Nem mintha túl nagy tétje lett volna, de azért ne tagadjuk le: két kettős emberelőnyből egyet sem kihasználni, nem válik éppen dicsőségünkre. A végén még egy-egy emberfórt kapott mindkét csapat, az állás azonban már nem változott.
Az Alba Volán-FeVita helyenként ragyogóan játszva végig kezében tartottqa a mérkőzést, és klasszisokkal jobb kapusteljesítményének valamint fegyelmezettebb védőmunkájának és határozottabb támadójátékának köszönhetően ismét negy gólkülönbségű győzelmet aratott. Folytatás pénteken, Székesfehérvárott, amikor is győzelmével már megszerezheti a bajnoki címet az Alba Volán-FeVita.
Mestermérleg, Pat Cortina: Ma is gratulálok az Újpestnek, mert keményen dolgoztak. Nehéz úgy play off meccset játszani, hogy a meccsnek ennyire az elején 2 gólos vereségre áll a csapatod. Nekünk pedig ma szerencsénk volt, és ez volt az egyik oka annak, hogy győztesen hagyhattuk el a játékteret. Két gólos vezetésünk után a második harmad első felében jobb volt az Újpest, szépíteni is tudtak. Aztán szerencsére találtunk egy gólt, és a házigazdák ezzel nehéz helyzetbe kerültek. De a szerencse mellett más is kellett a győzelemhez. Kitűnően védekeztünk, ebben mi voltunk ma a jobbik csapat. Budai megint csak nagyszerűen védett. Talán a kapusok közötti különbség az, ami leginkább a mi javunkra döntötte el a mérkőzést. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű találkozó, éppen ezért jobban felkészültünk, mint legutóbb. Örülök a győzelemnek.
Mestermérleg, Eduard Giblak: Gratulálok Patnek és csapatának a győzelemhez. Teljesen egyetértek azzal, hogy gyorsan és - nekünk - szerencsétlenül esett az első két gól, és ez befolyásolta a meccs kimenetelét. Meglepett bennünket a Volán jó kezdése, és szét is esett a játékunk. 2-1-nél magára talált a csapat, ám a harmadik, szerencsétlen gól a csapatot teljesen összetörte. Ennek ellenére volt még helyzetünk, de egyértelművé vált, hogy Budait ma nem tudjuk legyőzni. Vannak meccsek, amikor hiába játszunk jól, de nem megy a góllövés. Biztos vagyok abban, hogy a következő mérkőzésen, Székesfehérváron egy harcos Újpest fog pályára lépni.