"Olyan alapszakaszunk volt, amelyre büszkék lehetünk"

  • 2016.02.09. 19:36
  • Fehérvárav19
Az alapszakasz lezárultával Tyler Dietrich, MOL Liga csapatunk vezetőedzője exkluzív interjúban értékelte a szezon eddigi részét, továbbá beszélt a rájátszás-esélyekről is.

Fiatal csapat, fiatal tréner. Sokan legyintettek rájuk a MOL Liga-szezon előtt. Tyler Dietrich és csapata azonban rácáfolt minden előzetes esélylatolgatásra, és 44 mérkőzéséből harmincat megnyert a MOL Liga alapszakaszában. A szaktudás, közvetlenség és tekintély sokat ígérő kombinációjával jellemezhető, pozitív szemléletű szakember hosszabban értékelte az alapszakaszt honlapunk számára.

Milyen célkitűzései voltak az alapszakasszal kapcsolatban és mennyiben sikerült ezeket megvalósítani?
Az elsődleges célja a klubnak az volt, hogy áthidalja a junior együttes és az EBEL-csapat közötti távolságot. Az egész MOL Liga csapat erre a filozófiára épül. Azt akartuk, hogy az elmúlt szezonokban sikeres juniorjátékosainkat – akik még nem álltak készen, hogy az EBEL-ben szerepeljenek, de már elég érettek voltak, hogy a junior korosztályból továbblépjenek – be tudjuk építeni a felnőtt csapatba. Ami a célokat illeti, a szezon előtt nem volt túl sok konkrét célunk, egyrészt azért, mert annyi részlet tisztázatlan volt még, főleg ami a keretünk erősségét illeti, hiszen sok fiatal játékosunk volt, akiknek a felnőttek között még nem volt tapasztalata, így nem igazán tudtuk még akkor, hogy hol is lesz a helyünk a tabellán. A célunk így elsősorban az volt, hogy ezeket a játékosokat fizikálisan és mentálisan is felkészítsük a szezonra, hogy meccsről meccsre magabiztosabban lépjenek jégre, és fokozatosan jobb csapattá váljanak. Olyan csapattá, amely a MOL Liga szintjén is sikeres. Az alapszakasz végén már elmondtam a srácoknak, hogy rettentő büszke vagyok rájuk. Voltak nehézségeink, voltak hullámvölgyeink, de azt gondolom, hogy a csapat mentális ereje és kitartása – főleg, hogy milyen fiatal társaságról beszélünk – elképesztő. A szezon első mérkőzését rögtön megnyertük a hosszabbításban, majd következett zsinórban négy vereség, ami örökkévalóságnak tűnt. Ám ez idő alatt is rengeteget fejlődtünk, a rutinosabb játékosaink pedig, mint Hegyi és Shupe, akiknek megvan a tapasztalatuk és tudásuk, hogyan is működik egy ilyen csapat, megnyugtatták a fiatalabb srácokat, levették a terhet a vállukról. Később magunkra találtunk, egyre magabiztosabbá váltunk, végül 30 mérkőzést nyertünk az alapszakaszban. Közben számos játékosunk szerepelt az EBEL-csapatban, az ő helyüket a juniorok vették át, akik szintén nagyon jól teljesítettek. Összességében elmondhatom, hogy olyan alapszakaszunk volt, amelyre büszkék lehetünk. Időbe telt, hogy belerázódjanak a srácok, és kezelni tudják az ilyen sok mérkőzéssel járó terhelést, de végül sikerült. A szezon során napról napra váltunk egyre jobb és egységesebb csapattá. Látszott, hogy megtanultuk kezelni a vereségsorozatokat, vagy éppen a harmadik harmadban elveszített mérkőzéseket, és megtanultunk hátrányból fordítani. A nemzetközi szünetek után mindig kicsit gyengébben kezdtünk, de aztán újra felvettük a ritmust. Ezeket meg kellett tapasztalnunk, és ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülünk, akkor már lesz egy mintánk, tudni fogjuk, hogy korábban miként lendültünk túl a problémákon. A fiatal csapatokkal és játékosokkal mindig ez a helyzet, a hullámvölgyek, a pechszériák megzavarhatják a csapat ritmusát. A Chicago Blackhawksnál ez természetesen nem fordulhat elő, ők már pontosan tudják a módját, hogyan lendüljenek túl azon, ha sorozatban többször is veszítenek, ha a rájátszásban hátrányba kerülnek, vagy éppen elveszítik több kulcsjátékosukat. Ezek olyan leckék, amit idővel a mi játékosaink is megtanulnak. Ez a tanulási folyamat persze nem áll meg, fokozatosan leszünk egyre tapasztaltabbak. Számomra nagy öröm, hogy láttam honnan indultunk év elején és hol tartunk most. Hiszem, hogy a játékosok karrierjében kulcsfontosságú évek ezek.


