A Junoszt Minszk nyerte a Kontinentális Kupát
- 2007.01.07. 00:00
- FehervárAV19
A fehérorosz bajnok, a Junoszt Minszk nyerte a Kotinentális Kupa idei kiírását, miután büntetőkkel legyőzte az Avangard Omszk gárdáját. Az Alba Volán-FeVita igencsak megszorongatta az erőtlen finn Tamperét, ám mégis vesztesen hagyta el a jeget.
Alba Volán-FeVita - Ilves Tampere 1-5 (0-3, 1-0, 0-2)
Székesfehérvár, 3800 spectators, ref: Vinnerborg (SWE), Jakobsen (DEN), Zehetleitner (GER)
Alba Volán-FeVita: Budai - Poznik, Smidriak, Palkovics, Ocskay, Vaszjunyin, Kangyal, Ondrejcik, Csibi, Palovcik, Stastny, Ennaffati, Svasznek, Gröschl, Holéczy, Kovács, Tőkési, Borostyán, Rajz, Rehák, Majoross. Vezetőedző: Karel Dvorák.
Ilves Tampere: Hakkinen - Lumme, Niemi, Koivisto, Maattanen, Antonen, Kuukka, Kudroc, Duda, Jarvinen, Pesonen, Nappila, Petrilainen, Huhtala, Mattila, Anttila, Pellinen, Tuominen. Vezetőedző: Sakari Pietila.
Egy ilyen mérkőzés után az a legkevesebb, hogy vegyes érzések dolgoznak a tudósítóban. Természetesen lehetne írni arról, hogy a finn Szuperliga élcsapata elleni összecsapáson szoros vereség lett a meccs vége, vagy hogy mennyi is a finn és a magyar jégkorong közötti különbség a lehetőségekben - de most az egyszer tegyük félre a közhelyeket! Ebben a mérkőzésben sokkal több volt, a játék képe alapján a végeredmény erősen túlzó. De haladjunk sorjában!
Az Alba Volán-FeVita igen bátran kezdte a mérkőzést, a fiúk óriási elszántsággal léptek jégre, a bizonyítási vágy szembeötlő volt. Az első igazán veszélyes támadást is mi vezettük, 4-4 ellen játszottak a felek, amikor Stastny ugrott ki egy pazar átadással, ám fonákkal pont a kapust lőtte hasba. Aztán 4 percig folyamatosan emberelőnyben játszhattunk, de hiába a fór, semmi komoly veszélyt nem tudtunk kialakítani a finnek kapuja előtt. Sőt, Kangyal hibájából a Tampere szerezhette volna meg a vezetést, ha Budai nem védi ki nagy bravúrral a szólót. Igazán jól kezdődött tehát a meccs, de négy percnyi emberelőnyt így elvesztegetni igencsak luxusnak tűnt. Pláne, hogy az első finn létszámfölény egyből gólt hozott: Ondrejcik ült a padon, amikor Anttila kipattanóját Mattila értékesítette. (0-1) Nem zuhant össze a Volán, sőt! Előbb Palkovics, majd Ocskay hibázott 100%-os ziccerben, mindketten egyedül vezethették a kapusra a korongot a lomha finn védők hibájából. Szinte hihetetlen, hogy három ekkora gólszerzési lehetőséget is kialakítottunk - hiszen jó csapatunk van, nagyon jó - ám az utolsó pillanatokban nem sikerült beütni a helyzeteket. A Tampere bezzeg könyörtelenül büntetett, újabb emberelőnyben Koivisto lövése akadt be. (0-2) Rendkívül frusztráló volt megélni a mérkőzés alakulását, kiváltképp akkor, amikor 4-4 elleni játékhelyzetnél Stastny kapitális hibájából (elesett, pedig senki sem zavarta, így szabadon maradt a korong) Huhtala tört be a harmadunkba, elfektette Budait, és becsúsztatta a pakkot az üres kapuba. (0-3) Ez a harmad minden volt, csak nem sima 0-3, mégis ez állt az eredményjelzőn...
