A horvátok is kipipálva

Horvátország: Belic – Brumercik, Siijan, Zibret, Lovrencic, Ciganovic, Novosel, Sertic, Kucera, Novak, Jakovac, Tadic, Trstenjak, Cunko, Smerdelj, Grozaj, Sulevski, Ulaga, Kopajtic, Kanaet, Skrapec (kapus). Szövetségi kapitány: Pavel Kavcic

Magyarország: Hetényi – Horváth A., Tokaji, Palkovics, Ocskay, Fekete D., Sille, Svasznek, Vas J., Vas M., Ladányi, Kangyal, Ondrejcik, Kovács Cs., Holéczy, Peterdi, Ennaffati, Kóger, Sofron, Majoross, Vaszjunyin. Szövetségi kapitány: Pat Cortina

A szerbek magabiztos legyőzése után a legutóbbi világbajnokság alkalmával már jól megismert Horvátország várt nemzeti csapatunkra. Nem kérdéses, hogy soros ellenfelünk nagyobb játékerőt képvisel Szerbiánál, ám vezető gólunkra így sem kellett sokat várni. Ismételten az első emberelőnyünket sikerült gólra váltani: ezúttal Ocskay a kapu mögül mesterien tette fel a pakkot Horváthnak, aki remekbe szabott kapáslövéssel örvendeztette meg a Papp László Sportaréna lelátóit megtöltő nézősereget. (0-1) A folytatásban is mezőnyfölényben voltunk, így senkit nem ért meglepetésként, amikor pár perc múlva egy késleltetett kiállítás alatt Ocskay kettőre növelte az előnyünket. (0-2) Palkovics remekül tört be a támadóharmadba, Belic még védte a próbálkozását, de "Csicsó" ismétlésnél már tehetetlen volt. A játékrész további perceiben is mi uraltuk a játékot, ám lövéseink vagy elkerülték a horvát kaput, vagy a hálóőrük tudott védeni. Dacára annak, hogy kettős előnyben fejeztük be ezt a húsz percet, az állás nem változott.

A középső felvonásban sem változott sokat a játék képe. Mezőnyfölényben terelgettük a korongot, de ez sokáig nem mutatkozott meg helyzetekben. Aztán a 26. percben már nem volt kegyelem: 4-3 elleni játékhelyzetnél Ladányi zseniális keresztpasszát Vas János védhetetlenül zúdította Belic mögé. (0-3) Kisvártatva Tokaji találta magát ziccerben, de a horvát kapus elvetődve védeni tudott, ám a 29. percben már nem volt pardon: "Toki" lövése még kijött a portásról, viszont az érkező Peterdi már nem hibázott. (0-4) Jól játszottunk, felszabadultan, az eredmény hűen tükrözte a két csapat közti különbséget. A harmad folytatásában inkább a kiállítások játszották a főszerepet, így a dudaszó előtti másodpercekig kellett várni az újabb magyar találatra: a tegnap is ragyogóan játszó Ondrejcik ütemtelen lövése mattolta Belicet. (0-5)

A befejező játékrészről sok jó nem mondható el. A biztos vezetése tudatában játszó magyar válogatott őrizte az eredményt, a horvátok pedig nem tudtak újítani. Csordogált a meccs, mígnem a 46. percben egy Hetényiről kipattnó korongot Ciganovic juttatott a kapunkba. (1-5) Ez a gól megfelelő koncentrációval bizony elkerülhető lett volna. De ekkor már hiányzott az összpontosítás a játékunkból, ezt bizonyította, hogy két és fél percnyi kettős emberelőnyt hagytunk kihasználatlanul. Ezen a találkozón ezt megtehettük, de amúgy ez olyan luxus, amelyet nem engedhet meg magának egy A-csoportos válogatott. Azért a végén még adódott ok az örömre, Ocskay jobbról becenterezett korongját Fekete közelről a hálóba pofozta, kialakítva a végeredményt. (1-6)