Minden egyes mérkőzés előtt pontokba szedi, hogy mi kell a győzelemhez. A rájátszás előtt mik kerültek fel a táblára?
Már régóta ugyanaz a listánk van a meccsek előtt, ezek mindig az adott mérkőzésen belüli helyzetekre vonatkoznak. Idén 12 pontosra bővítettük a korábban 10 pontos listát. A juniorokkal tízből legalább hetet kellett teljesítenünk, hogy nyerjünk – ez mindig be is jött, ha elértük a kitűzött számot, győztünk, ha nem, kikaptunk. A lista idén némileg módosult és kibővült. Olyan dolgok kerülnek a táblára, melyeket nem uralunk teljesen, de ha odafigyelünk, a megbeszélt taktika szerint játszunk, ragaszkodunk a tervhez és küzdünk egymásért, akkor 8-9-et is teljesíteni tudunk. Amennyiben ez sikerül, a győzelem sem marad el. Nem számít, hogy rájátszásról vagy felkészülési meccsről van szó, a célok mindig ugyanazok. A playoffban persze még nehezebb ezeket teljesíteni, de biztos vagyok benne, hogy a kemény munka segíthet abban, hogy minél több pontot kipipálhassunk a listánkról.

Korábban azt mondta, hogy az öt az öt elleni eredményes támadójáték és négy ütőképes sor kialakítása a fő feladat. Sikerült ezekben előrelépni a nemzetközi szünet óta?

Mindenképpen sokat fejlődtünk ebben is. Részben amiatt, hogy mikor Brance Orban és Chris Bodo az EBEL-csapathoz került, Devon Krogh kidőlt, valamit Szabó Dániel, Szaller Márk és Reiter Attila sem állt a rendelkezésünkre, az erősen megfogyatkozott keretből jó néhányan rákényszerültek, hogy előbújjanak a páncéljukból, több felelősséget vállaljanak. Talán nem is teljesen tudatosan, de többen előrébb léptek onnan, ahol korábban voltak. Így amikor visszakaptuk a hiányzóinkat igazi négysoros csapattá váltunk. A szezon korai szakaszában ez korántsem volt elmondható rólunk, de az utolsó 10 alapszakasz-mérkőzésünkön már ki tudtunk állítani négy olyan egységet, amelyeknek mindegyike nagy energiával és teljes erőbedobással játszva hasznos része volt a csapatunknak. Ekkor már jobban eloszlott a teher, öt az öt ellen is feljavult a támadójátékunk, és sok játékosunk feliratkozott a pontlistára. Most már nem csak a topsorunktól függünk, ahogy az alapszakasz kezdetén. Akkor még szinte csak a légiósok szállították a gólokat, ami érthető, hiszen a támadójátékban és az emberelőnyökben is kulcsszerep hárult rájuk. Két előnyös sorunk volt, ebből az első sokkal többet volt jégen, mint a második, így több esélye is volt a gólszerzésre. Fontos megemlíteni, hogy egy-egy játékos fejlődése nem feltétlenül csak a pontokban mérhető. A légiósok nagy szerephez jutottak az emberelőnyök tekintetében, így természetes, hogy ők állnak a kanadai táblázat élén. De az emberhátrányos védekezésünk is egészen kimagaslóan működött, ezekben a speciális egységekben pedig magyar játékosok voltak. Úgy gondolom, ha sok időt töltesz az emberhátrányos sorban, ahol folyamatosan olvasni kell a játékot, akkor a támadásról is sokat tanulhatsz. Hosszútávon ez kifizetődik, főleg amikor ezek a srácok fórban is lehetőséget kapnak. Lehet, hogy úgy tűnik, a munka legjavát a légiósok végzik el, mert ők gyűjtötték a legtöbb pontot, de a csapatfilozófiánk szerint sokkal fontosabb a csapat eredményessége, játéka, és az ebben betöltött szerep, mint hogy ki hány pontot szerez.

