"Még mindig ugyanolyan libabőrrel lépek pályára"

Hogyan értékeled a csapat jelenlegi teljesítményét?

Úgy gondolom, hogy egyelőre nagyon kevés mérkőzést játszottunk le ahhoz, hogy hosszútávú következtetéseket vonjunk le. Természetesen nagyon rossz szájízt okoz a csapatnak és a szurkolóknak is az, hogy jelenleg egy három meccses vereségi szériában vagyunk, de szerintem ez egy tökéletes időszak a megújulásra. Nem gondolom, hogy alulteljesítünk, hiszen mindig többet tudtunk kapura lőni, mint az ellenfél, de ez sajnos nem látszik az eredményjelzőn. Ezen folyamatosan dolgozunk és próbálunk javítani, aminek remélhetőleg meg is lesz az eredménye.

A századik EBEL-mérkőzésed játszod holnap a Salzburg ellen. Hogyan tekintesz vissza az elmúlt évekre?

Az egyik legemlékezetesebb pillanat az első meccsem volt, amikor Marty Raymond felhívott, hogy este öltözhetek. Hosszú évek teltek el azóta, bár volt egy amerikai kitérőm, az EBEL formált igazi felnőtt játékossá. Ott voltak előttünk a példaképek, akikkel együtt játszhattunk, és nagyon sokat tanulhattunk tőlük, mint például Kovács Csaba, de említhetném a jelenlegi csapattársaimat is, Rajna Mikit, Szirányi Bencét vagy Kóger Danit, akik folyamatosan segítik a munkánkat.  Az eddigi három felnőtt szezon alatt rengeteget tanultam az ellenfelektől, a csapattársaimtól és az edzői stábtól, de még mindig ugyanolyan libabőrrel lépek pályára, mint az első meccsem előtt.

Mondj egy vicces sztorit az EBEL-es éveidből!

Az egyik legviccesebb emlék, ami most eszembe jut, nem magán a jégpályán történt. A túrákra mindig a fiataloknak kell vinni filmeket, amiket a buszon nézhetünk. Vincze Peti egyszer egy háborús filmet hozott. Késő este volt, már szinte mindenki aludt, amikor a filmben egy harcjelenet következett és hangosan elkezdtek lövöldözni, amire mindenki felkelt. Az idősebbek nagyon idegesek lettek, de így visszagondolva nagyon vicces volt. Ettől függetlenül szinte minden nap történnek olyan dolgok, amik megmosolyogtatnak minket az öltözőben vagy a pályán.

Egyre több gyerek tekint rád példaképként. Milyen felelősséggel jár ez?

Nagyon jó érzés, hogy ennyi kis követőnk van. Természetesen mi is felnéztünk a korábbi magyar húzóemberekre, akik néha-néha eljöttek egy-egy edzésünkre. Ez óriási élmény volt számunkra. Szerencsére az akadémia és a felnőtt csapat között nagyon jó az együttműködés, és egyre többet tudunk részt venni a kisebbek edzésein. Tisztában vagyunk vele, hogy nagy öröm számukra az, ha pacsizunk velük vagy adunk egy-két tanácsot nekik. Ez óriási felelősség, amit a helyén kell kezelnünk, de úgy gondolom, hogy ezzel nincs problémánk.