Tyler Dietrich: "Frusztráló három pontot elveszíteni hazai pályán"

Mestermérleg, Tyler Dietrich:

Frusztráló mérkőzés volt...

Frusztráló, bizony. A valódi, tényleges elszántság hiányzott a játékunkból az elején. Néhány dolgot jól csináltunk, sikerült emberelőnyöket kiharcolni, azonban ezekkel nem tudtunk élni. Pedig volt két kettős fórunk több, mint egy percen át. Nem egyszerűen csak nem találtunk be, valódi veszélyt sem jelentettünk. Az ilyen események kihatnak a játékra. Az a csapat, amelyik kivédekezi a létszámhátrányait, gyakran erőre kap, lendületbe jön. Ezt ma mi is megtapasztalhattuk az első harmadban. A szünet előtti gól mindig rosszul érint egy csapatot. Pozitív volt ugyanakkor, hogy visszajöttünk a mérkőzésbe, a második harmad elején frissebben mozogtunk, jobban néztünk ki csapatként. A srácok keményen dolgoztak, kidolgoztunk jópár helyzetet, kettőt be is lőttünk. A helyzet rendeződött, de aztán a harmadik harmadban egy korai gólt kaptunk. Az első és az utolsó csere nagy jelentőségű tud lenni, most is az volt, mert innentől csak futottunk az eredmény után. Mindig egy kicsit le voltunk maradva. Amikor a harmadik harmadban hátrányban vagy egy olyan csapat ellen, amely tudja, hogyan kell jégkorong-meccset nyerni, akkor nehéz a helyzet. Ha az ellenfél kapusa formában van, és képtelen vagy átjuttatni rajta a korongot, akkor az igen frusztráló. És frusztráló három pontot elveszíteni hazai pályán.

A vereség a mentális fáradtság számlájára írható?

Nem hinném. És nem is hagyom, hogy ez mentségül szolgáljon bárki számára is. A jégkorong kimerítő sportág fizikálisan és szellemileg is. Erős jellemre van szükség a nehézségeken történő túljutáshoz. Fel voltunk készülve, de nem vittük ki a jégre azokat az apró, de nagy jelentőségű dolgokat, amelyek nem mérhetőek, nem kézzelfoghatóak, mégis elválasztják a sikert a kudarctól.

Mestermérleg, Dmitrij Romanov: Gyengén játszottunk, a győzelmen és az érte járó három ponton kívül nem vagyok mással elégedett.