Az EBEL-csapat kiesése új kihívást jelent a MOL Liga edzői stábjának is. Számíthatunk-e visszajátszókra, mi alapján dől el a kimaradók sorsa?
Ez új helyzet, amelyre igazából nem is készültünk. A múlt hetet megelőzően nem foglalkoztunk a listával és a vonatkozó szabályokkal. Az alapelv, hogy a MOL Ligában mindig a lehető legjobb csapatot igyekszünk összeállítani minden egyes mérkőzésre. A legjobb csapat azonban nem mindig a lehető legjobb játékosok egymás mellé rakását jelenti, hanem olyan csapattagokat, akik a legjobban tudnak együtt dolgozni, ismerik a szisztémánkat és szenvedéllyel játszanak. A lehető legjobb csapatot akarjuk összerakni. Vannak még kérdéses pontok, hogy milyen sorokat küldjünk a jégre. Olyan csapat szeretnénk lenni, amely versenyképes, bárki ellen, bármikor, bármilyen versenysorozatban, akárhány mérkőzésen lép jégre. A célunk a győzelem.


Az alapszakasz során kik léptek a legnagyobbat előre? Vannak olyan játékosok, akik hamarosan akár az EBEL-ben is komolyabb szerepet kaphatnak?
Fejlődés tekintetében a két legfiatalabbal kell kezdenem. Nemcsak engem, hanem a legtöbb szakembert meglepte ez a két ifjúsági korú játékos. Kimondottan jól teljesítettek, és sokat fejlődtek. Őszinte leszek, a szezon előtt sem Szabó Bencével, sem pedig Szita Donáttal nem számoltam alapemberként. De a képességeikkel, és azzal, ahogyan játszottak, bebizonyították, hogy bőven megütik a MOL Liga szintjét. Rengeteg potenciál van bennük, ez magasabb szintekre is elvezetheti őket. Ehhez természetesen idő kell; egyikőjük esetében sem fog varázsütésre bekövetkezni a fejlődés, még hosszú út áll előttük. Reisz Áron is szintet lépett szezon közben, elképesztő mennyiségű munkát végzett a mérkőzések során, minden sorban, előnyben, hátrányban, mindenkivel játszott és mindenhol megtalálta az összhangot a csapattársaival. Olykor Bodóval és Orbannal is együtt játszott, azt a szerepet is kiválóan teljesítette, és az ellenfelet fárasztó sorban is sikerrel vette az akadályt. Szabó Krisztián nagyon jól kezdte a szezont, aztán a szezon közepén nehezebb időszakot élt meg, de az ő tanulási folyamata is figyelemre méltó. A korosztályos mezőnyben egyszerűbb volt a helyzete a képességei révén, de a felnőttek ellen más dolgok kezdenek el működni vagy nem működni. Meg kellett ezt tanulnia, de mostanában újra magabiztossá vált.
Ha a védelmet nézzük, az alapszakaszban nagyon fiatal védelemmel álltunk fel. A helyzetünket nehezítette, hogy sérülések miatt előbb Krogh, majd Szabó Dániel és Reiter Attila is kiesett, Szaller Márk pedig felkerült az EBEL-csapathoz. Hirtelen ott találtuk magunkat, hogy olyan játékosoknak kell szerepet adnunk, akikkel korábban nem is számoltunk. De az az erő és az az előrelépés, amelyet a védelmünk mutatott az alapszakasz során, hihetetlen volt. Lengyel Levente, Arany Máté, Szabó Bence és Korbuly Gergely, majd később a visszatérő Láday Tamás is nagy terhet cipeltek a vállukon, amikor több hiányzónk is volt. A válogatottak kapcsán sokszor azt halljuk, hogy a védők terén gond van, de számomra megnyugtató, amilyen munkát elvégeztek ezek a srácok. Most, hogy például Tokaji Viktor visszavonul, és zajlik a generációváltás, sokan aggódnak, kik lesznek a következő hullámban, de ezzel az alapszakasszal néhány játékosunk neve biztosan bekerült a válogatott játékosok képzeletbeli kalapjába. Ha ők tovább tudnak fejlődni, magasabb szinten játszani, biztosan nem lesznek gondok. Vokla Rolandot külön is ki kell emelnem, hiszen nemrég lett támadóból védő. A szezon elején nehézségei voltak emiatt, ezután visszatettük támadónak, hogy levegyük a róla a terhet, kicsit élvezze a játékot, de aztán 5-6 mérkőzés után megint visszakerült hátra. Sokat foglalkoztunk vele, a helyezkedésével, és meg is találta önmagát. Magabiztos lett, és kimagaslóan teljesített, Szabó Dánielhez hasonlóan, aki szintén támadóból lett védő. Nagyon ígéretes ez. Mi vagyunk az egyik legjobban védekező csapat a ligában, és ez nemcsak a védelmünknek, hanem a kapusteljesítményünknek is köszönhető. A szezon végén már nem nagyon tudok olyan mérkőzést említeni, ahol a kapusaink bravúrjaira volt szükség ahhoz, hogy megnyerjük a mérkőzést. A védelmünk sokat segített nekik.