A szünetben nem tudni, mit mondhatott Dvorák mester, de az jól látszott, hogy semmi olyat, ami segített volna a csapaton. Nem igazán ment a játék a fiúknak, Ennaffatinak kellett balszélsőkre emlékeztető módon betörni a támadóharmadba, hogy valami veszélyt tudjunk kialakítani. Újabb emberelőnyt hagytunk ki, amjd pedig sorozatban kaptunk a kiállításokat. A védelmünk remekül működött, hiszen sorozatban három létszámhátrányt is kivédekeztünk. Ez feldobta a csapatot, Kovács Csaba szenzációsan a védők mögé került Gröschl passzával, és ő már nem is hibázta el a ziccert. (1-3) Még csak a meccs derekán jártunk, bőven volt még idő, és nyilvánvaló volt, hogy a finnek nem fogtak ki valami jó napot. Egy csapásra felébredt a Volán és a közönség is, de egy újabb kihagyott emberelőny kijózanítólag hatott. A harmad vége előtt Majoross került óriási helyzetbe, de fonákkal nem tudta eléggé megemelni a korongot, így Hakkinen védeni tudott.
Az utolsó játékrész kiegyenlített játékkal kezdődött, és végre volt jele annak, hogy van edzője az Alba Volánnak: Holéczy és Rehák helyet cserélt a harmadik és a negyedik sorban. Igaz, sokkal jobban örült volna annak a közönség, ha Karel Dvorak jó taktikai utasításokat ad, vagy egyáltalán megszólal a harmadok alatt, de már hozzászokott a publikum a némán álló szakvezető látványához. A csapat kőkeményen dolgozott a felzárkózásért, előbb Palovcik álompasszából alakult ki helyzet, majd egy szép Vaszjunyin-Ocskay támadás fejeződött be bíztató lövéssel. Aztán egy óriási Tampere-lehetőség maradt ki - nyitott és izgalmas volt a mérkőzés. Egy újabb, immár a sokadik létszámfórunkat hagytuk kihasználatlanul, majd a Tampere ismét betalált a saját emberelőnyéből. Szinte hihetetlen volt, pláne, hogy Ocskay könnyedén felszabadíthatott volna, ehelyett elajándékozta a korongot. (1-4) Innentől kezdve már leült a mérkőzés, a Volán elvesztette hitét a pontszerzésben, ellenfelünk pedig nem erőltette a támadást. Igaz, egy gyors kontrát még gólra váltottak, de ez igazán nem befolyásolt semmit.
Az Alba Volán-FeVita az első harmad elején kihagyta ordító ziccereit, majd a játékrész második felében elkerülhető, emberhátrányos gólokkal komoly hátrányba került, így a játék pszichológiailag nem úgy alakult, hogy a szürkén játszó Tamperét sikerüljön megszorítani. Ugyanakkor a veszélytelen emberelőnyös játékunk miatt még négy finn ellenében sem sikerült gólszerzési lehetőségeket kialakítani. De ne legyen félreértés, amikor arról írunk, hogy másként is alakulhatott volna ez az összecsapás, legkevébé sem kritizáljuk a Volán-játékosait, éppen ellenkezőleg! Elsőrangú teljesítményükkel végig nyílttá tették a mérkőzést a fiúk, és megmutatták, hgy miért is nagyon szerethető ez a csapat.
A lefújást követően ünnepélyes eredményhirdetésre került sor, az egész hétvégén szenzációs közönség vastapssal köszöntötte az Ilves Tampere együttesét, és hangos ovációval hálálta meg az Alba Volán-FeVita szereplését is. Fájó, hogy Karel Dvorák edző minderre nem volt kíváncsi, a finn szakvezető gratulációját teátrális legyintéssel fogadta, majd se szó se beszéd elvonult - egyértelmű üzenetet küldve játékosainak és a közönségnek. De abban biztos lehet a cseh mester, hogy mindenki pontosan értette a "gesztusát", mint ahogy abban is, hogy - vele ellentétben - a fehérvári publikum hálás a hétvégi játékért - a csapatnak.
A hétvége összesítéseként elmondható, hogy fantasztikus színvonalú mérkőzéseket láthattunk, óriási élményt jelentett minden nézőnek ez a három nap - csak amiatt lehetünk szomorúak, hogy belátható időn belül nem lesz részünk hasonlóban...
