Szezonértékelő Hannu Järvenpäävel

Beszéljünk egy kicsit a szezonról általánosságban. Milyennek látta a Fehérvár AV19 idei évét, beleszámítva azt az időszakot is, amikor még a Villach vezetőedzőjeként ellenfélként tekintett a gárdára?
A Villach-hal idén egyszer játszottunk a Fehérvár ellen. Hogy ki nyerte azt a találkozót. Nos, erről nem szeretnék beszélni, rendben? Összességében hálás vagyok a karintiaiaknak. Az ideivel együtt 3 és fél szezont töltöttem ott. Sok baráttal lettem gazdagabb és az ottani hegyeknek hála elég jó alpesi sízőnek mondhatom magam. (mosolyog)

Egy kemény szezon és egy nehéz időszak közepén vette át a Volán irányítását. Mit tehet az edző egy ilyen szituációban?
Először is, az elmúlt hat évben mind a Ljubljanánál, mind a Villachnál én választottam ki a játékosaimat. Amikor idejöttem, olyan srácokkal találkoztam, akikkel korábban még egy szót sem váltottunk. Egészen odáig egy másik edző kezei alatt készültek és játszottak. Be kell vallani: a csapat nem állt az EBEL szintjén sem fizikálisan, sem mentálisan. Voltak rossz beidegződések, amiknek a számlájára írhatók a vereségek. Új edzőként ilyenkor nem sokat tehetsz azon kívül, hogy kisebb változásokat eszközölsz a csapat játékában, megpróbálsz pozitív atmoszférát teremteni és növelni a játékosok önbizalmát. Sajnos ez nem sikerült, egyszerűen kevés volt az időnk.

Mik voltak a céljai, amikor átvette a csapat irányítását és ezekből mi valósult meg?
A legfőbb célom a legjobb hatba kerülés volt. A ligát ismerve tudtam, hogy javítanunk kell a védekezésünkön. (Tudom, unalmasan hangzik, sajnálom.) A gólszerzéssel is hadilábon álltak játékosok egész szezonban. Erre a két dologra fektettünk hangsúlyt, aminek márciusban kezdett is megjönni az eredménye. Persze nem volt ez tökéletes, de elkezdtünk végre mérkőzéseket nyerni.

Hogyan teltek a mindennapok, az edzések a szezon végén?
Nos, remélem a srácok élvezték az ejtőernyőzést. (nevet) Komolyra fordítva a szót, a nagyon elégedett voltam azzal, ahogyan változott a játékosok edzésfelfogása. Pontosabbak lettek a passzok, a lövések, javult a kommunikáció.

Ha újrakezdhetné a munkát a csapattal, csinálna valamit másképpen?
Ez attól függ, hogy MIKOR kezdhetném a munkát. Ha megint „belecsöppennék” a dolgokba, be kellene ugranom, akkor a válaszom „nem”, nem csinálnám máshogy. Ha viszont a felkészülés elején kezdhetnénk együtt dolgozni, akkor azt mondanám, hogy „igen”, másképp tennék egy-két dolgot.

Térjünk át a Magyar Kupára. Hogyan értékeli, úgy ment minden, ahogyan várta?
A Magyar Kupa egy hatalmas élmény volt. 7 mérkőzést játszottunk olyan csapatok ellen, amelyeknek nem volt veszítenivalójuk.  Ha kikaptunk volna, akkor még a gyulai kóborkutyák is rajtunk nevettek volna. A játékosok remekül kezelték a helyzetet, higgadtan, profin, büszke vagyok rájuk.

Mit gondol a négyes döntőbe jutott csapatokról? Mennyiben hasonlítottak vagy éppen különböztek egy EBEL-es ellenféltől?
Véleményem szerint a MAC és a Miskolc elleni mérkőzéseink minden szinten (technikai, taktikai, fizikális) megközelítették egy EBEL-találkozó színvonalát. Nem meglepő módon, mindkét csapat megkettőzött erővel küzdött ellenünk.
 
Mi történt a Magyar Kupa döntő után? Hogyan teltek az ünneplés percei, órái?
Egy edző életében a legjobb dolog ott lenni az öltözőben egy megnyert döntő után. Mindenki mosolyog, a játékosok boldogok. Hogy hogyan ünnepeltek a srácok? Azt sajnos nem tudom, arról inkább kérdezzék Bigit. (Nagy Gergő) (mosolyog)

Ezen a héten kezdődött a magyar válogatott felkészülése a Világbajnokságra. Erről beszélt korábban Rich Chernomaz szövetségi kapitánnyal?
Nem beszéltünk. Viszont Tomi (Sille Tamás, aki egyébként nagyszerű ember jégen és azon kívül is) tagja a válogatott edzői stábjának. Ő minden szükséges a játékosokat érintő információt megoszt Rich-csel.
 
Mondhatjuk, hogy a Volán szurkolóival elég régre datálódik a kapcsolata. Most milyen a viszonya a csapat fanatikusaival?
Őszintén mondom, a szurkolóink egy-sze-rű-en nagyszerűek. Támogatnak minket és velünk nyernek (néha veszítenek). Kimutatják az érzelmeiket. Nagyon boldogok voltunk, hogy láttuk a szurkolókat ünnepelni a döntő után Budapesten. A Miskolc ellen rengeteget segítettek nekünk.  Szeretném ezt megköszönni Nekik a csapat nevében is.

A jelenlegi MOL Liga keretből kik azok a játékosok, akiket el tudna képzelni az EBEL-csapatban is jövőre?
A MOL Liga csapatban rengeteg lehetőség rejlik. Nagyon lelkes társaság, gyorsak és szeretnének a következő szintre lépni a karrierjükben. Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy a két bajnokság között van különbség. Azt mindenki látja, hogy az EBEL gyorsabb és minden meccsen végig koncentrálni kell. Nagyszerű dolog, hogy a fiatal játékosok egy MOL Liga szintű bajnokságban pallérozódhatnak. Olyan, mintha a pénzünket a bankban fialtatnánk.