Az említett játékosokon kívül okozott-e bármi más kellemes meglepetést Önnek?
Az, hogy megnyertünk harminc mérkőzést, meglepett, hiszen ha bárki ezt mondta volna nekem a szezon elején, az optimizmusok dacára nem tudom, elhittem-e volna neki. Különösen annak fényében, hogy Bodo, Orban és Krogh is kiesett a csapatból, és így is ilyen alapszakaszt tudtunk produkálni. Ez is azt az erőt mutatja, ami a keretünkben rejlik. Érdemi segítséget kaptunk Grieve-től és Becze Tihamértől, akik a szezon közben kerültek hozzánk, és a már említett szezon közepi hullámvölgyben nagy segítséget nyújtottak nekünk.

Első szezonja volt felnőtt játékoskerettel, felnőtt bajnokságban. Miben különbözött ez a szezon az Ön számára az elmúlt évek utánpótlás-szezonjaitól?
Nem sok tekintetben. Egyrészt a junior csapatunkat is egyfajta profi csapatként kezeltem, és hasonlóképp is működtünk, másrészt az új játékosaink is profi szemléletet hoztak. Folyamatosan fejlődni akartak, jól akartak teljesíteni, és a csapat integráns részei akartak lenni. Nagyon jó volt a csapatmorál, nem kellett sokat a csapattagok közötti emberi kapcsolatokon dolgozni. Amit meg kellett tanulnunk, az a vereségek kezelése. Az elmúlt években alig veszítettünk mérkőzést (a tavalyi alapszakaszban csupán egyszer kapott ki az EBYSL-csapat, Znojmoban, akkor is csak hosszabbításban - a szerk.), idén pedig rögtön egy négy vereségből álló széria csapott bennünket arcul a szezon elején. Ez visszarántott bennünket a valóságba, és meg kellett tanulnunk kezelni azokat a helyzeteket, amikor nem jön a kívánt eredmény. Rá kellett ébrednünk, hogy nem mindig az a fontos, hogy mi áll az eredményjelzőn, hanem az, hogy játékban miként teljesít a csapat. Számos olyan mérkőzésünk volt idén, ahol ugyan veszítettünk, de úgy éreztem, hogy jól játszottunk, és fordítva: ugyan megnyertük a találkozót, de korántsem voltam elégedett a látottakkal. Minél magasabb szintre jutsz, annál kiszámíthatatlanabb a játék kimenetele. A topligákban nem ritka, hogy egy csapat, bár jobban játszik a mérkőzés nagy részében, de néhány nem várt fordulat miatt akár háromgólos különbséggel is kikaphat. A játék ezen aspektusa új volt számomra is. Emellett nehéz volt folyamatosan pozitív hangulatot tartani az öltözőben, akkor is amikor nehezebb időszakon mentünk keresztül. Amikor kikaptunk vagy változott a keretünk vagy sérültjeink voltak. Ilyen az előző időszakban nem nagyon fordult elő.