Sági Elemér képei:
Major Dóra fényképe:
A másik mérkőzésen:
Junoszt Minszk - Avangard Omszk 1-0 büntetőkkel. Így a Kontinentális Kupa győztese a fehérorosz alakulat.
Székesfehérvár, 3800 spectators, ref: Vinnerborg (SWE), Jakobsen (DEN), Zehetleitner (GER)
Alba Volán-FeVita: Budai - Poznik, Smidriak, Palkovics, Ocskay, Vaszjunyin, Kangyal, Ondrejcik, Csibi, Palovcik, Stastny, Ennaffati, Svasznek, Gröschl, Holéczy, Kovács, Tőkési, Borostyán, Rajz, Rehák, Majoross. Vezetőedző: Karel Dvorák.
Ilves Tampere: Hakkinen - Lumme, Niemi, Koivisto, Maattanen, Antonen, Kuukka, Kudroc, Duda, Jarvinen, Pesonen, Nappila, Petrilainen, Huhtala, Mattila, Anttila, Pellinen, Tuominen. Vezetőedző: Sakari Pietila.
Egy ilyen mérkőzés után az a legkevesebb, hogy vegyes érzések dolgoznak a tudósítóban. Természetesen lehetne írni arról, hogy a finn Szuperliga élcsapata elleni összecsapáson szoros vereség lett a meccs vége, vagy hogy mennyi is a finn és a magyar jégkorong közötti különbség a lehetőségekben - de most az egyszer tegyük félre a közhelyeket! Ebben a mérkőzésben sokkal több volt, a játék képe alapján a végeredmény erősen túlzó. De haladjunk sorjában!
Az Alba Volán-FeVita igen bátran kezdte a mérkőzést, a fiúk óriási elszántsággal léptek jégre, a bizonyítási vágy szembeötlő volt. Az első igazán veszélyes támadást is mi vezettük, 4-4 ellen játszottak a felek, amikor Stastny ugrott ki egy pazar átadással, ám fonákkal pont a kapust lőtte hasba. Aztán 4 percig folyamatosan emberelőnyben játszhattunk, de hiába a fór, semmi komoly veszélyt nem tudtunk kialakítani a finnek kapuja előtt. Sőt, Kangyal hibájából a Tampere szerezhette volna meg a vezetést, ha Budai nem védi ki nagy bravúrral a szólót. Igazán jól kezdődött tehát a meccs, de négy percnyi emberelőnyt így elvesztegetni igencsak luxusnak tűnt. Pláne, hogy az első finn létszámfölény egyből gólt hozott: Ondrejcik ült a padon, amikor Anttila kipattanóját Mattila értékesítette. (0-1) Nem zuhant össze a Volán, sőt! Előbb Palkovics, majd Ocskay hibázott 100%-os ziccerben, mindketten egyedül vezethették a kapusra a korongot a lomha finn védők hibájából. Szinte hihetetlen, hogy három ekkora gólszerzési lehetőséget is kialakítottunk - hiszen jó csapatunk van, nagyon jó - ám az utolsó pillanatokban nem sikerült beütni a helyzeteket. A Tampere bezzeg könyörtelenül büntetett, újabb emberelőnyben Koivisto lövése akadt be. (0-2) Rendkívül frusztráló volt megélni a mérkőzés alakulását, kiváltképp akkor, amikor 4-4 elleni játékhelyzetnél Stastny kapitális hibájából (elesett, pedig senki sem zavarta, így szabadon maradt a korong) Huhtala tört be a harmadunkba, elfektette Budait, és becsúsztatta a pakkot az üres kapuba. (0-3) Ez a harmad minden volt, csak nem sima 0-3, mégis ez állt az eredményjelzőn...
