A döntő meccs krónikája

A kérdés sokkal inkább az volt, hogy milyen mérkőzés is lesz ez az ötödik (amelyik voltaképpen első). Voltak, akik szerint a Volán-játékosokban óriási sérelem munkálkodik, amiért Dunaújvárosban már győztesnek hitték magukat, aztán ugyebár kiderült, hogy mégsem. Ezek a szurkolók kemény, verekedésekkel tarkított összecsapást vártak. A többség azonban úgy vélte, hogy a Dunaferr jégkorongozóinak nagyon nehéz lesz motivációt találniuk, hiszen minimális esélyük van csak a végső győzelemre. A nézők ezen része felszabadult mérkőzést várt, szép játékkal, magabiztos Volán-győzelemmel.

Alig telt el néhány perc, és kiderült: az utóbbi álláspontra helyezkedők értékelése volt a helyes. Nagy elánnal kezdett a Volán, sorozatban gördültek a veszélyes támadások, előbb Fedor, majd Sille és Gröschl. A Dunaferr szórványos ellentámadásokkal kísérletezgetett, de Budai kapusnak ezek a legkisebb gondot sem okozták. Aztán emberelőnybe kerültünk, Szilassy-t ugyanis a büntetőpadra száműzte Pahor vezetőbíró. Apropó Pahor. A szlovén sípmester már évek óta fúj bajnoki döntőket Magyarországon, mégpedig összetéveszthetetlen stílusban. Valóságos show, ahogyan művészi karjelzéseivel a játékosokat, a közönséget és a jegyzőkönyvvezetőket tájékoztatja. Ezúttal sem volt ez másként.

Az emberfórban óriási nyomás nehezedett az Acélbikák kapujára, és a vezető gól is megszületett. Rusznyák passzolt a kapu mögül Ondrejcikhez, a szlovák bekk ugyan előbb Halmosit találta el, ám a kipattanót higgadt mozdulattal a kapu bal sarkába helyezte. (1-0) A játék irányítása ezután is nálunk maradt, a betegségektől tizedelt, és fásult benyomást keltő piros-fehérek energiájának nagy részét a védekezés kötötte le. Ilyenkor pedig törvényszerűen be-becsszik egy-egy ütemkésés, ami kiállításhoz vezet. Így történt ez a 15. percben is, a szlovák sor pedig ezúttal is könyörtelen volt: Fedor húzott el a jobb oldalon Tokaji mellett, fonákkal hajszálpontos passzt adott a kapu előterében teljesen üresen álló Rusznyáknak. A bajnoki döntők egyik legjobbja még át is vette a korongot, majd parádésan lőtte ki a bal felsőt. (2-0)

Futószalagon jöttek az újabb veszélyes Alba-támadások, közöttük néhány egészen pazar. Sille passzolt Fedorhoz, aki egyből indította a jobb szélen megiramodó Rusznyákot. A szlovák a lábai között visszaette a korongot Fedornak, aki megint csak kapásból a kapu elé lőtte a pakkot. Ott érkezett Gröschl, ám nem tudott túljárni Halmosi eszén.

A második játékrész is ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. Néha 5-az-5 ellen is felállt a Volán, néha pedig megugrásokkal veszélyeztettünk. Mint ahogyan tette azt Rusznyák a harmad elején. Ám az akció végén nagy bravúrral hárított Halmosi. Ugyanakkor tévedés azt hinni, hogy ezen a mérkőzésen csak a légiósoktól lehetett szép dolgokat látni. Itt van például az első sor: Palkovics faképnél hagyta a teljes dunaújvárosi védelmet, azonban lövése elkerülte a kaput. Ocskay azonban nem hagyta annyiban, megszerezte a lecsorgó korongot, majd észrevette, hogy Sille nagy lendülettel zárkózik fel az akcióhoz. A bekk meg is kapta a korongot, és kapásból óriási gólt ragasztott a kapu bal oldalába. (3-0) Sőt, a harmadik harmad elején is a kezdőötös jeleskedett. A mérkőzést szemlátomást élvező Palkovics újfent egyedül tört kapura, miután lerázta az összes őrzőjét. Szemtelen lövőcselek sorozatával rendkívül megalázó helyzetbe hozta ellenfelünk portását, aki a jégen fekve kétségbeesetten igyekezett a korong útjába vetni magát. Ez nem járt sikerrel, ugyanis 24-esünk higgadtan felemelte a játékszert a léc alá. (4-0)

A közönség boldogsága messze felülmúlta azt a szintet, amit még szavakkal le lehet festeni, így erre nem is teszünk kísérletet. Ugyan Sándor gólja átmenetileg elcsendesítette a 3500 nézőt (4-1), de rövid erőgyűjtés után ismételten 100%-on izzott a csarnok. A fanatikusok –miképpen egész mérkőzésen- továbbra is jókedvű dalokkal bíztatták csapatukat, néha pedig egy-egy goromba rigmus erejéig az ellen cukkolására is futotta. Magától értetődik, hogy a hangulat a játékosokra is átragad, ilyen szurkolás mellett nem lehetett rosszul játszani. És nem is játszottunk rosszul. Sőt! Remekül játszottunk: Ocskay szerzett korongot emberhátrányban, Halmosi kapujáig robogott vele, orcátlan csellel becsapta a hálóőrt, majd ötre növelte góljaink számát. (5-1)

Ugyan négy perc múlva Ladányi szépített valamit az álláson (5-2), de ez senkit sem érdekelt. A hátralevő percek szépen leperegtek, az utolsó másodpercekben pedig már egy emberként talpon volt a csarnok, a végső dudaszó pedig nem is hallatszott a hangzavarban. A Volán-játékosok berohantak a jégre, ezzel vette kezdetét a megérdemelt ünneplés, mely a város főterén, majd egy zenés, táncos szórakozóhelyen folytatódott.

A bajnokcsapat tagjai: Barabás Miklós, Becze Zoltán, Bernei Gergely, Borostyán Gergely, Budai Krisztián, Dunai István, Fedor Pavel, Fodor Szabolcs, Gergely Csaba, Gröschl Tamás, Kangyal Balázs, Kiss Gábor, Kovács Csaba, Kovács Frank, Majoross Gergely, Markó Attila, Molnár Ádám, Ocskay Gábor, Ondrejcik Rasztiszlav, Óvári Zoltán, Palkovics Krisztián, Rajz Attila, Rusznyák Karol, Sille Tamás, Simon Csaba, Svasznek Bence, Szuna Roland, Tóth Csaba, Tőkési Lajos
Edzők: Jasko Jan, Énekes Lajos