Melyik a nagyobb ugrás egy játékos számára? A junior ligából a MOL Ligába kerülni, vagy a MOL Ligából az EBEL-be?
Nagyon jó kérdés, úgy gondolom, talán Szaller, vagy Kocsis tudna erre a legjobban válaszolni, akik már a saját bőrükön tapasztalták meg a különbségeket. Sok korábbi U20-as játékosunk szerepelt idén a MOL Liga-csapatban, nekik még időre van szükségük, hogy még feljebb lépjenek. Szabó Krisztián játéka például nagyon sokat fejlődött idén, de évek kellenek még, mire kiderül, hogy milyen szerepet kaphat, mondjuk az EBEL-ben. Ha egy junior ligából felnőtt bajnokságba kerül egy játékos, akkor elsősorban fizikálisan kell fejlődnie, hiszen itt sokkal keményebb a játék, sokkal erősebbek az ellenfelek. Míg a MOL Liga és az EBEL közötti különbég elsősorban a játék sebességében és a gondolkodás gyorsaságában rejlik, amellett persze, hogy keménységben itt is szintet kell lépni. Ahogy több és több játékost látunk, akik mindhárom lépcsőt végigjárják, mi is egyre tapasztaltabbak leszünk, és könnyebben ki tudjuk majd választani, kik lesznek azok, akik képesek sikerrel venni az akadályokat.

A magyar válogatott olimpiai selejtezőt játszik a héten, csak ezután folytatódik a rájátszás. Hogy készül a csapat a playoffra a nemzetközi szünetben?
Adtunk pár nap pihenőt a srácoknak, hogy feltöltődjenek, keddtől pedig együtt fogunk edzeni az EBEL-csapat itthon maradt tagjaival. A rájátszásról egyelőre annyit tudunk, hogy a Ferencváros ellen játszunk, hamarosan kiderül a meccsek pontos időpontja is. Sokszor találkoztunk az alapszakasz során a zöld-fehérekkel, ismerjük az erősségeiket és a gyengéiket is, de tovább elemezzük a játékukat és folyamatosan dolgozunk a taktikán, amivel a playoffban is sikeresek lehetünk velük szemben. Emellett az egymás elleni meccsek tapasztalatai alapján igyekszünk tovább fejlődni abban, amikben sikeresek voltunk ellenük, és odafigyelni azokra, amivel korábban megleptek minket.

Meddig juthat el a Fehérvár AV19 a rájátszásban?
Kissé közhelyes, tudom, de ettől még igaz, hogy a playoffban bármi megtörténhet. Természetesen a favorit a címvédő Miskolc és a MAC. Mindkét csapat nagyon erős kerettel rendelkezik, kiváló alapszakaszt futottak, és már ott vannak az elődöntőben. Velük nekünk még nem kell foglalkoznunk, a legfontosabb most az, hogy továbbjussunk a Ferencváros ellen. Ha ez sikerül, csak utána foglalkozunk a következő ellenféllel. Párharcról párharcra és meccsről meccsre kell haladnunk. Természetesen, ahogy a többi rájátszásba jutott csapat, mi is a végső győzelemért szállunk harcba. Hiszünk benne, hogy akár az aranyérmet is megszerezhetjük. Persze, jól tudom, hogy nagy akadályok és kemény ellenfelek vannak előttünk. Legelőször rögtön a Ferencváros. Nem adnak semmit ingyen, de készen állunk, hogy megküzdjünk a bajnoki címért. Eddig is minden mérkőzésünkön úgy léptünk jégre, hogy győzni akartunk, így lesz ez a rájátszásban is. Rajtunk kívül még öt csapat játékosai éreznek ugyanígy. Vannak, akiknek több esélye van a végső győzelemre, de mi is nyerni szeretnénk, és ezért mindent meg fogunk tenni.