A szünetben nem tudni, mit mondhatott Dvorák mester, de az jól látszott, hogy semmi olyat, ami segített volna a csapaton. Nem igazán ment a játék a fiúknak, Ennaffatinak kellett balszélsőkre emlékeztető módon betörni a támadóharmadba, hogy valami veszélyt tudjunk kialakítani. Újabb emberelőnyt hagytunk ki, amjd pedig sorozatban kaptunk a kiállításokat. A védelmünk remekül működött, hiszen sorozatban három létszámhátrányt is kivédekeztünk. Ez feldobta a csapatot, Kovács Csaba szenzációsan a védők mögé került Gröschl passzával, és ő már nem is hibázta el a ziccert. (1-3) Még csak a meccs derekán jártunk, bőven volt még idő, és nyilvánvaló volt, hogy a finnek nem fogtak ki valami jó napot. Egy csapásra felébredt a Volán és a közönség is, de egy újabb kihagyott emberelőny kijózanítólag hatott. A harmad vége előtt Majoross került óriási helyzetbe, de fonákkal nem tudta eléggé megemelni a korongot, így Hakkinen védeni tudott.
Az utolsó játékrész kiegyenlített játékkal kezdődött, és végre volt jele annak, hogy van edzője az Alba Volánnak: Holéczy és Rehák helyet cserélt a harmadik és a negyedik sorban. Igaz, sokkal jobban örült volna annak a közönség, ha Karel Dvorak jó taktikai utasításokat ad, vagy egyáltalán megszólal a harmadok alatt, de már hozzászokott a publikum a némán álló szakvezető látványához. A csapat kőkeményen dolgozott a felzárkózásért, előbb Palovcik álompasszából alakult ki helyzet, majd egy szép Vaszjunyin-Ocskay támadás fejeződött be bíztató lövéssel. Aztán egy óriási Tampere-lehetőség maradt ki - nyitott és izgalmas volt a mérkőzés. Egy újabb, immár a sokadik létszámfórunkat hagytuk kihasználatlanul, majd a Tampere ismét betalált a saját emberelőnyéből. Szinte hihetetlen volt, pláne, hogy Ocskay könnyedén felszabadíthatott volna, ehelyett elajándékozta a korongot. (1-4) Innentől kezdve már leült a mérkőzés, a Volán elvesztette hitét a pontszerzésben, ellenfelünk pedig nem erőltette a támadást. Igaz, egy gyors kontrát még gólra váltottak, de ez igazán nem befolyásolt semmit.
Az Alba Volán-FeVita az első harmad elején kihagyta ordító ziccereit, majd a játékrész második felében elkerülhető, emberhátrányos gólokkal komoly hátrányba került, így a játék pszichológiailag nem úgy alakult, hogy a szürkén játszó Tamperét sikerüljön megszorítani. Ugyanakkor a veszélytelen emberelőnyös játékunk miatt még négy finn ellenében sem sikerült gólszerzési lehetőségeket kialakítani. De ne legyen félreértés, amikor arról írunk, hogy másként is alakulhatott volna ez az összecsapás, legkevébé sem kritizáljuk a Volán-játékosait, éppen ellenkezőleg! Elsőrangú teljesítményükkel végig nyílttá tették a mérkőzést a fiúk, és megmutatták, hgy miért is nagyon szerethető ez a csapat.
A lefújást követően ünnepélyes eredményhirdetésre került sor, az egész hétvégén szenzációs közönség vastapssal köszöntötte az Ilves Tampere együttesét, és hangos ovációval hálálta meg az Alba Volán-FeVita szereplését is. Fájó, hogy Karel Dvorák edző minderre nem volt kíváncsi, a finn szakvezető gratulációját teátrális legyintéssel fogadta, majd se szó se beszéd elvonult - egyértelmű üzenetet küldve játékosainak és a közönségnek. De abban biztos lehet a cseh mester, hogy mindenki pontosan értette a "gesztusát", mint ahogy abban is, hogy - vele ellentétben - a fehérvári publikum hálás a hétvégi játékért - a csapatnak.
A hétvége összesítéseként elmondható, hogy fantasztikus színvonalú mérkőzéseket láthattunk, óriási élményt jelentett minden nézőnek ez a három nap - csak amiatt lehetünk szomorúak, hogy belátható időn belül nem lesz részünk hasonlóban...
Sági Elemér képei:
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Major Dóra fényképe:
|
|
|
Junoszt Minszk - Avangard Omszk 1-0 büntetőkkel. Így a Kontinentális Kupa győztese a fehérorosz alakulat.